Az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi osztálya és az Állatorvosok az Állatvédelemért alapítvány szervezésében sikeres szakmai napot tartottak
- május 23-án az Állatorvostudományi Egyetemen „Mindenünk a kutya” címmel. A szervezők célja a felelôs állat- és kutyatartás népszerűsítése és a hazai állattartói kultúra javítása mellett a felelősen gondolkodó állattartók számára találkozási, beszélgetési, ismerkedési lehetőség biztosítása.
A megnyitó beszédében dr. Pallós László, Országos Állatvédelmi Főfelügyelő statisztikai adatokkal alátámasztva mutatta be a hazai „kutyás helyzetet”. Előadásában kiemelte, hogy jóllehet az évenkénti chipbeültetések száma továbbra is jelentős, a regisztrálatlan kutyák folyamatosan gondot jelentenek, ugyanakkor a regisztráció elmaradása nem az állatorvosok mulasztásának, hanem a felelôtlen szaporítók által – jogszabályellenesen – elvégzett chipbeültetéseknek köszönhető. A magyarországi gyepmesteri telepekre bekerülő kutyák száma évek óta 20 ezer körüli, és nem változott az onnan örökbeadottak átlagosan 70 %-os aránya sem. Pallós doktor kiemelte, hogy a hatóságok állatvédelmi munkája és az emberek felelős állattartására történő nevelése ugyanolyan nehéz, és ugyanúgy folyamatosan akadályokkal teli, ahogyan azt az állatorvosok és az állatvédők is tapasztalják a mindennapi munkájuk során, ezért is lenne nagyon fontos az egymást támogató közös munka. A NÉBIH legutóbbi, felelős állattartással kapcsolatos tevékenységei és kampányai közül többek között megemlítésre és bemutatásra került a „szabad a gazdi”, és a „menhelyi kutyák ivartalanításáért” program, az ingyenes mikrochipleolvasó hálózat támogatása és a „ne hagyj az autóban” kampány, továbbá a résztvevők mindegyike hazavihette a „Kutyakötelesség – Útmutató a felelős kutyatartás jogszabályi előírásaihoz” kiadványukat is.
Dr. Korsós Gabriella Ph.D hallgató bemutatta a kutyák történetét farkas koruktól napjainkig. A farkas és az ember kb. félmillió éven keresztül osztozott közös életterületen. Az, hogy konkrétan mikor kezdődött el a farkas háziasítása a mai napig vitatott, egyesek szerint több mint 100 ezer éve, míg mások szerint csak 20-30 ezer évvel ez ellôttre tehető ez az időszak. Már maga a háziasítás mikéntje is vitatott: egyesek szerint ez az ember akaratából történt meg, míg mások szerint a farkas önmagát háziasította azzal, hogy folyamatosan kereste az emberek közelségét, bár tény, hogy ez a fajta társulás mind a két faj előnyére vált, mert mind a farkasbarát ember, mind az emberbarát farkas sikeresebb volt a túlélésért vívott küzdelemben. A rendelkezésre álló kutatási adatok alapján a mai kutyák kifejlődése Ázsiában és Európában párhuzamosan, 10-15 ezer évvel ezelôtt történhetett meg. A háziasítás sok-sok éve alatt a kutya óriási változásokon ment keresztül: kisebb lett a testnagysága, a mancsa, a foga, a koponyája, sőt, az agya is; rövidebb lett az orra és a stopja, játékosabbá vált, olyan új kommunikációs formákat tanult meg mint a nyüszítés és az ugatás, továbbá alkalmazkodott a mindenevő életmódhoz, melynek eredményeképpen a farkashoz képest jobban képes emészteni a növényi eredetű táplálékokat. A kutya, és az emberek élete mára szoros összefüggésbe került, amely a sok pozitív vetülete mellett számos negatív következményekkel is járt. A szakszerűtlen szaporítás eredményeképpen megjelentek a fajtadiszpozíciós betegségek, a kutyákra jellemző számos természetes viselkedési forma a mai ember számára nemkívánatos lett (ugatás, ásás, jelölés stb.), továbbá a kutyák megnövekedett élettartama, és az őket is érő szociális és civilizációs stressz miatt közöttük is megnövekedett az időskori megbetegedések száma.
