Ösztön, ösztönkészlet, ösztönhierarchia, ösztönerősség, ösztönzsák, pszicho hidraulikus modell, kognitív kontroll, drive, motiváció, belső állapotok, öröklött mozgásmintázatok, reflexek, tanult és veleszületett viselkedések… Kutyás szlengek, régi és új tudományos megközelítések keverednek ma az iskolákon, ebből pedig érdekes félreértések születnek. Tisztázzuk, mi micsoda és mit jelent ez a gyakorlatban!
A viselkedés fázisai
A viselkedés gyakorlatilag folyamatos történés – nem lehet nem viselkedni. Elemekre, egységekre, mintázatokra tagolható, melyeket viselkedési kódszótár rendszerez. A viselkedésnek különböző fázisait figyelhetjük meg, ezek az appetitív fázis, amikor a motivációs állapot által irányított változatos inger keresésről beszélünk, a konszummatív fázis, amely rögzült viselkedési elemekből áll, sztereotip, valamint a szatiáció fázisa, melyben nincs releváns viselkedés.
Ezeket tanult és öröklött elemek alkotják. Az öröklött elemeket szokás a kiképzés gyakorlatában ösztönnek nevezni, azonban az etológiában nem annyira, ösztönről, mint inkább öröklött mozgásmintázatokról (ÖMM) beszélünk. Ebben a cikkben főleg erre fogunk összpontosítani. Az öröklött mozgás mintázatok jellemzője, hogy a faj minden egyes egyedében megjelennek, jellegzetes szekvenciájuk, ezeknek pedig állandó sorrendjük van, és kulcsingerek indítják be őket. A kulcsinger tehát az ÖMM kiváltására alkalmas környezeti tényezőnek tekinthető, azonban van néhány jellegzetessége.
A kulcsinger
A kulcsinger gyakran összetett, több elemből áll, szétbontható, a szétbontott elemek pedig önmagukban is kiválthatnak választ, az elemek együttes jelenléte azonban erősebb reakciót eredményez – ezt nevezzük heterogén szummációnak.
Az ÖMM esetén továbbá – a reflexszel ellentétben – történik habituáció, tehát az inger ismételt bemutatása után csökkenhet a válasz intenzitása, míg reflex esetén ez nem történik meg. Még egy jellemzője, hogy az állatnak legalább részben van tudatos hozzáférése a viselkedés irányításához, hiszen van agykérgi bevonódás. Nagyon gyakori tanács, hogy bizonyos zavaró, problémás viselkedéseknek ne adjunk teret egyáltalán, hiszen ezek gyakorlása mindenképpen erősíteni fogja azokat. A kotorékeb ne kaparjon, az agár ne űzzön, a border collie ne tereljen. Csakhogy az unatkozó kutyáknál gyakran megjelenhetnek sztereotip, kompulzív viselkedések.
Környezetgazdagítás
Roskadásig van a világháló „vicces” videókkal, ahol a border collie fényt vadászik, a németjuhász a saját árnyékára ugrál, a bullterrier pedig kergeti a saját farkát. Ma már tudjuk, hogy ahhoz, hogy egy állat mentálisan is jól legyen, szüksége van a fajára jellemző viselkedésmintázatok gyakorlására. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a border collie a parkban békésen sétálókat igyekezzen egy kupacba terelni, de számos, kutyákra, sőt kutyafajtákra szabott elfoglaltságot, ún. környezetgazdagítást kereshetünk már kedvencünknek, ami tökéletesen beilleszthető a társadalmilag elfogadott kutyatartási keretekbe.
A pszichohidraulikus modellből kiindulva (amely egyes elemei kis jóindulattal megfeleltethetőek a kutyaiskolákban használatos ösztönerő, ösztönhőmérséklet kifejezéseknek), ahogy gyűlik az ún. akcióspecifikus energia, úgy nő a késztetés is az „ösztöncselekvés” megvalósítására. Ha te hát mi nem biztosítunk lehetőséget, hogy az adott viselkedés (pl. ásás, vadászat) megjelenhessen, az előbb-utóbb valamilyen formában utat fog törni magának.
Környezetgazdagító játékokat, szenzorosan stimuláló eszközöket ma már az állatkereskedésekben is szép számmal kaphatunk, az internet azonban tele van jobbnál jobb otthon, filléres alapanyagokból is elkészíthető variációkkal!
Kísérletezzünk ezekkel bátran, azonban mindig figyeljünk a biztonságra, és óvakodjunk a túl nehéz, frusztráló feladatoktól – igyekezzünk a nehézségi szintet a kutyánk aktuális képességeihez igazítani. Kölyök kutyáknak, viselkedésterápia kiegészítőjeként én idős kutyáknak kognitív hanyatlás ellen is nagyszerű választás!
Szerző: Tóth Katinka
A cikk először az a Kutya újság 2024-es júliusi számában jelent meg.
