N É V J E G Y
Sári Éva
Az énekes-színésznő Debrecenben született, 1977. szeptember 7-én. Évit a SPLASH! énekesnőjeként, a VIVA műsorvezetőjeként, illetve a Magyar Televízió A Társulat című produkciójának háziasszonyaként ismerhettük meg. Gyermekkora óta énekel, énekzene tagozatos általános iskolába járt, ahol kórustag is volt és hat évig tanult zongorázni. 18 évesen lett a Debreceni Vasutas Musical Stúdió növendéke. Innentől kezdődött a színpadi pályafutása. A Debreceni Csokonai Színházban és a Nyári Színházban is játszott néhány kisebb szerepet, majd a 2000-ben megalakult a Debreceni Zenetheatrum tagja lett, ahol már főszerepeket énekelt. 2001-ben lett a SPLASH! énekesnője. Ősz Balázzsal, aki az együttes alapítója, zeneszerzője, szövegírója, két közös nagylemezt, számos maxit és videoklipet készítettek. 2003 szeptemberében kóstolt bele a televíziózásba, hat hónapig a TV2 Tripla vagy Semmi című műsorát vezette. 2005 szeptemberétől 2008 februárjáig a VIVA műsorvezetője volt. 2008 tavaszán az MTV A Társulat című produkciójának háziasszonya lett. Számos darabban láthatta, és láthatja most is közönség, köztük a „Mamma Mia!”-ban, a „Macskák”-ban, az „István a király”- ban, a „Hair”-ben, a „Grease”- ben is.
Mely darabokan láthat most a közönség? Hogy alakul
az énekesi karriered?
Több előadásban is játszom egyszerre, ezeket időszakosan láthatja a közönség. Mindegyik darabot valami másért szeretem, azonban öt igazán nagy kedvencem van: a „We will rock you”, a „Sakk”, a „Vámírok bálja”, az „Apáca show” és a „Mamma Mia!” A színházi szerepek mai napig kihívást jelentenek számomra, de szerintem ettől szép a színész szakma. Az előadások elôtt mindig van bennem egyfajta drukk, de ebből szerencsére a nézők szinte semmit sem vesznek észre, legalábbis remélem… Mára a lámpalázat megtanultam kezelni. Az elmúlt időszak nagyon zsúfolt volt, nem nagyon volt megállás, egy pörgősebb időszak után mindig jól esik a pihenés. Tavasszal, valamivel kevesebb előadásom van, azonban fellépeseim ilyenkor is bőven akadnak, és már gőzerővel készülök a nyárra is, hiszen idén újra láthat a közönség a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Ez nagy boldogsággal tölt el, ezáltal egy gyerekkori álmom vált valóra. Az énekesi karrieremnek is szeretnék lendületet adni. Egy fiatal zeneszerző párossal készítettünk egy dalt, amelyet beadtunk a Budapest dal 2019 pályázatra. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy beválasztották a legjobbak közé.
Ropi a bichon bolognesed mikor és hogyan került
hozzád? Előtte volt kutyád?
Ropi 2013-ban, egy viszonylag nyugodtabb időszakban került hozzám, ő az első saját kutyám.
Amikor gyerek voltam nagyon szerettem volna kutyát. Amióta az eszemet tudom, odavagyok az állatokért. De édesanyám hajthatatlan volt ezt a témát illetően, mindig azt mondta, hogy a mi házunkba biztos, hogy nem lesz semmilyen állat. Később végül lett egy macskám, amit a 18. születésnapomra kaptam az első szerelmemtől. Amikor megjelent vele, édesanyám már nem tudott nemet mondani. Édesapámnak később lett egy német dogja, ami hivatalosan az enyém volt, de mivel nem laktunk együtt, viszonylag kevés időt töltöttem vele, így a kutyával nem alakult ki szorosabb kapcsolat közöttünk. Bár szívügyemnek tartom az állatmentést, és gyakran segítek a menhelyeknek, azonban Ropi nem menhelyi kutya. Gondosan ügyeltem arra, hogy ne szaporítótól vegyek kutyát. Rengeteget keresgéltem, míg rá nem akadtam egy nagyon kedves, és számomra szimpatikus hölgyre, aki bichon bolognesek tenyésztésével foglalkozik. Előtte rengeteg helyet végig jártam és borzalmas állapotokkal találkoztam.
