Idén hatodik alkalommal rendezték meg az MTA-ELTE Etológia Tanszéke a Családi Kutya Program Kutyaetológia Konferenciát. A konferencia célja az idei évben publikált kutatási eredmények bemutatása magyarul, közérthetően, mivel az angol szaklapokban publikált tanulmányok gyakran nem jutnak el azokhoz, akikhez igazán szólnak, a kutya gazdákhoz.
A kutatók, doktoranduszok és lelkes szakdolgozók nem csak a tudományág szélesebb körben való megismertetését tűzték ki célul, hanem egyben hálájukat is fejezik ki a kutatásokban részt vett gazdáknak. Ugyanis kétségtelenül a kutyagazdák a legnagyobb támogatói az 1994-ben alapított, nemzetközi hírű MTA-ELTE Családi Kutya Kutatási Programnak, akik mindvégig önként, ellenszolgáltatás nélkül vettek részt kutyáikkal a viselkedéstesztekben. Az előadásokat négy szekcióra bontva hallgathatta végig a közönség, ahol a kutyák viselkedéséről, féltékenységéről, sőt alvási szokásairól tudhattunk meg részleteket. Az előadások szüneteiben a szervezők és egyben kutatók készséggel álltak a lelkes hallgatóság rendelkezésére, bármilyen kérdésre szívesen válaszoltak. Az első szekciót Abdai Judit nyitotta, aki kutatási sorozatában a kutyák féltékenységét vizsgálja. Legutóbbi publikált eredményeiből tudjuk, hogy sem egy újság, sem egy játék nem tűnik a kutyák számára méltó ellenfélnek, ha a gazda szeretetéről van szó, azonban egy ismert vagy egy ismeretlen kutya is már kellő okot adott arra, hogy a kutyákban felbukkanjon a zöld szörny. Az vizsgálatban ekkor a kutyák aktívan közbe avatkoztak: próbálták a gazdát és a másik kutyát elválasztani, és különböző viselkedési formákkal inkább magukra felhívni a gazda figyelmét. Andics Attila bemutatta, hogy a csoportja által alkalmazott speciális agyi képalkotó eljárás, az fMRI segítségével milyen módon tudhatunk meg többet a kutyák emberi hanghatásokra adott agyi válaszairól. Már tudjuk, hogy különbséget tesznek a kutyák szavak között, nem csak azt képesek megfigyelni mit mondunk, hanem azt is, hogy hogyan.
Bognár Zsófia a kutyák különböző arcokra irányuló figyelmét vizsgálta. Kiderült, hogy a keverék kutyák esetében a szuka kutyák többet néznek az arcokra, ami megfeleltethető a humán kutatási eredményeknek. A rövidfejű fajták esetén, mint például a boxerek, hosszabb ideig nézték az arcokat, mint hosszabb fejű fajtársaik. Ennek hátterében elképzelhető, hogy anatómiai okok állnak, ugyanis a rövidebb fejű kutyák élesebben látják a látóterük központjába eső képeket, így tudnak koncentrálni a mozdulatlan képekre, míg a hosszabb fejű kutyák (pl. agarak) szélesebb sávban látnak, így az ő figyelmüket inkább a mozgás köti le. Negyedik előadóként Kis Anna mesélt az alvás közbeni szemmozgások jelentőségéről. Az alvás során REM és non-REM szakaszokat különíthetünk el, amelyen belül a REM szakaszban jellemzőek a szemmozgások. Ez emberek esetén az álmodást jelöli, amely főleg a napi érzelmek feldolgozásában segít. Mivel ez a szakasz és szemmozgás a kutyákra is jellemző, feltételezhetjük, hogy az emberhez hasonlóan, a kutyák is álmodnak. Korábbi vizsgálatok során a szemmozgások következtében megjelent hullámok műtermékként, a digitális kukában végezték, senki nem foglalkozott velük.
Emberek esetén tudjuk, hogy a REM fázisban a szem mozgások száma viselkedési mutatókkal függ össze, például, akik krónikus depresszióban szenvednek több szemmozgást produkálnak álmukban, de az öregedéssel és nappali aktivitással is találtak már összefüggéseket. Kis és munkatársai úgy gondolták, kutyák esetén is érdemes alaposabban megvizsgálni a REM fázis alatti szemmozgások jellemzőit, és párhuzamot keresni élettani paraméterek között. Az eredmények alapján megfigyelhető volt, hogy vannak rövidebb és hosszabb REM fázisban alvó kutyák, viszont igaz volt rájuk, hogy a REM fázis hossza fordítottan arányos volt a szemmozgások számával. Az idős kutyákra több szemmozgás volt jellemző, de csak azokra, akik rövidebb REM fázisban aludtak. Az eredmények ígéretesnek tűnek, így mindenképp további vizsgálatok várhatóak a kutyák alvás paramétereinek vizsgálatára. Az első szekciót Csibra Barbara zárta, aki érintőképernyős vizsgálatokat végez. A teszt során a kutyák egy érintő képernyőn megtanulják, ha egy adott jelet látnak, azt meg kell érinteniük és jutalmat kapnak.
Barbara és munkatársai arra voltak kíváncsiak, a kutyák hogyan teljesítenek egy viselkedés gátlás helyzetben, vagyis akkor, amikor azt tanulják, meg hogy egy adott jelet, ha nem érintenek meg és várnak, akkor kapnak jutalmat. Emberek esetén tudjuk, hogy ez egy igen nehéz feladat, főleg a figyelem zavarral küzdő egyének számára. Hiperaktivitással és figyelem-zavarral a lakosság közel 6 %-a küzd, így fontos erről a korképről minél több információt gyűjtenünk, amelyhez a kutya szintén kiváló modell állat lehet. Különböző kutyás személyiség kérdőíveket töltöttek ki a gazdák kutyáikról, majd a teszthelyzet következett, ahol a kutyák két féle hibázási technikáját vizsgálták meg a kutatók, azt amikor a kutya mulaszt vagy bökést téveszt.
Embereknél a bökés tévesztés a hiperaktivitással mutat összefüggést, míg a mulasztás főleg a figyelem zavarral küzdőkre jellemző. Az eredmények szerint az aktívabb kutyák több bökést tévesztettek, vagyis kevésbé tudták magukat visszafogni, csak úgy, mint a hiperaktív ember. Az extrovertált és más helyzetben magát magabiztosnak mutató kutyákra jellemző volt a gyors bökés, ami szintén párhuzamban áll a humán vizsgálatok eredményeivel. Következő lapszámunkban olvashatnak majd a konferencia többi előadásáról is.
Száthó Flóra