Dr. Fekete Sándor György professzor
csodálatosan és gazdagon illusztrált előadásában a kutyák ábrázolását mutatta be, a „Hogyan látják a kutyát a művészek” című előadásában. Márton Attila, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületei Szövetségének volt ügyvezetője a kutyafajták kialakulásának történetéről beszélt. Előadásában kiemelte, hogy jóllehet minden fajta valamilyen kifejezett cél érdekében lett kitenyésztve, a mai ember ezt hajlamos elfelejteni, és az átgondolatlan, rossz fajtaválasztás is okolható a szépen induló ember-kutya kapcsolat megromlásáért, a kidobott, vagy menhelyekre leadott kutyák számának növekedéséért. A jelenleg ismert fajták az elmúlt 150 évben, mesterséges módon alakultak ki, amely időszak alatt a fajták folyamatos változásban voltak és vannak. Annak ellenére, hogy a fajtajelleget alkotó viselkedésre és a külső megjelenésre való hajlam genetikailag kódolt, így öröklött is, már maga a „fajtatisztaság” meghatározása sem teljesen egyértelmű, hiszen egy-egy adott fajtánál a környezeti tényezők a viselkedésben döntő szerepet játszanak – elég, ha csak a táplálkozás idegrendszeri fejlődésre gyakorolt hatását említjük meg. A mai ember számára a küllem erőteljesebb szelekciós tényezőnek bizonyul, mint egy-egy adott tulajdonság megléte, mert a mai kutyák többsége nem valamilyen hasznosítási cél érdekében, hanem kifejezetten kedvtelésből történő tartásból, „szőrös gyermekként” kerülnek az emberek mellé. Ennek káros következménye a már említett rossz fajtaválasztás, melynek egyenes következménye a csalódás a kutya-ember kapcsolatban, és a teherré vált kutya bántalmazása, elhagyása, kitétele, vagy túlaltatása.
Dr. Bendzsel Dániel, a Hungarovet Állatkórház vezető állatorvosa a kutyatartá áráról, különösképpen az állatorvosi költségek mikéntjéről és okairól tartott rendkívül lendületes és élvezetes előadást. A tudományágak közül az utóbbi években az orvostudomány fejlődött a leggyorsabb ütemben, amit jól mutat a referált szakmai folyóiratokban megjelenő szakcikkek számának folyamatos növekedése. Napjainkban ahhoz, hogy egy állatorvos a kornak, és az állattartók elvárásainak megfelelő szintű ellátást tudjon nyújtani, nemcsak 5-8 évet kell eltöltenie az Egyetemen, hanem tudását folyamatos frissítenie kell továbbképzéseken történő részvételekkel, a szakirodalmi háttér tanulmányozásával, mindemellett a rendelőjét vállalkozóként kell működtetnie, amelyhez az orvosi tudása mellett vállalkozásvezetési, adó- és pénzügyi, jogi, munkaügyi, marketingismeretekkel is rendelkeznie kell. Mindezek kellő anyagi háttér megléte nélkül nem kivitelezhetők: a kor kívánalmainak megfelelően felszerelt rendelő 20-30 millió, a tudomány fejlôdését folyamatosan követő orvos képzése évente minimum félmillió forintba kerül. A tulajdonosok többsége ma már igényli a magas színvonalú állategészségügyi ellátást, annak költségeit azonban sok esetben nem tudja, vagy nem akarja megfizetni, mert irreálisnak érzi, pedig közel sem az. Jóllehet az állatorvosi ellátás ára még mindig csak a töredéke a kutya élete végéig tartó tartási költségeinek, az állattartók ezt nem akarják elhinni vagy elfogadni, így sok negatív kritika vagy visszajelzés éri az állatorvosokat a „pénzéhesnek” tartott viselkedésükért, ami rengeteg pályaelhagyást, vagy kiégést okoz az állatorvoslást hivatásként végzők körében.