Amikor elmentem Ropi tenyésztőjéhez, elsőként egy másik kutyát hozott nekem. Bár nagyon aranyosnak találtam őt is és semmi kivetnivalót nem találtam benne, de nem éreztem egyből azt a bizonyos szikrát közöttünk. Ezt a hölgy is észrevette rajtam. Kiderült, hogy van még két újszülött kutya, az egyikőjük volt Ropi. Amikor elôször megláttam, bár lehet, hogy furcsán hangzik, de valahogy egyből éreztem, hogy ő az. Várnom kellett rá egy-két hónapot részben az oltások miatt, és részben azért, hogy ne szakítsuk őt el túl korán az anyjától. Amikor Ropit elhoztam, viszonylag kevesebb teendőm volt, ezáltal hozzászokott már egészen kiskorában ahhoz, hogy szinte mindenhová magammal viszem. Mindig is azt gondoltam, hogy egy ilyen kistestű kutya folyamatosan igényli a gazdája társaságát. Szerintem mindenkinek át kell gondolnia azt, hogy valójában milyen fajta kutyára is van szüksége és hogy mennyi időt tud vele tölteni. Nem akarok ítélkezni senki felett, de szerintem az nem jó, hogy ha egy kutya napi tíz-tizenkét órát van egyedül, szerintem ettől az állat akár agresszívé is válhat, válik Nyilván Ropinak is vannak olyan napjai, amit nélkülem, egyedül tölt. Ilyenkor mindig szomorú, sértődött lesz, sőt volt, hogy rosszul lett, pszichés tüneteket produkált.
Ez miben nyilvánult meg? Hogy vetted észre?
Amikor először jelentkezett ez nála, azt hittem, hogy beteg, ugyanis folyamatosan zilált, előfordult, hogy hányt is. Elvittem az állatorvoshoz, de ő azt mondta, hogy semmi baja. Éppen azért, hogy ezt elkerüljem, legtöbbször próbálom megoldani, azt hogy ne maradjon egyedül. Van olyan színház, ahová magammal vihetem, de van, ahol nem nézik jó szemmel, hogy ha a kedvenceinket bevisszük. Van egy barátnőm, aki sokat vigyáz Ropira, szerencsére nagyon jól kijönnek egymással.
B I C H O N B O L O G N E S E
Határozott és élénk személyiségű. Vidám természete, szeretetteljes, gyengéd és türelmes természete miatt minden család számára ajánlott, gyerekek mellett is jól tartható. A családjához és gazdájához nagyon odaadó és hűséges. Kíváncsi és vidám természetű, aki igényli és vissza is fizeti a törődést. Figyelni kell arra, hogy sok figyelmet és szeretetet kapjon, ugyanis ezek nélkül unatkozik és makaccsá válhat. Ragaszkodó, és simulékony. Bár néha kissé komoly, de mégsem agresszív. Viszont az idegenekkel többnyire tartózkodó, akár a ház dühös őrévé is válhat. Nem igényli a mindennapi hosszú sétákat, de alkalomadtán nem ijed meg egy-egy nagyobb erőpróbától. Akár 15 évig is élhet, viszonylag kevés betegséggel, egészségügyi problémával. Ápolása meglehetősen egyszerű: a hosszú, fehér szőrét fésülni kell minden nap, és néhány havonta kell vágni a szőrét. Tökéletesen el van nappal a ház körül, de szüksége van a napi sétára, hogy egészséges és boldog legyen.
Akadtak-e nehézségeid Ropival?
Soha semmi problémám nem volt vele. A tenyésztő őt a legelejétől fogva pelenkára szoktatta. Attól kezdve pedig, hogy minden nap háromszor rendszeresen levittem, saját magától megtanulta a szobatisztaságot. Mindösszesen annyi rosszaságot csinált, hogy két-három papucsot és egy magas sarkú cipőmet szétrágott. Bevallom a legutóbbi kicsit bosszantó volt, mert nagyon szerettem azt a cipőmet.
Mennyire játékos Ropi?
Szeret játszani, de nem lehet túl sokáig lekötni ezzel a figyelmét. Számára az jelenti a legnagyobb örömöt, hogy, ha darabokra tépheti a sípoló játékait. A labdát is szereti, de hiába dobom el neki, nem hozza azt vissza. Más kutyákkal kergetőzni szokott, de kifejezetten azt kedveli, ha őt kergetik. A nagytermetű kutyáktól azonban fél, mióta megharapta őt egy vizsla. A régi lakásomnál leteperte, majd maga alá gyűrte. Korábban azt olvastam, hogy ilyenkor a támadó kutyát ki kell valahogyan zökkenteni, erre én oldalba billentettem, igaz nem túl nagyon. Hatásosnak bizonyult, ugyanis ő erre elengedte Ropit. A gazdája végig nézte az egészet, úgy, hogy egy szót sem szólt, sőt később, amikor kérdőre vontam, le is tagadta ezt. Ropi a támadás után három napig sokkos állapotban volt. Azóta sajnos fél a nagy kutyáktól, erre félelmében pedig úgy reagál, hogy morog.
