Herend nevét a világ minden táján jól ismerik, a magyar köztudatban a város neve egyértelműen összemosódott a porcelánnal, a porcelánkészítéssel. Igaz, közel kétszáz év alatt mindent meg is tettek a Herendi Porcelánmanufaktúra háza táján, hogy ezt kiérdemeljék.
A kezdetek
Hogy miért pont Herend volt az a település, ahol 1826-ban Stingl Vince „Porczellán Fabrikát” alapított, csak feltételezések vannak. Nagy valószínűséggel a porcelánkészítés során a többszöri égetéshez szükséges hatalmas famennyiség rendelkezésre állt a bakonyi erdőkben. Az alapítás utáni években azonban Stingl Vince tőke tartalékai nem bizonyultak elegendőnek és 1839-ben a korábbi tőkéstárs, Fischer Mór átveszi az üzemeltetést.
Ez a változás nagy lendületet hozott a herendi porcelán életében. Már az Első Magyar Iparmű kiállításon jól szerepelnek 1842-ben, Kossuth Lajos „a honi műipar örvendetes fejleményének díszes jeleiként” üdvözli a Herendi porcelánok bemutatását. Sőt, ebben az évben már „császári, királyi kiváltságos porcelángyár” címet kap a gyár. Fischer jó érzékkel látta meg, hogy a minőségi termékek készítésének van jövője, így tehetős, főúri családok értékes kínai és meisseni készleteik pótlását bízzák a herendiekre, melyet kimagasló színvonalon teljesítenek. 1851-ben pedig már a londoni világkiállításon aratnak elsöprő sikert termékeikkel, olyannyira, hogy Viktória királynő a kínai eredetű, Herendi-zamatú lepkés, virágos mintás étkészletből e kiállításon rendel. Ennek tiszteletére ezt a mintát azóta Viktória-mintának nevezik és világszerte ismert.
Az ezt követő években sorra jönnek a nemzetközi sikerek, először 1862-ben újra Londonban, majd 1867-ben a párizsi világkiállításon, mely után az udvar nemesi címet adományoz Fischer Mórnak, aki a tatai szülőháza, a „Wolfhaus” nyomán felveszi a Farkasházi előnevet. 1872-ben pedig a gyár udvari szállítói rangot kap. Két évvel később Farkasházi Fischer Mór úgy dönt visszavonul és a gyárat fiainak adja át, akik nem követik édesapjuk által fontosnak tartott minőségi, exkluzív gyártást, így a gyár hamarosan csődöt jelent, majd részvénytársasággá alakul. Régebbi tündöklését, akkor ismétli meg, mikor Farkasházi Jenő, a korábbi tulajdonos unokája kerül a gyár élére. Ő nagyapja művészi örökségét folytatva, egymást követő pár évben több díjazást és aranyérmet érdemel ki a manufaktúra termékeivel a világkiállításokon.
Az újabb siker sok megrendelést is hoz, azonban Farkasházi Jenő művészi beállítottságával nem az üzlet felvirágoztatását tartja szem előtt. Így pár év alatt a gyár termelése leépül, 1916-tól négy éven keresztül áll a termelés. Majd 1923-ban újraalakul a részvénytársaság és 1929-től Telcs Ede lesz a gyár művészeti tanácsadója, aki az addig csak részben érintett kisplasztikák készítését helyezi előtérbe. Állatszobrok, zsáner figurák mellett magyaros és vallásos témájú kis szobrok sokaságát tervezik a szerződtetett iparművészek, szobrászok, akik közül Lux Eleket, ifj. Vastagh Györgyöt és Gácser Katát érdemes kiemelni. Ebben az időszakban megszaporodnak a gyár részvényesei és több fontos fejlesztés történik; mint új munkáslakóház-telep épül, fehéráru mintatárat állítanak össze, bevezetik a villanyvilágítást és megalakul a mai múzeum őse. Újra sikereket érnek el a gyár termékei a nemzetközi kiállításokon, a chicagói világkiállítás után az Egyesült Államokban is felfigyelnek a herendi porcelánokra.
Az államosítás időszaka
A II. világháborút követően, 1948. március 2-án a Herendi Porcelángyárat is államosították és a Finomkerámiai Művek tagvállalataként működött tovább. Az államosítás időszakának kiemelkedő eseménye az igazi technikai bravúrnak számító, több mint két méter magas, óriás díszváza készítése az Országház számára. Valamint az 1964-ben megnyílt Herendi Porcelánmúzeum.
