Az előző részben Szabó Istvánnal, a Magyar Kuvasz Egyesület elnökével, egyben a Kuvaszok a Kárpátokban Barátikör egyik tagjával beszélgettem programjukról. Folytassuk onnan, ahol abbahagytuk.
– Hogy kell elképzelni egy, a programba kikerült kuvasz életét a kihelyezéstől kezdve? Hogy telnek a napjaik?
– A kihelyezett kölykök 10-12 hetes korukban kerülnek egy meglévő falkába, ahova be kell illeszkedjenek. Ezek a kutyák együtt esznek, együtt járnak egész nap, együtt dolgoznak. Meg kell találnia minden kölyöknek a helyét ebben a hierarchiában, azaz a falkán belüli sorrendben. Nem hősködhet, nem mehet legelöl, mert pl. a medve megüti vagy áldozata lesz egy olyan szituációnak, amiben tapasztalatlan, pl. találkozás egy másik falkával.
Az esztendő nagy részét a szabadban töltik, sok mozgással, energikusan élik mindennapjaikat. A hagyományos takarmányozás köztudottan elég szolid, melyet nagyrészt a tejtermékek maradék anyagai, korpa, esetleg az elhullott vagy kényszervágott állatokból némi hús tesz ki. Néhol már etetnek tápot kiegészítő takarmányként, sőt vágóhidakról származó nyesedéket is adnak, mert elengedhetetlen, hogy jó kondícióban legyenek a kutyák. A mi helyszíneinken szeretik őket, kollegának tekintik őket, a takarmányozásra azért is figyelnek jobban, és hangsúlyt fektetnek az oltásokra, rendszeres féregtelenítésre is. Elmúlt már az a világ, és a gazdák is tudják azt, hogy ilyen ragadozó nyomás mellett teljesítményt lehessen elvárni a kutyáktól úgy, hogy nincsenek rendesen etetve.
– Akkor klasszikusan úgy képzeljük el, hogy amikor a legelő zöldülni kezd a kutyák a nyári szállásra mennek a juhokkal együtt és lényegében az első hóesésig kint élnek a juhász mellett, együtt a nyájjal?
– Abszolút. Amikor ki lehet hóolvadás után menni, sarjadnak a legelők – ez nagyjából április közepe, hagyományosan Szent György nap környéke – akkor már kijárnak. Ekkorra már a bárányok is megszülettek, a jószágok kívánkoznak a szabadba. A nyári szállás az maga az esztena, ahol találunk egy lakhatásra és egy fejésre alkalmas építményt, valamint a juhok részére van egy ún. kosár, ahova az állatokat éjszakára berekesztik. A kosár lényegében egy mobil, mozgatható karám, amit 3-5 naponta áthelyeznek a legelő trágyázása érdekében. Itt töltik az egész évet, általában több kilométerre a lakott területektől. A szezon nagyjából novemberig tart, meleg ősszel akár decemberig is próbálják kint tartani az állatokat, az első hóval hajtják be őket a téli szállásra, ahol januárban megkezdődnek az ellések. Ilyenkor azért nagyon jó világ van a kutyákra. Nagyon érdekes, hogy a méhlepényeket feleszik, de a bárányokat nem bántják. Persze, ez is az elvárás. A mi helyszíneinken öt-nyolcszáz juhról beszélünk, azért a tíz kutyára ilyenkor bőven jut extra takarmány.
Még beszélnék a kutyák napi rutinjáról is. Szokás szerint a kutyákat reggel etetik, hogy este ne legyenek ellustulva, mert a nagyragadozó nyomás szempontjából az esték mindig nehezebbek. Naponta az állatokat kétszer vagy háromszor fejik. Az esti fejés után jól megfigyelhető, hogy mindegyik kutyának megvan a maga szolgálati helye, minden este ugyanarra a helyre, ugyanaz a kutya fekszik, így veszik körbe a kosarat.
– Tudnál beszélni bővebben arról, hogy egy ekkora falka munkája hogy néz ki? Gondolok itt arra, hogyan mozognak napközben, milyen „alakzatban”, hogy döntik el, kinek melyik a „szolgálati helye”. Illetve, hogy milyen típusok vannak a falkán belül, már ha beszélhetünk ilyenről.
