Korábbi feltevések szerint az irigység csak az emberre jellemző tulajdonság, mert bonyolult, összetett gondolkodás állhat a hátterében, ami komplex agyi struktúrák meglétét feltételezi, tehát a törzsfejlődés egy későbbi szakaszában jelenhetett meg. Funkcionális megközelítésből vizsgálva az irigység megjelenésének előnye a kialakult szociális kapcsolat megőrzése és megvédése egy nem kívánt harmadik személlyel szemben. Vagyis feltételezhetjük, hogy a szociális csoportban élő fajok többségénél, így a kutyáknál is elő fordulhat a féltékenység jelensége. Az első vizsgálat 2014-ben látott napvilágot, ahol a San Diego-i egyetem kutatói a kutyák reakcióit vizsgálták féltékenységre okot adó helyzetben.
Ekkor gazdáik három tárgy felé mutatták érdeklődésüket, egy gyerekkönyv, egy lámpa és egy elemmel működő, kutya formájú, ugatni, valamint farkat csóválni tudó játékkutya felé, amivel úgy beszéltek a gazdák mintha élő lenne. A kutyák féltékeny reakciója a kutyajáték felé nyilvánult meg leginkább, sem a gyerekkönyv, amely még hangokat is kiadott nem bizonyult „vetélytársnak”. A féltékeny viselkedés kiváltása nem a gazdák figyelmének irányán múlt, hiszen mind a három tárgy esetén a gazdák nem foglalkoztak a kutyákkal, csak a tárgyra koncentráltak. Sokkal inkább számított az, hogy a gazda szociális interakciót kezdeményezett valami mással.
Érdekes párhuzam az eredménnyel kapcsolatban, hogy hasonló megállapítást kapunk, ha hat hónapos gyereket vizsgálunk meg hasonló helyzetben. A kutyák féltékeny viselkedés megnyilvánulása egyértelmű volt a kutatók számára, a kutyák gazdáik és a játék kutya közé próbáltak furakodni, volt olyan egyed, amelyik hangos ugatással próbálta elkergetni a játékkutyát. Az eredmény talán nem meglepő azok számára, akik több kutyát is tartanak, ám érdemes észben tartanunk, hogy egy nagyon emberi érzelemnek vélt jelenség a kutyák esetén is milyen egyértelműen megjelenik. Ebből arra is következtethetünk, hogy más, szociális csoportban élő fajoknál is megjelenik már a féltékenység.
A legfrissebb 2018-as magyar kutatás mélyrehatóbban vizsgálta meg a kutyák féltékeny viselkedésnek jellemzőit. A korábbi kutatásból kiindulva eggyel tovább gondolták a kutatók a kísérlet menetét. A tárgyak helyett két kutya szerepelt riválisként a kísérletben egy vizsgált kutya számára ismert és egy ismeretlen, ők voltak a gazda szociális partnere, míg nem szociális partnerként-, amik nem lépnek kapcsolatba a gazdával egy távirányítós autó és egy újság szerepelt. A kutatók megfigyelték, hogyan reagálnak a kutyák a különböző riválisok jelenlétében. A gazdák játszottak a kutyákkal, újságot olvastak, vagy a távirányítós autóval játszottak. A kutyák csak abban a helyzetben reagáltak, amikor a gazdák a másik kutyával foglalkoztak. Próbálták a gazda figyelmét felhívni magukra, és próbálták megszakítani a gazda is a „rivális” közti interakciót. Tehát a magyar kutatók is hasonló eredményt kaptak, azzal a fontos újítással kiegészítve, hogy az idegen kutyák esetén érdeklődést tanúsítottak a kutyák és kevésbé volt megfigyelhető a féltékeny viselkedés. Ebből arra következtethetünk, hogy nem elég a gazda figyelmének elvesztése a féltékeny viselkedés kiváltáshoz.