Dr. Kajó Cecília, a Magyar Birtokvédelmi Szövetség Főtitkára, az Állatmentő Szolgálat Alapítványának önkéntes jogásza a kutyatartás jogszabályi hátteréről beszélt. Egy kutya tartójától alapvető és általános elvárás, hogy állatát a jó gazda gondosságával tartsa, mindemellett olyan konkrétumokat is előírnak számára a jogszabályok, mint pl. chippeltetés, veszettség elleni védőoltás évenkénti beadatása, a szökésének megakadályozás, ürülékének közterületről történő eltávolítása, póráz használata stb., melyek betartása nem opcionálisan választható, hanem kötelezô (lenne). A legtöbb probléma abból adódik, hogy a kutyatartó nem tartja be ezeket a kötelezettségeit, a következményekért pedig nem akarja vállalni a felelősséget. Ugyancsak sok problémát, és felesleges időpocsékolást okoznak az eljáró szerveknek azok az állatvédelmi állampolgári be- és feljelentések, melyek hátterében nem állatbántalmazás, az állati jóllét megsértése áll, hanem birtokvédelem, azaz az emberek békés egymás mellett élésének lehetetlensége. A leggyakoribb, és tipikusan közigazgatási állatvédelmi ügyek közé tartoznak a kóbor és kóborló kutyák okozta problémák, az egyes fajok etológiai sajátosságai ismeretének hiányából fakadó nem megfelelő állattartási körülmények, és a már előbb említett birtokvédelemmel kapcsolatos viták (pl. a szomszédot zavaró kutyaugatás vagy állatszag).
Dr. Halmai-Kuron Gabriella, Budapest Főváros Kormányhivatala XIV. Kerületi Hivatalának Hatósági osztályvezetője a felelőtlen gazdák által tartott kutyák okozta károkról, és az ilyenkor szokásos ügymenetekről beszélt. Elôadásában ismertette, hogy ki minősül egyáltalán állattartónak, és hogy milyen típusú hatósági eljárások indulhatnak pl. kutyatámadások esetén, illetve mi jellemzi ezen eljárások szabályait. Részletes bemutatásra kerültek az illetékes hatóságok – az önkormányzat, a járási állategészségügyi hatóság, a szabálysértési hatóság és a rendőrség – hatáskörei, feladatai, ügymenetei. Halmai-Kuron doktornő külön kiemelte, hogy az állatokkal kapcsolatos jogi eljárások döntő többsége mindig az állattartó felelőtlenségére vezethető vissza.
Dr. Szentpéteri Zselyke, rendelővezető állatorvos, és a Magyar Állatorvosi Kamara Etikai Bizottságának Elnöke az állatorvosok ellen indított kutyás esetekkel kapcsolatos etikai jellegű kifogások tanulságait ismertette a megjelentekkel. Az előadásában kirívó és szenzációs esetekről, megátalkodott gazemberekről nem esett szó, mert nem a szörnyülködtetés, vagy az állatorvosok, állattartók negatív minősítése volt a mondanivalójának célja, hanem hogy felismertesse mindkét oldal hibáit annak érdekében, hogy azok időben kiküszöbölhetőkké váljanak. Az etikai bizottságig eljutó esetek többségének a hátterében nem szakmai hiba, hanem nem megfelelő kommunikáció áll. Egy felelős állattartó számára a legfontosabb dolog, hogy megtalálja azt az állatorvost, akiben megbízik, vita esetén pedig meg kell próbálni azt a lehető leghamarabb személyesen lerendezni. Tapasztalat szerint az állattartók azokat a veszteségeket tudják a legnehezebben feldolgozni, amelyek nem valakinek a hibája, mulasztása következtében keletkeztek, ezért önkéntelenül szinte mindig megpróbálnak felelőst, hibást keresni, melynek egyik szerintük lehetséges útja az etikai ügyek indítása. Az ebédszünetet követően a kutyákkal kapcsolatos leggyakoribb hitek és tévhitek kerültek terítékre.
