Az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület az 1900. évi fényes siker után, majd két évig nem tartott kutyakiállítást. 1902-ben azonban két rendezvénnyel is igyekeztek pótolni az elmaradást.
Budapest, 1902 márciusa
Az OMEE második országos kiállítását 1902. március 29-31-én rendezték meg a Budapest szívében elhelyezkedő városligeti Wulff-cirkuszban. A magas színvonalat garantáló rendezőbizottságban Hanvay Zoltán, a magyar kinológia nesztora is helyet kapott. Bírául olyan neves szaktekintélyeket kértek fel, mint: báró Podmaniczky Géza, báró Born Frigyes, báró Vécsey Alfonz, gróf Hardenberg Aladár, Lónyay Géza, ráthonyi Reusz Henrik, Gozsdu Elek, Buzzi Géza Félix, Charles Kammerer, és Victor Suchanek von Hassenau.
A létszámot ezúttal – a korlátozott férőhelyre való tekintettel – előre maximalizálták, a magyar juhász- és pásztorkutyák tulajdonosainak pedig csupán kedvezőbb nevezési díjat ajánlottak fel, amit a versenyen kívül bemutatott ebek után is meg kellett fizetni. A kiállításra végül 180 kutyát neveztek 23 fajtából. A bírálat minden körben – a korábbi OMEE kiállításokhoz hasonlóan – rendkívül szigorú volt. A magyar agarak díját például ki sem adták, mivel a fajtából csak egyetlen egyed jelent meg, melyet nem tartottak díjazásra érdemesnek. A jóval nagyobb létszámú szetter-csoportban ismét Fónagy József aratott elsöprő győzelmet, míg a komondoroknál okányi Schwartz József és báró Prónay Gábor, a bernáthegyiknél Bláthy Ottó Titusz, a foxiknál pedig Kerpely Béla lovag és Ilosvai Lajos Károly kutyái értek el kimagasló eredményeket. A kiállítás szenzációja egy Bodri nevű négylábú volt, mely tulajdonosa állítása szerint egy vörös róka és egy vadászkutya váratlan frigyéből született. A Budapesti Állatkert négy kínai chow-chow kutyájáról azonban még ő sem tudta elvonni a figyelmet, hiszen ez a fajta első alkalommal volt látható Magyarországon.
Az OMEE első országos műkotorékversenye a cirkuszi porondon került megrendezésre, így az érdeklődők akár páholyból is nézhették a rókákkal, borzokkal viaskodó tacskókat és foxterriereket. Kosztics Labud versenybíró az indulók jelentős részét diszkvalifikálta, és csak a legkiválóbb kotorékozókat díjazta. Első helyezett lett Sibrik Kálmán „Bagó” nevű foxija, és Matisz Pál „Palika” nevű tacskója.
Pozsony, 1902 szeptembere
Az Egyesület – műkotorékversennyel egybekötött – második nemzetközi ebkiállítását 1902. szeptember 26-28-án tartották Pozsonyban, a II. Mezőgazdasági Országos Kiállítás keretein belül. A rendezvény kapcsán az OMEE vezetősége minden erejét latba vetve agitált, mivel a nevezési kedv magyar részről vészesen csökkenő tendenciát mutatott.
„A pozsonyi II. nemzetközi ebkiállítás iránt a külföld igen érdeklődik, sajnos azonban, hogy ezzel szemben hazai kynológusaink részéről a nevezések nagyon gyéren érkeznek be, pedig kívánatos volna, hogy az ország előhaladását e téren is, mint a tenyésztések «par excellence» országa is bemutassa. Különösen kívánatos, hogy a magyar juhászeb fajták, úgy a komondorok, mint a pulik méltóképpen képviseltessenek, miért is az egyesület vezetősége elhatározta, hogy ezen fajták tulajdonosai, ha pásztorok, még külön buzdítási pénzdíjakat, nemkülönben azon gazdatisztek is külön tiszteletdíjat kapjanak, kiknek hatáskörébe ily pásztorok tartoznak és általuk a kiállításra való részvételre buzdíttatnak.” – Alkotmány, 1902. 08.24.
Az OMEE pozsonyi kiállítását báró Gromon Dezső egyesületi elnök nyitotta meg, majd ő fogadta és kalauzolta körbe a rendezvényre érkező kormánytagokat s más előkelőségeket, kik a 230 kutyából álló állományt különösen gazdagnak és értékesnek ítélték meg. A résztvevők közt ugyan kevés magyar akadt, hiszen a bírók és kiállítók java Ausztriából, Csehországból, néhányuk pedig Németországból érkezett. Bauer Ottó tormás-pusztai komondorait és okányi Schwartz József puli kutyáit azonban minden jelenlevő dicsérte, ami magas díjazásukban is megnyilvánult. A pointereknél és szettereknél ez alkalommal is Fónagy József kutyái győzedelmeskedtek. Rajtuk kívül Kállay Ubul német vizslája, Schescherkó József orosz agarai, Kerpely Béla és báró Born Frigyes foxterrierjei, Fischer Ede tacskói, valamint Puch János bernáthegyi kutyái képviselték a magyar tenyésztőket kiemelkedő eredményekkel. Sokak figyelmét felkeltette Buzzi Géza Félix – egyesületi titkár és bírálóbizottsági tag – német vizsla és tacskó kollekciója is, melyet versenyen kívül mutatott be. Szakmai sikerei és jelentősége ellenére, a pozsonyi ebkiállítás meglepően kevés sajtóvisszhangot kapott.
