Zolit 16 évvel ezelőtt ismertem meg, mint a Tigrisbundás magyar agár kennel tenyésztőjét. Ezzel egyidőben derült ki számomra a másik nagy jelentőséggel bíró elhivatottsága is, vagyis az agarak művészi ábrázolása. (Ténylegesen akkor, mikor első találkozásunk alkalmával a házuk mellékhelyiségét használva a falról egy csodás festménye tekintett le rám. Végül is minden falfelület lehetőségeket rejt.)
Azóta is nagyra értékelem benne a kettősséget, hogy miközben két lábbal áll a földön, ugyanakkor szárnyalni tud a képzelete. Számomra e két látásmódja jelenik meg festményein is és ad nekik összetéveszthetetlen Tóth Zoli stílust. Nagyon szeretem, hogy művein hozzáértőként hangsúlyozza az agarakat meghatározó jegyeket, miközben olyan módon ábrázolja őket, ami a legcsodásabb fantasy-be illik. Ezt akár minden nap megállapítom, mikor saját „TZ” monogrammal jelzett festményeimre pillanatok otthon, de újra megbizonyosodhattam róla a zalaegerszegi Apáczai Művelődési Központ Galériájában 2024. január 23-án nyílt kiállítása megtekintésekor is.
Az öröm mellett nagyon elkapott a félsz, mikor lehetőségem nyílt itt az újság hasábjain méltatni Zolit az esemény kapcsán. Nagyon akartam volna jól csinálni, hiszen jó barátról van szó. Miközben azt éreztem, hiába tudom pontosan az ő jó tulajdonságait, mások számára ezt a belső tudatot megfogalmazni, szavakkal kristálytisztán kifejezni nehéz feladat. Nem is mertem kísérletet tenni rá, úgy döntöttem, kibújok a feladat alól és inkább megszólaltatom őt magát. Teszem ezt azért is, mert eszembe jutott, hiába a sok év barátság, mennyi minden akad, amit esetleg én magam sem tudok Zoliról. Így hát tiszta sor, felteszem a kérdéseimet.
– Petz Ági: Kezdjük az alapoknál, mondd el kérlek, mi hozta be az életedbe az agarat, konkrétan a magyar agarat és aztán a tenyésztését? Egyúttal – mert tudom, nálad a két dolog szorosan összefügg – meséld el, hogy lett ebből művészet, hol érhető tetten a történetben az első ecsetvonás?
– Tóth Zoltán: Honnan tudná egy éppen csak 20 éves ember, hogy agarat, magyar agarat szeretne magának? Semmi agaras tapasztalat, örökség nem volt birtokomban, mikor eljutottam 1996-ban odáig, hogy megszületett az első magyar agaram Göllében, a Kalandvadász kennelben. De ebben a pár mondatban annyi összefüggés és egymásból következő történés van, hogy sok mondat kell a kifejtéséhez.
– P.Á.: Tudtam, hogy a kérdésem egy nagyon tág és bőséges választ vonhat maga után, de kérlek, fejtsd ki bátran! Nagyon kíváncsi vagyok a történetre, mert téged ismerve tudom, hogy közben a személyiségéről is sok mindent meg fogunk tudni, hiszen ezek az alapok határoznak meg téged. Pont ettől vagy rendkívül hiteles személy számomra.
– T.Z.: Kezdem úgy, hogy rajzoltam már óvodáskorú gyerekként is. És azóta is. Legtöbbször lovat. Ez megmaradt a mai napig is. Olvastam könyveket iskolás korom kezdeti éveitől. Ez is megmaradt a mai napig is. Ha a könyvélmények sorát elindítom, akkor nagyon sok, számomra fontos dolog szinte magyarázat nélkül érthetővé válik és egy teljes egésszé áll össze. Ezeknek az agár, az agártenyésztés, a lótartás, az íjászat, a grafika és a festészet mind egy-egy fontos alkotóeleme. De ezek csak a személyes „hóbortjai” egy zalai férfiembernek, aki lakik egy zalai kis faluban, majdnem egy hektár területen egy családi házban, amit a feleségével együtt építettek és lakják három gyermekükkel. Tehát az agárhoz a rajz szeretete juttatott el.
Tulajdonképpen egy kaposvári művészeti szakközépiskola alkalmazott grafika szakra tett sikeres felvételi vizsgával. Itt a művészeti és humán tárgyak állandó könyvtári kutatómunkát követeltek. Amit egy könyvmániás olvasó könnyen átvált saját keresési céljaira. Irodalom, művészettörténet, fotó, néprajz, grafika, festészet hozták a könyveket. Fekete István. Kittenberger Kálmán. Széchenyi Zsigmond. Wass Albert. László Gyula. Kodolányi János. Kós Károly. Henrik Sienkiewicz. De a legmeghatározóbb Fekete István összese és Gölle. Mert az iskolai kutatómunka könnyen átvált saját keresőfunkcióba. Csak egy mondat és már kérem is ki a ‘93,’94,’95 évi az a Kutya folyóirat összekötött számait a könyvtárból. Ezekből a lapokból fénymásoltatom ki a könyvtáros hölgyekkel az első magyar agaras cikkeimet.