– A mi megfigyeléseink alapján nagyon érdekes rendszerben dolgoznak. A nyáj előtt pár kutya mindig, úgymond fésüli a területet, erre azért is van szükség, mert ezeknek a legelőknek egy része elvadult, bozótos terület, ami kitűnő búvóhely a ragadozóknak. A nyáj elterülve, legelészve vonul utánuk, itt azért egy nagyon lassú mozgásról beszélünk, az elöl lévő kutyák mindig találnak olyan pontot, ahol lefeküdhetnek és szemmel tarthatják a sereget, várva amíg beéri őket. A kutyák másik része „bolondul” a juhokért, és a sereg között vonul, még el sem lehet őket zavarni onnan.
Ami a típusokat illeti azt mondhatom, hogy a programban szerzett tapasztalatok alapján sokkal másképp tekintek a kultúrtenyésztett állományra, ahol a homogenitás az egyik jellemző cél, mint korábban. A falkában szükség van olyan atlétikus felépítésű kutyákra, akik sokat mozognak, nagyon aktívak. Természetesen a nagy, robusztus egyedekre is szükség van, akik alkat szempontjából a „harcosok”, beleállnak a küzdelembe, ha szükség van rá.
Erről eszembe jut egy történet. Az egyik falkában volt egy nagyon előnytelen küllemű kutya, aki ráadásul nagyon félős is volt. Meg is kérdeztem a gazdát, hogy miért tarják ezt a kutyát. Elmondta, hogy tudja, nem különösebben szép vagy jó felépítésű, viszont amikor besötétedik, ez a kutya a félelme miatt annyira figyelmes és annyira kiforrott már benne, hogy csak tényleges akció esetén jelez, hogy a többi kutya nyugodtan tud pihenni mellette. Tehát még a gyáva típus is beilleszkedhet a falkába és hasznos tagjává válhat, persze az ilyen típusból legyen a legkevesebb, mert alapvetően a gyáva pásztorkutya nem kívánatos.
Az alkati kérdésekben a differencializálódásról meggyőződésem, hogy azért ennyire heterogén a kuvasz állomány, mert igazából régen sem lehetett homogén, amit még a környezet tovább is befolyásolt, ahol dolgoztak. Ezért beszéltek/beszélhetünk alföldi vagy hegyvidéki típusról is. Ez a heterogenitás vált/válik a fajta hasznára használati érték szempontjából.
– Vezettek arra vonatkozóan bármilyen statisztikát, feljegyzést, hogy amióta ezek a kutyák, falkák együtt dolgoznak, milyen támadások voltak, amik károkozással jártak?
– Nincsen rá statisztikánk, mert nem a támadások száma a lényeg, hanem az esetleges veszteség. Statisztikailag azért nem is lehet jól szemléltetni ezt, mert sajnos, ha egy medve bejut a kosárba, vagy olyan közelségbe kerül, hogy hozzáfér a juhokhoz, akkor borzasztó pusztítást tud csinálni. Ilyenkor, amikor a megelőző védekezések nem sikeresek, tíz-húsz juhot is leölhet. Ebben az esetben szinte lehetetlen elzavarni egy több száz kilós csúcsragadozót. A gazdák mindig azt mondják, hogy a szezon eleje nagyon fontos. Tudni kell ezekről a ragadozókról, hogy territoriális állatok. Egy medve már a kihajtáskor a területen tartózkodik. Ha már a szezon elején sikerül megakadályozni, hogy ne legyen zsákmányszerzési sikerélménye, akkor az év csendesebb lesz minden bizonnyal, mert ő is ott próbálkozik inkább, ahol gyengébb falka van, nagyobb eséllyel tud táplálékhoz jutni. Hiszen ők is a túlélésre játszanak, figyelnek arra, hogy lehetőség szerint nagyobb sérülések ne érjék őket.
Szerző: Kovács Attila
A cikk folytatása az a Kutya újság 2024-es decemberi számában olvasható!
