Több mint egy hónap telt el azóta, hogy a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége megrendezte az első Hungarikum CAC Kupát, melyre az Agrárminisztérium Hungarikum Főosztályától kapott jóváhagyást. A hungarikum nevet ugyanis a hatályos törvényi szabályozás szerint nem használhatja bárki kénye-kedvére.
A MEOESz kezdeményező abban, hogy az ilyen alkalmakra szüksége van a magyar kutyafajtáknak, megérdemelnek egy-egy napot évente, amikor legalább a délelőtt csak róluk szól. Szerencsére ez most sem volt másképp. A rendezvény egy ünnepélyes megnyitóval kezdődött, Korózs Gábor a MEOESz elnökének köszöntőjével, aki a rendezvényen a puli körben bírált. Őt dr. Jakkel Tamás, az FCI elnöke, egyben a kiállítás vezetőbírója, a pumi és drótszőrű magyar vizslák aznapi bírója követte beszédével.
Szintén részt vett a megnyitón Kovács Zoltán államtitkár, mint a Magyar Vizsla Világszövetsége elnöke, Vida József a MEOESz Felügyelő Bizottságának elnöke, egyben a Magyar Pásztorkutyák Világszövetségének tiszteletbeli elnöke, valamint Vinnai András, a Magyar Pásztorkutyák Világszövetségének elnöke is, aki aznap a komondor és kuvasz fajtákat bírálta. Valamint Korózs-Papp Judit a mudik és Csigai Gabriella az erdélyi kopók, rövidszőrű magyar vizslák és magyar agarak küllembírója.
A kiállítást négy szomszédos ringben rendezték meg, külön BIS programmal. Az eseményre összesen 185 kutyát neveztek a kilenc fajtából. A kiállításon sétálva, egy-egy szakmai beszélgetés foszlányát elcsípve, jó kedélyű eszmecseréket hallva azt a következtetést vontam le, hogy a jelenlévők is fontosnak tartják ezeket az eseményeket. Nézve a körökben zajló bírálatokat azon gondolkodtam, hogy tudnám legjobban visszaadni ennek az eseménynek a fontosságát. Nem szerettem volna egy leltárszerű leírást adni, hogy ebben a fajtában xy lett a fajtagyőztes és így tovább.
Mit jelent hungarikum kutyafajtát tartani?
Így amellett döntöttem, hogy sétám során megszólítok kiállítókat és megkérdezem őket, számukra mit jelent hungarikum kutyafajtát tartani, miért is jó velük együtt élni? A puli kör mellett találkoztam Gyárfás Lászlóval és feleségével – akik az Ipolyréti Vidám kennel tulajdonosai –, mellettük az asztalon egy fekete pulival. Laci kérdésemre a következőképp válaszolt: „Őseik évszázadokon át segítették a magyar embereket, és kiváló munkaképességüket mai napig magukban hordozzák. Éberek, figyelmesek, kiváló jelzőkutyák és otthonunk hősies védelmezői. Különleges megjelenésük és harmonikus mozgásuk lenyűgöző látványával nem lehet betelni. Egészségesek és ellenállóak, jól alkalmazkodnak a hazai környezethez, „szőrkabátjuk” nyáron szellőzik, télen szigetel, akárcsak a pásztorok subája.”
Még nem mentem el a pulik mellől, amikor Talpai Melindával – a Somogyi Betyár kennel tenyésztőjével – futottam össze, bár őt elsősorban a komondorokról ismerem, most épp egy maszkos fakó puli kölyökkel várt arra, hogy a ringbe hívják őket. Melinda így válaszolt: „17 évvel ezelőtt, amikor még csak egy jó házőrzőt szerettünk volna, azért esett a választásunk a komondorra, mert nem divatfajtát kerestünk, hanem egy megbízható, gyerekek mellé is ajánlott, jó házőrzőt. Nem volt kérdés, hogy csakis törzskönyves kutya jöhet szóba, hiszen, ha nincs letisztázva a fajtatisztaság, nem elvárhatóak azok a tulajdonságok, amiért választottuk. Szerencsére a kilenc magyar fajtán belül kettő is alkalmas erre, a mi választásunk kuvasz helyett a komondorra esett. Az is a mellette szólt, hogy nem terhelt különböző betegségekkel, egészséges, szívós fajta. Később, mikor szerettünk volna melléjük egy kisebb fajtát is tartani, nem volt kérdés, hogy először megint a kilenc magyar fajta közül próbálunk választani, és a puli tökéletes választás volt.”
Majd hozzátette, hogy „az egyre magasabb költségek mellé, mint a kutyák fenntartása, orvosi ellátások, és egy kiállítás költségei, könnyebbséget okoz, hogy a magyar fajták, mint hungarikumok olyan előnyben részesülnek, mint az 50%-os nevezési díjak, ingyen diszplázia szűrés és az ingyen törzskönyvezés.”
A körben épp a kuvaszok bírálata zajlott és székéből azt figyelte Jakab Szilárd – a Mecseki Bundás mudi kennel tulajdonosa –, hozzá léptem oda és a kérdésre, hogy miért jó hungarikum fajtát tartani, ezt válaszolta: „Mert magyar vagyok. Jellemük a magyar lelkületet tükrözik. Elődeink igénye és kultúrája alakította őket. Akár pásztor, akár vadászkutya fajtáinkat nézzük hasonló fajtákat találunk a világban, de ők a mieink. Legyünk rájuk büszkék, vigyázzunk rájuk, nemesítsük őket tovább, hogy megállják a helyüket mai világunkban is.”
A magyar fajtáknak fenntartott területrész ellenkező „sarkában” állt a kör mellett Noveczki Katalin, a Csővárberki kennel tulajdonosa, kísérte a bírálat mentetét. Kérdésemre, hogy számára mit jelent hungarikum faját tartani és tenyészteni, így válaszolt: „Büszke vagyok arra, hogy két magyar fajta, a rövid- és drótszőrű magyar vizsla tenyésztésében, a fajták alakulásában lassan három évtizede veszek részt. Büszke vagyok, hogy az anyaországban eredeti funkcióikat megőrizve és a minél jobb minőségre tudok törekedni. Ez egy szép kihívás, ami motivál, hogy egyre magasabb szinten teljesítsem. Jó érzés egy-egy vizsgán, versenyen, vagy akár kiállításon látni, hogy bizony sok vizslánál, legyen az rövid- vagy drótszőrű magyar vizsla, ott van »kezem nyoma«.”
A válaszokból láthatjuk, hogy bár egy közösség tagjainak tettem fel ugyanazt a kérdést, mégis mindenki más szemszögből, a saját értékrendjének megfelelően válaszolt. Sokszínű társaság a magyar kutyafajtások tábora, és valahol ez a szépsége is, no meg az, hogy az esszenciája mégis az a közös tudat, hogy büszke vagyok, mert magyar kutyafajtát tartok.
Szerző: Kovács Attila
A cikk először az a Kutya újság 2024-es márciusi számában jelent meg.