De miért is? Mert közben Kaposmérőn a már gyártásban lévő Kassai honfoglalás kori íjból egyet tulajdonomba vettem. Az íjhoz járt egy a Kassai völgyben minden hónap első szombatján látogatható nyílt nap. Ezzel éltem is és gyakoroltam az íjászatot, ülhettem lovon és láttam egy tigriscsíkos magyar agarat. Ez az első találkozás az agárral. A következő a hirdetés az a Kutya hasábjain. Eladó magyar agár kiskutyák díjnyertes szülőktől. Telefonszám. Gölle. Erre buszon ülök egy kollégiumi barátommal és irány Gölle!
– P.Á.: Innen tehát meglett az első magyar agarad. Ezzel együtt járt a tenyészetetek megalakulása is? Azért beszélek többes számban, mert a kennelt édesapáddal együtt alapítottátok.
– T.Z.: A tenyésztés innen még évek múlva indul. Együttműködésben a Kalandvadász kennellel, majd napjainkig az Olajos-réti Győzős kennellel. A tenyészetünk a Tigrisbundás magyar agár kennel nevet kapta. 2003-ban születtek az első kiskutyáink. A 2019-es legutóbbi alommal eljutottunk a „j” betűig a törzskönyvi nevek abc sorrendjében. Tehát a tíz alommal nem tettünk olyan hatalmas hatást a fajta alakulására, de nagyon sok barátot kaptunk, ami az egyik legszebb hozadéka a magyar agaras létnek.
– P.Á.: Hogy látod Te a tenyésztői munka alakulását az évek során? Kérdezem ezt azért, mert ennek a munkakutyának a fenntartása ezeknél a kezdeti lépéseknél feladat hiányában történhetett csupán. A változást a vadászati törvény módosítása hozta meg számunkra, melyben az agarászat már, mint engedélyezett vadászati mód szerepel.
– T.Z.: Ez a tenyésztés ugyan a kezdetekben nekünk, fanatikusoknak fel sem tűnt, de egy légüres térben játszódott. Tenyésztettünk egy fajtát cél nélkül egy feladatra, amire évszázadok alatt használták elődeink, de mi nem próbálhattuk meg: ez a vadászat. Mostanra ez a legnagyobb sikerünk nekünk magyar agarat tartóknak: teheti a dolgát ez a nagyszerű agár! Korábban be kellett érnünk azzal, hogy ha többet nem tehetünk a fajta fennmaradásáért, akkor legalább annyit ígérjünk meg, hogy mindig lesz az udvarunkban egy pár jó agár! Ahogy ma látom ez sokunknak alapvetés volt! Nagyon sok és kitűnő magyar agár van jó kezekben a fajta iránt elkötelezett agarászoknál.
– P.Á.: Na, ha már agarász, hadd csapjak le gyorsan… Mit jelent számodra az agarász lét?
– T.Z.: Nekem azt az agaras gazdát, aki a felnövekvő kis magyar agarában felismeri a vadászt. 8-12 hónapos korára a kisagár kétségek nélkül megmutatja a gazdájának, hogy mi itt nem sétálunk, hanem KÖZÖSEN vadászunk! Aki ezt felismeri és megteremti a szabályait és lehetőségeit a további munkának, nekem az az agarász! Nagy munka ez. Fizikai és mentális felkészítése az agárnak. Szocializáció és személyre szabott tréning.
Nekem fontos, hogy könnyen lehessen az agárral együtt élni. Családban, autóban, idegen helyen is legyen kezelhető, „jó fej”. De ha futnia kell, hajtania kell, akkor legyen tüzes.
– P.Á.: Jussunk el akkor a cikk apropójához, hogy lett a fenti történetből olyan művészet, melynek elismeréséül újabb kiállításod nyílt?
– T.Z.: Lett-e egyáltalán művészet? Vagy csak készül egy pár (jó pár) agaras festmény? Na, itt jön a színház és a színházi festészet! Ami ecsetet adott a grafikus kezembe és ezt használnom is kell a mai napig. Jöttek minden évadban a díszlettervezők, rendezők, színészek, színdarabok. Mind egy új feladat és egy új kihívás. Nagy felületek, óriás vásznak, festékek vödörszám. Én azt mondom, aki itt nem fest magának az ne is fessen! Én festek! Hagyom a festéket is dolgozni. A különböző színű, minőségű, higíthatóságú festékeket hagyom keveredni, alakulni a vásznon vagy a lemezen. Ez sokszor ad egy különleges felületű, atmoszférájú hátteret a készülő festményemnek. Célom, hogy ez a kialakuló frissesség megmaradjon és részévé váljon a festett agaraimnak is.
Közben a munkáimon érezhető a grafikus én együttélése a festői megjelenítéssel. A rajzot elhagyni nem tudom és nem is akarom. Viszont a festék anyaga, színei olyan lehetőségeket adnak a képalkotásra, amit szívesen használok.
– P.Á.: Kívánom, hogy használd is még sokáig, sokunk örömére! Egyik legnagyobb rajongódként – tudom, nagyon sokan vannak még – szívből gratulálok a munkásságodhoz és köszönöm a beszélgetést!
Szerző: Petz Ágnes
A cikk először az a Kutya újság 2024-es márciusi számában jelent meg.
