Fogadj örökbe, most és mindörökre! – szól a jól ismert dal híres sora, ami felsejlett bennem, amikor az októberi cikk témáját kerestem. Fontos hónap ez, az október 4-én esedékes Állatok Világnapja miatt is, ezért most az örökbefogadásról írok.
Október 4-én ünnepeljük az Állatok világnapját, immár 1931 óta. A dátum nem véletlen. Ezen a napon halt meg Assisi Szent Ferenc, az állatok védőszentje. A világnap fő gondolatisága nem más, mint, hogy az állatok boldogabbá teszik életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat közötti barátságot erősítse, illetve felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára. Különösen nagy szükség van ennek nyomatékosítására most, amikor egyre több hátborzongató állatkínzási ügy lát napvilágot a sajtóban.
TANÍ-TANI!
Az állatokkal való tiszteletteljes bánásmódot nem lehet elég korán kezdeni, ezért is mondok szívesen igent, amikor kutyanapközinkbe lelkes gyerekek érkeznek megtekinteni egy kutyás közösség életét, hiszen ilyenkor az ebekkel való viselkedésről is tudok beszélgetni velük. A kutya-kisember viszonyulást máskülönben a mindennapokban is tanulmányozom. Másfél éves kisfiam olyan otthonosan mozog a kutyák között, hogy öröm nézni, a négylábúak vizestáljának töltését pedig már ő maga látja el. Vele kapcsolatban nincs aggodalom bennem, vajon állatbarát felnőtt válik-e belőle? De hogy mások gyereke is azzá váljon, fontosnak tartanám, hogy valamilyen módon iskolai keretek közé is beszivárogjon az állatokhoz való viszonyulás oktatása. Hogy ezt valóban erőltetni kellene, azt az is érzi, aki ellátogat egy menhelyre, ott ugyanis minden jóérzésű embernek összeszorul a szíve. És nem csak a tenni akaró jószándéktól, hanem attól is, mennyi felelőtlen állattartót hord a hátán a Föld.
KEZDJÜK AZ IVARTALANÍTÁSSAL!
A minap a Noé Állatotthon Alapítványnál jártam, ahol várakozás közben megütötte a fülem egy beszélgetés. Az alapítvány munkatársa eléggé meglepte az örökbe fogadni szándékozó családot amikor közölte, hogy csak ivartalanított kutyát vihetnek haza, vágytak volna ugyanis cuki utódokra…. Nem igazán látták az összefüggést a dugig lévő menhelyek és az ivartalanítás fontossága között, edukációra tehát még mindig szükség van, ezért most a Noé Állatotthon segítségével az örökbefogadás alapszabályait tekintem át. Sztenderdjük, hogy mivel Magyarországon ma rengeteg kóbor állat él, akiknek esélyük sincs arra, hogy valaha gazdihoz kerüljenek, kutyáikat kizárólag ivartalanítva adják ki, illetve kölykök esetében a szerződésben rögzítik, hogy gazdájuk később ivartalanítsa őket. Ezzel nem csak a nem kívánt szaporulatot szeretnék megelőzni, hanem a kutyák egészségét is védik, hiszen az időben ivartalanított kutyáknál gyakorlatilag minimálisra csökken a későbbi ivarszervi daganatos megbetegedések esélye.
Adomány? Az is segítség!
Mivel az állatokat a Noé több oltással és minden esetben ivartalanítva adja oda az új gazdiknak, ha lehetősége van, támogassa az alapítvány többi kis védencét – akár csak az örökbe fogadott állat oltásai, műtétei árával! (noeallatotthon.hu)
DRÁGASÁGOM
Sokan kölyökkutyát vinnének haza, mert – tévesen – azt gondolják, egy kicsivel könnyebb, mint egy felnőtt, kész kutyával, pedig utóbbi alapparancsoknak engedelmeskedik és nincs problémája a szobatisztasággal sem. A kölyökkutya ráadásul nem olcsó; a rengeteg oltás, a féreghajtások és az egyéb ellátásoknak van költsége. Egy kölyökkutya oltási programja élete első 4 hónapjában (parvovírus-kombinált coronavírusos hasmenés- kombinált ismétlő-veszettség-parvovírus ismétlő) több tízezer forint nem beszélve a későbbi állandó kiadásokról: kullancs és szívférgesség elleni védelemről, az éves kötelező védőoltásokról. A kutya más tekintetben is pénz: ha a család nyaralni megy, meg kell oldani a felügyeletét, ami lelkes családtag hiányában panzióban vagy kutyanapközben történő elhelyezést jelent napidíjjal. Aki az ivartalanítás tényével és a dolog költségviselési vonzataival meg tud barátkozni, van keresnivalója a menhelyen, de ne vegye zokon a segítséget.
NEM OKOSKODÁS
A segítség a választáskor sosem öncélú okoskodás. A menhelyek ugyanis nem szabadulni akarnak az állatoktól, hanem biztonságban, megfelelő gazdánál szeretnék tudni minden védencüket. Ezért gondosan megválogatják, hova adnak kutyát, így ne lepjen meg senkit, hogy nem minden jelentkező távozhat állattal. Aki magát jó gazdijelöltnek tartja, nem biztos, hogy a habitusának, vérmérsékletének megfelelő, az energiaszintjével azonos kutyát választana, így ebben is elkél egy profi szava. Kevesen tudják, de alapszabály – ismerve a magyarországi albérlet helyzetet –, hogy állatot csak saját tulajdonú ingatlanba adnak örökbe a Noésok is, akik nem kérnek örökbefogadási díjat, azonban minden esetben szerződést kötnek az örökbefogadóval, ez pedig a meggondolatlan begazdisodásoknak szab gátat. A cél persze a kutyával történő távozás, de ami fontos: nem minden áron!
A jófejség és a jó táp találkozása
Adományozni menő, ezért a Kudo Magyarország, hidegen sajtolt tápjaival a Noé Állatotthon munkáját támogatja. Örökbe fogadott kutyusaikat a Noésok mostantól 1-1 zsák prémium eledellel indítják útjára új családjukhoz, tudva azt, hogy az új élet a jó táppal veszi kezdetét, ami jelen esetben mentes a töltelékanyagoktól: csak húst, zöldséget, gyümölcsöt és vitaminokat tartalmaz.
(www.kudoshop.hu)