Budapest, 1903 februárja
Az 1903-as év egy különleges eseménnyel kezdődött. Február elején megrendezésre került az első hazai speciális ebkiállítás, melynek ötlete az egy évvel korábban megalakult Magyar Foxterrier- és Tacskó Klub kebelében fogant. Báró Born Frigyes alelnök, – mint fő szervező és bőkezű patrónus – időt és pénzt nem sajnálva buzgólkodott, hogy a kiállítás mindenkit ámulatba ejtsen. Az I. Nemzetközi foxterrier és tacskó kiállítás egy rendkívül exkluzív komplett programsorozat volt, melynek fő helyszínéül az alkalomra pompásan feldíszített Bellevue villa épülete, és annak tágas kertje szolgált.
A kiállítás előtti napon az Országos Kaszinóban ismerkedési estélyt tartottak, melyre minden résztvevő hivatalos volt. Az ünnepélyes megnyitóra február 7-én délelőtt 10 órakor került sor, ahol Darányi Ignác földművelésügyi miniszter rövid beszédet mondott, ezután rögtön megkezdődtek a bírálatok. Délután 1 órakor a városligeti Wampetics vendéglő különtermében, Born báró az összes kiállító tiszteletére fényes villásreggelit adott, a bírálatok ezután folytatódtak. Este a Royal Szállóban bankettet tartottak, majd a társaság a belvárosi Folies Caprice mulatóba vonult.
Február 8-án reggel kezdődtek a kotorékversenyek, ezután ismét közös ebédre invitáltak mindenkit a Wampeticsbe, ami után a verseny sötétedésig zajlott. A díjkiosztást követően a programokat operaelőadás, majd közös búcsúvacsora zárta a Drechsler-palota éttermében. A rendezvényt tömegek látogatták (köztük számos előkelőség), néha alig lehetett mozdulni a bámészkodóktól. Nevezésekben sem volt hiány, 66 foxterriert és 82 tacskót, vagyis összesen 148 ebet jelentettek be. Emellett nagy számban voltak versenyen kívül kiállított kutyák, Born báró például 22 foxterrierjét mutatta be tét nélkül, így a jelenlévő ebek száma vélhetően a kétszázat is meghaladta. A kiállítás minden szinten nemzetközi volt, hiszen a bírók és kiállítók, valamint a 46 értékes tiszteletdíj java, főleg Ausztriából, Németországból, és Angliából érkezett, de két jelentős díjjal fejezte ki támogatását az amerikai Philadelphia Dog Show Association is.
A foxterrierek legmagasabb rangú díját a budapesti Erb Ferdinánd „Boy von Buchberg” nevű drótszőrű foxija kapta meg Mr. Edwin Powell angol fajtaspecialista bírótól. A tacskókat Josef Scherbauer német fajtaspecialista bírálta. A kurtalábú ebek legjobbja, a nürnbergi Volkmar féle tenyészetből származó „Audifax vom Hohentwiel” nevű hosszúszőrű tacskó lett, aki ezután a kiállítás legszebb kutyájának járó fődíjat is elnyerte. A tacskók műkotorékversenyén Fischer Ede uradalmi főerdész kutyái győzedelmeskedtek, „Krampusz” és „Pepi-Forst” több első díjat is kapott, a győztesek versenyét utóbbi nyerte. A foxterriereknél Born báró legendásan verhetetlen „Ch. Abdel Leobener Austria” nevű ebe diadalmaskodott, majd a tacskókon is minden küzdelemben felülkerekedett, így Georg Prinzing berlini versenybíró végül őt nyilvánította a kotorékverseny abszolút győztesének.
Az első speciális kiállítás frenetikus sikere után, a Klub még két hasonlóan nagyszabású Nemzetközi foxterrier- és tacskó kiállítást tartott (1904. április 2-4-én és 1905. március 11-12-én, mindkettőt Budapesten, 150 körüli nevezési létszámmal). Az események tetemes költségeinek nagy részét báró Born Frigyes állta, aki 1905-ben – egyéb elfoglaltságai miatt – lemondott a Klubban betöltött alelnöki tisztségéről és visszavonult a kutyázástól. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Klub ezek után több kiállítást nem rendezett és hamarosan meg is szűnt, hiszen Born báró nemcsak a szervezet legfőbb mecénása, hanem ezen kiállítások „megteremtője, fő mozgatórugója és lelke” volt.
Szerző: Zöldhelyi Adrienn
A cikk folytatása az a Kutya újság 2024-es decemberi számában olvasható!
