Korózs Gábor, a MEOE Szövetség elnöke beszélget Hargitai Gáborral pályafutásáról, kutyás múltjáról és jelenéről.
– Korózs Gábor: Köszöntelek az Aranykeretes Arcképcsarnokban, örülök, hogy vállaltad ezt az interjút. Kutyás Barátainkat érdekelhetik pályafutásod, kutyás múltad, jelened. Mikor ismerkedtél meg a kutyázással, ha erről beszélnél nekünk.
– Hargitai Gábor: A kutyázással tíz éves koromban ismerkedtem meg, Keresztapámnak boxerei és németjuhászai voltak, segítettem neki a kutyák gondozásában, Ő munkakutyás volt. Amikor családi házba költöztem, akkor tudtam saját kutyát tartani, a szomszédban dél-orosz juhászkutya kölykök születtek, akik közül vásároltunk egyet.
Egy kis szuka kutya volt, Pillának hívták. Ő volt kennelem alapítója. A dél-orosz juhászkutyát az ukránok és oroszok nyájak őrzésére használták, mert hatalmas termete és hosszú szőre alkalmassá tette a ragadozók elleni küzdelemre és jól ellenálltak a hidegnek. Pillával egy éves korában mentünk el először egy kutyakiállításra, ekkor ismerkedtem meg a szervezett kutyázással, beléptem a Karakán klubba.
Néhány év aktív kutyázás után megválasztottak a Karakán klub elnökének. Ezt a tisztséget mintegy 25 évig viseltem.
– Volt-e valamilyen tapasztalatod a hobby és azt követően a szervezett kutyázásban történt részvételed során?
– Természetesen a szervezett kutyázás sokkal fontosabb, mint a hobbi szintű kutyázás. A szervezett kutyázás megismerteti a gazdát a kutyával, megtanítja a kutyával való foglalkozást, a tenyésztés alapjait, lehetőséget ad a kutyák bemutatására, versenyeztetésére és elismeri a kutyákkal való kiemelkedő munkát.
– Erről a már többször elhangzott szervezett kutyázásról, esetedben a Karakán klub életét illetően mesélj nekünk!
– A Karakán klubhoz az orosz és keleti nagy termetű kutyák tartoztak, később kibővült a nagytermetű juhászkutyák körével. Ezek a kutyák nálunk ekkor váltak ismertté, kaukázusi juhász, közép-ázsiai juhász, dél-orosz juhász, de sajnos e fajták tartásával nem voltunk tisztában. Alacsony ingerküszöbű, hamar támadóvá váló fajták. A Klubnak az volt a feladata, hogy megtanítsa a gazdákat a kutyákkal való bánásmódra, és a kutyás közönséggel megismertesse e fajták jellemét, magatartását. Ezt a feladatot sikeresen megoldottuk.
– Szavaidból kitűnik végtelen tiszteleted e fajták iránt, és az általad 25 éven keresztül vezetett klubod iránti elkötelezettséged. Ha mesélnél tovább személyes kutyás tapasztalataidról, kutyás életutadról.
– Első dél-orosz kutyám, Pilluska után még több dél-orosz került az udvaromba. Kiállításokra jártunk, sok szép címet szereztünk, nagyon sok kellemes emlékünk van, és így bejártuk fél Európát. Nekem mindig hiányérzetem volt, hogy nem tudok eleget a kutyákról, ezért részt vettem a MEOE által szervezett küllembírói tanfolyamon, amit sikeresen elvégeztem. Gyakorló bírálataim során sok neves, nagy tudású küllembíró gyarapította tudásomat. Az FCI I-es és II-es fajtacsoportjai bírálatára szereztem jogot. E két fajtacsoport bírálata számomra teljesen kielégítő volt, mert ezekhez a fajtákhoz éreztem különös affinitást. Ezeken kívül a hosszú és rövid lábú terrierekre van bírói vizsgám.
– Úgy tudom, sokfelé bíráltál, nemcsak hazai, hanem külföldi kiállításokon is, nemzetközi és speciál klubkiállításokon egyaránt. De ezeket a speciális bánásmódot igénylő fajtákat illetően bíráltál Európa és Világkiállításon is.
– Igen, nagy élményt jelentett számomra a nagy nemzetközi kiállításokon küllembíróként részt venni. Nagyon szeretem ezeket a fajtákat bírálni, mert nem tartok ezektől a fajtáktól, néhány kedves, megnyugtató szóval, megfelelő mozdulatokkal hamar kapcsolatot tudok velük teremteni. A kiállításokon több olyan kutya van, akivel személyes a kapcsolatom, megismernek, és örömmel hagyják, hogy nyaggassam őket.
– Biztosan van a tarsolyodban egy jó sztori ezzel kapcsolatosan.
– Igen, volt egy iszonyúan kemény, hatalmas termetű kaukázusi juhász kutyája Zováth Misinek, egyik kiállításon megindult felém, a gazdája rémülten kapott utána, de a kutya hamarabb odaért hozzám, felugrott és hatalmas fejét a mellkasomhoz nyomta, hogy simogassam meg, a hatalmas kaukázusi fej kb. torkom magasságában volt. Örömmel és büszkén simogattam meg, miközben több ember eltakarta a szemét.
– Úgy tudom, hogy nemcsak a Karakán klub elnöke voltál, hanem más országos, MEOE Közgyűlés által megválasztott tisztségviselő is voltál több cikluson keresztül.
– Több cikluson keresztül tevékenykedtem a MEOE Felügyelőbizottság tagjaként, majd ezt követően az Országos Elnökség tagjának is megválasztottak. Ez egy érdekes és izgalmas időszak volt. Ebben az időszakban alakult át a MEOE Szövetséggé, az átalakulás jogi alapjait meg kellett teremteni, ez nem kevés munkával, vitával, emberek meggyőzésével járt. Én úgy érzem, hogy eredményesen megfeleltünk ennek a feladatnak. Olyan emberekkel dolgoztam együtt, mint Korózs András, akit emberként és barátként is nagyra becsülök, vagy dr. Jakkel Tamás, akitől emberileg és szakmailag is sokat tanultam. Sikerült egy működőképes, minden törvényes és emberi elvárásnak megfelelő szervezetet létrehozni.
Amikor elmúltam 70 éves, mentesítettem magamat a szervezett kutyás munkától, visszavonultam, és csak a küllembírálatokat vállalom, ha felkérnek. Úgy érzem, hogy a kutyásokkal eltöltött éveim döntő hatással voltak életem egy szakaszára. Remek, és kevésbé remek embereket ismertem meg. Sokat tapasztaltam, sokat tanultam, megismertem különböző gondolkodásmódokat és sokkal jobban megismertem szívem csücskét, a KUTYÁT.
Lejegyezte: Erdős László
Az interjú folytatása az a Kutya 2024-es júliusi számában olvasható!