Dr. Fodor Kinga egyetemi docens, a rendezvény főszervezője a táplálás, és a tartás kérdéskörét járta körül. Tévhitek, rossz tanácsok mindig is léteztek az állattartás keretein belül is, köszönhetően azonban az internetnek és a közösségi médiának mára ezek szédületes sebességgel terjednek és jutnak el az állattartókhoz, akik a téves információk birtokában rengeteget ártanak állataiknak. Fontos szem előtt tartani, hogy azért, mert valaki egy ideig tartott valamilyen állatfajt, még nem lett annak tudósa, és továbbra is csak alapinformációkkal rendelkezik annak tartásával, táplálásával kapcsolatban. Fodor doktornő előadásában kitért a kutya számára veszélyes ételeinkre, a nem megfelelően alkalmazott divatdiéták káros hatásaira, a tejcukor érzékenységre, valamint alaposan körbejárta a pórázhasználat, az évente kötelező veszettség elleni oltás, a fülkurtítás, az ebadó, a veszélyessé és támadóvá váló, valamint az erdőkben, és a közutakon szabadon kóborló kilőtt kutyák kérdéskörét mind tulajdonosi, mind hatósági oldalról.
Dr. Szinesi András, az Ajkai Állatorvosi Központ rendelővezetô állatorvosa a kutyák egészségvédelmével kapcsolatos tévhitekről beszélt. Előadásában kitért a védőoltásokkal, a mikrochippes megjelöléssel, a féregtelenítéssel, a kullancs- és bolha elleni védekezéssel, az állatoknak adott humán gyógyszerekkel, és az ideális testsúly meghatározásával kapcsolatos leggyakoribb tulajdonosi hiedelmekre. Külön kiemelésre került az egyik leggyakoribb vitatéma, az ivartalanítás kérdésköre is. Szinesi doktor szerint az állattartók ivartalanítással szembeni ódzkodása elsősorban az antropomorfizációra vezethető vissza, pedig az állatoknál a szaporodás velünk ellentétben nem örömszerzési, párkapcsolati funkciót tölt be, hanem egy kifejezetten ösztönök által vezérelt, feltétlen reflexek sorozatából álló tevékenység, amely sok esetben több problémával jár még a tenyésztésre szánt állatok számára is, mint előnnyel.
Dr. Sátori Ágnes állatorvos, pszichológus, állatviselkedés-terapeuta a kutyák viselkedészavarairól beszélt. Bevezetésében először is tisztázta a „normális viselkedés” fogalmát, amely mindig az adott fajra, fajtára jellemző magatartásjegyek összességét jelenti, emiatt jelentős eltérések lehetnek kutyák és kutyák „normális” viselkedése között. A viselkedészavarok többsége a nem megfelelő tartáskörülmények, illetve ember-állat kapcsolat miatt alakulnak ki. Ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy kutyáknál is nagyon sok olyan viselkedésforma létezik, amely normális, de az ember számára nemkívánatos ugyanúgy, ahogy sok viselkedésforma teljesen abnormális és életidegen, jóllehet a gazda szerint kedvencének rendelkeznie kell(ene) vele. Sátori doktornő előadásában sok olyan népi bölcsességet és közmondást is megemlített, melyeket napi szinten emlegetünk annak ellenére, hogy tartalmuknak legtöbbször köze sincs a valósághoz. (Pl. nem igaz, hogy „a kutya mindig hű a gazdájához”, hogy „amelyik kutya ugat az nem harap”, hogy egy kutya mindig tudja, ha rosszat tett, vagy hogy a vadulós, húzogatós játékok agresszívvá teszik az ebet.). Felnőttkorára viselkedészavaroktól mentes kutyánk csak megfelelő fajtaválasztás, és szakszerű, az adott fajnak és fajta igényeinek figyelembe vevő felnevelés mellett lesz.
