Az agility köztudottan egy nagyon el- és befogadó kutyás sport. Megengedi, hogy mindenki, aki a szerelmesévé válik, az érdemben megmérettesse magát. Lehet az háziverseny, vagy éppen világbajnokság, mindenkinek teret enged. Idén Belgiumban rendezték meg a JO-SO AWC -t, azaz a Junior és Senior Agility Világbajnokságot, ahol a magyar agilitys fiatalok és idősebb sportolóink is versenyeztek.
Mielőtt belevágunk, hogy megismerhessük érzéseiket, céljaikat, eredményeiket, beszéljünk egy olyan kezdeményezésről, amely mérföldkőként támogatja az utánpótlást. Hosszú ideig ezzel a kérdéskörrel nem foglalkozott senki, csupán örömet okozott, ha fiatal versenyzőket láttunk a pályán. Azonban nemrégiben egy maroknyi ember felismerte, hogy a sport fejlődése érdekében az egyik legfontosabb elem a fiatal, lelkes versenyzők tudatos képzése. Így látott napvilágot a JAP, azaz a Junior Agility Program, amely felkarolta a fiatal tehetségeket. De mi is ez valójában? Füzi Júliát kérdeztem, aki a program ötletgazdája és vezetője.
– Juli, mi volt a célod, hogyan jött az ötlet?
– Szerettem volna egy olyan találkozási pontot létrehozni a jövő agility versenyzői számára, ahol az “otthonról” hozott alapokra építve tudják szélesíteni az agility sportági ismereteiket, mellé pedig modern sportolói szemléletet kapnak, amit akár a pályán, akár a mindennapokban hasznosítani tudnak.
– Mesélj, kérlek a programról! Hogyan épül fel?
– A DogFlow Aréna megnyitása 2021-ben lehetőséget, és szó szerint teret nyitott arra, hogy létrejöjjön ez a kifejezetten az utánpótlást célzó szakmai program, amelyet Junior Agility Program névre kereszteltünk. Tevékenységünk két részre bontható: egyfelől havi rendszerességű tréningnapokat tartunk, ezeken délelőtt edzés van, az ebédet követően pedig agilityhez, kutyázáshoz, sporthoz kapcsolódó témákban szervezünk előadásokat, sokszor külsős előadók meghívásával.
A JAP részeként a Junior Válogatottat mint csapatot készítjük fel a Junior Agility VB-re, illetve második éve delegáljuk Veres Violát csapatkapitányként a csapat mellé, aki így a helyszínen segíti mindenben a versenyzőket. A JOAWC csapatmenedzsment feladatokhoz kapcsolódóan idén másodszor szerveztük meg a Rising Stars nevű versenyt, amely egyrészt jó gyakorlás a juniorok számára, mert ugyanolyan korosztályos rendszerben bonyolítjuk, mint a VB-t, másrészt minden megmaradó forintot a versenyzők költségeinek csökkentésére fordítunk. A szponzorszerzés mellett ilyen módon is támogatjuk a junior válogatott ügyét.
Bár a program még gyerekcipőben jár, azt gondolom, hogy az idei év nagyon eredményesnek mondható. 96 gyerek fordult meg eddig nálunk, a VB eredmények pedig önmagukért beszélnek. Természetesen ezek elsősorban a juniorokat nevelő egyesületek és edzőik munkáját, valamint a támogató családi közeget dicsérik, de azt gondolom, hogy a JAP tréningnapok során formálódó erős és támogató közösség, illetve az a komplex szemlélet, amit igyekszünk átadni a gyerekeknek, hozzájárult ahhoz a magabiztos teljesítményhez, amit a VB-n láttunk tőlük.
Hallgassuk meg akkor Veres Violát, a juniorok csapatkapitányát, ő hogyan értékeli a közös munkát, illetve az idei VB-t?
– Te magad is juniorként cseppentél bele anno az agilitybe, mi változott az elmúlt években, milyen változásokat emelnél ki a juniorokkal kapcsolatban?
– A teljes junior mezőnyt tekintve egészen biztos, hogy a verseny méretével párhuzamosan a versenyzői színvonal is nőtt, de a pályák nehézsége és ezáltal az elvárások is emelkedtek. Ettől függetlenül a magyar juniorok technikailag, mentálisan és eredmények szempontjából is mindig kiemelkedőek voltak, ez szerencsére nem változott. Kifejezetten felkészültnek és stabilnak számítanak jelenleg is.
– Hogyan lettél csapatkapitány? Miért vállaltad a feladatot?