Manufaktúra, nem gyár
A gyár 1981-től újra önálló vállaltként működik tovább, majd a rendszerváltozást követően, 1992-ben részvénytársasággá alakul. Az új Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. tulajdonosai háromnegyed részben az ott dolgozók. Ettől a ponttól beszélhetünk hivatalosan is manufaktúráról, nem gyárról, mely jobban kifejezi az eddig is jellemző kézműves technológiájú porcelánkészítést. Az azóta eltelt közel 25 év alatt a manufaktúra újra világhírű fényében tündököl, közel hatvan országban van jelen, tucatnyi magyar mintabolt mellett.
Közel 1000 alkalmazottal, ma a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrája. 64 millió termékkel rendelkeznek, ennek ellenére évente nagyjából 300 új termék készül a „porcelánbirodalom” falai között. Herenden korszerű és színvonalas látógatóközpont épül, Porcelanium névvel. Mára saját szakközépiskolájukban nevelik fel dolgozóik utánpótlását.
Vallják, hogy nincs olyan hagyományos vagy modern belső tér, konyha, ahová ne tudnának a herendi szakemberek anyagában, formájában és mintázatában is megfelelő porcelánt kínálni.
A herendi kutyafigurák
Kutyásként sem mehetünk el amellett, hogy a herendi porcelán milyen forma- és mintázat gazdag lehetőséget ad az effajta művészetkedvelők számára. A manufaktúra 1858-ban kezdte az állatfigurák készítését, melyhez egy történet is kapcsolódik. Jókai Mór, aki Kakas Márton álnéven írta cikkeit a Vasárnapi Ujságba, a gyártulajdonostól stílszerűen egy porcelánkakast kapott ajándékba, melyet a mára híressé vált halpikkelymintával díszítettek. Az első herendi kutyafigurák ennél későbbről, feltehetően az 1870-es évek elejéről származnak, szintén (tollrajzos) pikkelymintával készítve.
A kutyafigurák közül talán a legnépszerűbbek az ifj. Vastagh György által tervezett figurák, mint például az orosz agár, szetter. Ifj. Vastagh Györgyöt a magyar művészeti állatszobrászok legkiemelkedőbb alakjának tartják, mivel szobrainak döntő többsége egy konkrét állatról készült portréalkotás. Így egyes állatfajok esetében felbecsülhetetlenek háromdimenziós, színhelyes ábrázolással készült szobrai. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban több tucat ló-, szarvasmarha-, sertés-, baromfi szobrán túl, közel húsz kutya alkotása látható. Köztéri szobrai közül az egyik legismertebb, a „Csikós” című műve, a Budai várban található, mely kisplasztikaként a herendi porcelánok kínálatát is gazdagította.
Az évtizedek alatt a Herendi Porcelánmanufaktúra kutyafigurái rendkívüli változatosságot mutatnak, rengeteg fajtát megjelenítettek, köztük több magyar kutyafajtát is, mint a komondort, a kuvaszt, a pulit, a (rövidszőrű) magyar vizslát és a magyar agarat is. Nagyon népszerűek a tacskó és a különböző agár szobrok. Méretben az egészen kis szobrok mellett megtalálhatóak a hetven centiméteres méretűek is. Színekben is változatosak: a klasszikus fehér alapon kék és zöld színekkel díszítettektől, a ritkább, aranyozott és platinázott változatokon túl, a legkülönlegesebb darabok egyedi kézműves díszítést és aprólékos festést kapnak, amelyek a Herendi Porcelán kézműves hagyományait tükrözik.
Érdekességként említsük meg a herendiek főkutyáit, melyek megtévesztő nevük ellenére nem kutyák, hanem oroszlánkülsejű mitikus lények, melyek Kínában évezredek óta a védelem állatai. Az eredetileg oroszlán figura, az évszázadok során egyre inkább kutyaszerű lett, szelídebb megjelenéssel, ugyanakkor fantáziadús elemekkel a kínai ábrázolásokon. Ezt a mitikus alakot, a kínai művészet hatására, már a 19. század óta készítik Herenden, egészen napjainkig, különféle dekorációval. Ezek egy része igazi ritkaságnak számít, limitált kiadású vagy speciális díszítéssel készült, melyek gyűjtők számára is különösen értékesek.
A herendi porcelán és a Herendi Porcelánmanufaktúra tündöklése napjainkban töretlen, lassan 200 éves hagyományt őriznek, viszont követik a kor szellemét, folyamatosan újítanak. Talán ennek köszönhető, hogy a füredi Anna-báltól a Forma 1-ig; a világ uralkodó családjainak, híres színészeinek a gyűjteményétől egy átlagos magyar család vitrinjéig mindenhol megtalálhatók, különleges „kincset” kínálva épp az adott elvárásoknak.
Szerző: Kovács Attila
A cikk először az a Kutya újság 2024-es októberi számában jelent meg.