Az utolsó előadásban dr. Lénárt Lívia, az Illatos úti gyepmesteri telep állatorvosa a mindennapi munkájuk kihívásiról beszélt. Sajnos sokan még a mai napig keverik a gyepmesteri telepeket az állatmenhelyekkel, pedig fontos tudni, hogy míg az előbbi egy állami fenntartású intézmény, és minden hozzájuk bekerülő, vagy megfigyelésre beszállított állatot be kell fogadnia, úgy az utóbbinak van lehetősége rá, hogy kitegye a „megtelt” táblát, így nem terheli őket a helyhiány okozta altatási kényszer sem. Ennek ellenére az Illatos úti telepen – köszönhetően az összehangoltan végzett rehabilitáló munkának és örökbefogadási kampányoknak – évek óta nem történt helyhiány miatti altatás. Lénárt doktornő részletesen bemutatta a gyepmesteri telepen végzett munkájukat, amelyik kiterjed a veszettség szempontjából aggályos húsevő állatok megfigyelésére, a közterületen
talált balesetes állatok ellátására, illetve az állati tetemek átvételére és megsemmisítésére egyaránt.
Az örökbeadások kapcsán a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az idősebb, a beteg, a fekete színű nagytestű, illetve az agresszívebb kutyákat
senki nem szeretné elvinni, míg a divatos külsejű, kistestű ebekért sorba állnak olyanok is, akik nem biztos, hogy felelős állattartóként
lennének képesek azt a későbbiekben tartani és ellátni.
A rendezvény meglepetésvendége Fóris Norbert, látássérült teljesítménytúrázó, félmaratonista, stand up comedy fellépő, diplomás sportszervező, és társa Gyömbér, a vakvezető kutya volt. Norbi sokat mesélt a hétköznapjairól, többek között arról is, hogy hogyan tudta vele édesanyja elfogadtatni az állapotát: Kiskoromban mindig azt mondta anyukám, hogy én a szépet
látom, ők meg a csúnyát. Így próbálta meg velem elfogadtatni a helyzetemet. Sikerült neki.” Norbitól sokat megtudhattunk a vakvezető kutyák kiképzésével, és a velük való együttéléssel kapcsolatban. A vicces
esetek említése mellett szóba kerültek azok a problémák is, melyeket az emberek pusztán jó szándékból vezérelve, de nem átgondoltan követnek el, és ezzel megnehezítik a látássérültek mindennapi életét. Ide tartozik pl., amikor az éppen munkáját végző vakvezető kutyát meg akarják simogatni,
jutalomfalattal kedveskednek neki, vagy egyszerûen csak átvéve tőle a látássérült ember irányítását nem hagyják az ebet dolgozni.
A kávé- és az ebédszünet alatt a Murmuczok Állatgyógyászati Centrum munkatársainak köszönhetően lehetőség adódott a kutyáinkra napjainkban az egyik legnagyobb veszélyt jelentő szívférgességgel kapcsolatosan felmerülő kérdések megbeszélésére: hogyan lehet azt megelőzni, mi okozza, hogy lehet kimutatni, illetve fertőződöttség esetén milyen további teendői vannak a gazdának. A rendezvény óriási sikerét jelzi az a közel 300 résztvevő, akik az előadások alatt hol sírtak, hogy nevettek, de a szemük biztos, hogy nem maradt szárazon
Dr. Fodor Kinga beszámolója
Lejegyezte: Horváth Norbert