Egyébként Ropi nem túl mozgékony, megesik, hogy kifejezetten lusta. Nagyon alkalmazkodó, ami egészen biztosan abból fakad, hogy egészen pici kora óta mindenhová jött velem. Az autóban jól elvan, végig alszik, ha valahová utazunk. Azonban mikor legelőször ült kocsiban tíz méter után rosszul lett, hányt. Féltem tőle, hogy mi lesz, ha nem fogja bírni a kocsikázást, hiszen én sok helyre autóval járok. Fokozatosan hozzá kellett ehhez szoktatnom. Először mindössze tíz métert mentünk, majd ötvenet és így tovább, fokozatosan növeltem a távolságokat, hogy megszokja ezt a számára idegen helyzetet. Azt olvastam, hogy a negatív élményt mindig egy pozitívval kell társítani. Emiatt Ropi kapott tőlem jutalomfalatot, illetve a takaróját rátettem az ülésre, azért, hogy érezze a saját illatát. Viszonylag hamar egy-két hét alatt belerázódott az utazásba. Mára annyira hozzászokott, hogy ha berakom őt az autóba, akkor végig alussza az utat.
Kutyaiskolába jártatok-e Ropival?
Mindig terveztem, hogy elmegyek vele kutyaiskolába, mert szerintem nagyon hasznos dolog lett volna. Azonban az időbeosztásom változó, sokat vagyok úton, egy kutyaiskola pedig nagyon kötött, emiatt soha nem találtam megfelelő alkalmat erre. Cesar Millan könyvéből sok ötletet és tippet merítettem. Nekem az ő tanácsai, módszerei beváltak. Apró trükköket és az alapokat, mint az ül, a fekszik megtanult Ropi. De az add meg magad, a forog, a pitizik és a pacsi vezényszavakra is reagál. Nyakas Gábor kutyatrénerrel már korábban megbeszéltem, hogy ellátogat majd hozzánk és pár dolgot közösen megtanítunk Ropinak, ugyanis gyakran szorong, hogy ha távol vagyok tőle. Engem is nagyon megvisel, amikor egyedül hagyom és látom rajta, hogy szomorú.
Milyen pluszt hozott az életedbe Ropi?
Bár ez most lehet, hogy furcsán fog hangozni, de ha ránézek olyan, mint amikor a szerelmedet látod. Engem szórakoztat ha játszunk, a közös sétáink pedig feltöltenek. A színházban mindig izgulok, hogy nehogy egyszer megjelenjen mellettem előadás közben a színpadon. Ilyen még szerencsére nem fordult elő, viszont próba közben, volt már, hogy felszaladt mellém a színpadra. Valaki nyitva hagyta az öltöző ajtaját, ő pedig kiszökött. Ezt akkor abban a társulatban jól kezelték, viszont egy ilyet nem mindenki nézne jó szemmel, én sem… De szerencsére ez a szituáció ott viccesen sült el, aztán pedig jobban vigyázott mindenki, hogy az ajtó zárva legyen. Szerinted mennyire nehéz összeszoktatni egy gyereket a kutyával? Szerintem nagyon nehéz lehet. Az egyikbarátnőmnek, akinek nem régiben szülelett gyermeke, egy máltai selyemszőrűje van. Ez a kutyus például kifejezetten rosszul viseli, hogy a barátnőmnek ő volt korábban a mindene.
A kicsi érkezése miatt szó szerint depressziós lett, jobban oda kell rá figyelni. Ropi is féltékeny típus. Érdekes módon a férfiakat kevésbé szereti. Azonban szerintem a féltékenységben is vannak határok, amit be kell tartani a kutyáknál. Ropi viszont nem csak engem őriz hűségesen, hanem a házat is, ami gondolom a fajta jellegébôl adódik. Kertkapcsolatos a lakásom és ott van, hogy megesik, hogy nagyon megugat valakit. Ezt sokan rossz tulajdonságnak tartják, viszont szerintem egyáltalán nem az, hiszen ő csak úgy viselkedik mint, ami egy kutyától elvárható. Ezáltal semmi mást nem csinál, csak védi a területét. Azon nagyon sokat gondolkodtam, hogy Ropi mellett legyen egy másik kutyám is. Szerintem ez jót tett volna neki is, de két kutyával nehezebb tervezni, egy ilyen mozgalmas élet mellett, mint amilyen az enyém is. Elképzelhető az is, hogy mivel már hat éves, nem kezelné túl jól ezt az új helyzetet. Szerintem ezt a lépést hamarabb kellett volna megtennem.
Kép és szöveg: Brehovszki Anita