– A Junior Agility Program csapatának tagjaként aktívan részt veszek a magyar agilitys juniorok támogatásában, fejlesztésében és az ASB felhatalmazását követően mi kezdtük újra a COVID-leállás után a JOAWC válogatott menedzselését is. Az edzések során látva milyen tehetségesek, mennyi időt és energiát fektetnek a felkészülésükbe fiataljaink, úgy éreztem, nekem a felkészítésen túl is valamilyen formában – csapatkapitány vagy asszisztens – részt kell vennem a VB folyamatában. Tudom, milyen juniorként rajthoz állni, csapatkapitánnyal vagy anélkül, nyelvtudással és anélkül. Minden problémájával és szépségével. Úgy gondoltam, a tapasztalataim juniorként és felnőtt válogatottként hasznos lehet és olyan csapatkapitányuk lehetnék, amilyet én annak idején szerettem volna. Ez egyfajta személyes küldetésemmé vált. Tehát, amikor felmerült a csapatkapitány kilétének kérdése, önként jelentkeztem, idén másodjára.
– Mik voltak a feladataid a felkészülési időszakban, a versenyen, és mi most a teendőd a csapattal?
– A verseny előtt a JAP csapatával karöltve intéztük a szokásos válogatottal járó teendőket, mint a csapatpólók szervezése, nevezések leadása, fizetése stb. Ezentúl fontos volt számunkra, hogy idén ismét tudjuk anyagilag támogatni a csapatot, hiszen mégiscsak gyerekekről van szó. A VB-n való részvétel anyagilag megterhelő. Kerestük a támogatókat, a szponzorokat és idén másodjára szerveztük meg a válogatott támogató versenyünket, melynek bevételét szintén a gyerekek támogatására fordítottuk. Itt is köszönöm a csapat nevében a 3 fő szponzorunknak: Burgimmun és a Natural Pet Care System, DogFlow Arena és Vitaltier! Ezentúl igyekeztünk minél több lehetőséget biztosítani a közös tréningekre, részben azért, hogy megismerve a gyerekeket a helyszínen még jobban tudjam segíteni őket a nagy megmérettetésen. A versenyen folyamatosan mozgásban voltam. 4 pályán párhuzamosan kellett nyomon követni az eseményeket, tájékoztatni és koordinálni a gyerekeket.
Aktuális pályarajzokat kerestünk nyomtatva vagy online formában. Minden információt igyekeztem időben megosztani a csapattal. Emellett többször el kellett látogassak a szervezők irodájába különböző kérdésekkel Bármi kérdés, probléma merült fel, mentem intézni. Szerencsémre a kísérők és a szülők segítségével szuper csapatot alkottunk, plusz a szenior versenyzők csapatkapitánya, Petra is be tudott ugrani segíteni!
Fontos feladatom volt még a versenyzők pályára állítása, értem ezalatt a nyugalom biztosítását, hogy mindenki tudja mikor hol fut, mindenki jól érezze magát a futama előtt/után és támogassam őket a legsebezhetőbb pillanataikban néhány fontos, biztató szóval. Így a verseny végeztével a JAP csapatával levonjuk a tapasztalatok alapján a következtetéseket, hogy a jövőben még gördülékenyebben menjen a felkészülés és szervezés.
– Mi volt a legnagyobb kihívás a versenyen számodra?
– Tavaly 5 kutyát, idén 15 kutyát kellett koordinálni. Elsősorban ez okozta a fejfájást, főleg a pályabejárások esetében, ahol sokszor átfedésekkel küzdöttünk. Legszívesebben mindig mindenhol ott lettem volna velük, de fizikailag ez lehetetlen. Osztódni sajnos még nem tudok.
– Hol tart most ez a sport világszinten a fiatalok körében? Mit tapasztaltál idén, a Belgiumban megrendezett Junior Világbajnokságon?
– Szembetűnő a verseny méretében történt változás. Az én időmben 1, később 2 pályán, a mostanihoz képest kevesebb ország versenyzői mérettették meg magukat. Az utóbbi években és idén pedig már párhuzamosan 4 pályán, 30 ország versenyzői álltak rajthoz, közel 500 kutyával.
Nagy változás még, hogy nem 2, hanem 3 korosztályba osztva futnak a versenyzők (U12, U15 és U19), ami növeli az esélyegyenlőséget. Az U19-es korosztály természetesen a legtapasztaltabb, de ezzel párhuzamosan a legnehezebb pályákat is ők kapták. Szerencsére a korosztályoknak legtöbbször megfelelő pályákat kaptak a gyerekek, korrekt bírálatokkal, így mindenki pozitív élményekkel térhetett haza.
Az U15-ös korosztály egyik magyar versenyzője Novothny Linda, Vili (The South’s Star Island Guy) nevű shetlandi juhászkutyájával elérte, hogy korosztálya eredményhirdetésén a magyar himnuszt hallgathassa a közönség. Fantasztikus siker ez az első helyezés a Junior VB-n, de azt is el kell mondanunk, hogy Linda a felnőtt válogatottba is kvalifikálta magát idén, a medium csapat tagjaként.
Szerző: Horváth-Tóth Boglárka
Az interjú folytatása az a Kutya újság 2024-es szeptemberi számában olvasható!
