Az eddigi írásoknak köszönhetően figyelemmel kísérhettük a folyamatot, ahogyan a magyar pointerek az elmúlt években lépésről lépésre beépültek az élvonalbeli nemzetközi versenyek köztudatába. Mára minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy ezen kutyáknak és vezetőjüknek köszönhetően hazánk stabilan kitűnő eredményekkel szereplő tagjává vált a mezőnynek.
Természetesen itt azonnal le kell szögeznünk, hogy minden relatív. Az olasz és egyéb nemzetiségű hivatásos vezetők kutyái még mindig nagyságrendekkel magasabb szinten versenyeznek, de ez is csak növeli az elért eredmények értékét. Képtelenség lenne összehasonlítani egy hobbiszinten jobb esetben is évente 30-40 napot versenyző hazai pointert olyan kutyákkal, akik pár hónap kivételével egész évben úton vannak, napi szinten végigversenyezve Európát. Az ilyen típusú versenyzésnek és versenyeztetésnek Magyarországon nincs hagyománya. Talán így van ez jól… Nálunk többnyire a triálos kutyákat tulajdonosuk képzi ki – esetenként külső segítséggel – és vezeti a különböző versenyeken. Ebben az esetben a kutya megmarad hűséges társként, megvan a személyes kapcsolat – szó szerint kutya és vezetője egy elválaszthatatlan egységet alkot.
A hivatásos „profi’’ mezőnyben a tenyésztőtől a tulajdonoson és kiképzőn át egészen a vezetőig a legtöbb esetben külön személyekről van szó, arról nem is beszélve, hogy a kutyák gyakran vándorolnak kézről kézre, hogy minél több országban versenyeztethessék őket. Bizony be kell látni, ebben a világban sokak számára a kutya elsősorban munkaeszköz, megélhetési forrás – és csak másodlagosan társ. Ettől függetlenül a hivatásos vezetők, az úgynevezett „CONDUTTORE”-k a tévhitekkel ellentétben igenis jól bánnak a kutyáikkal, tisztelik és szeretik őket. Tény, hogy laikus szemmel kissé szokatlan lehet egy profi furgon látványa 15-20 versenykutyával. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezen pointerek és szetterek kifejezetten erre a célra lettek szelektálva, tenyésztve. Ezek a kutyák szinte egész életükben azzal foglalkoznak, amire valójában
hivatottak, ellentétben azokkal az egyedekkel, amelyek fajtájukat megszégyenítve annyira távol járnak már a gyökerektől, hogy kis túlzással csak a törzslapjukon szereplő fajtamegnevezésnek köszönhetően azonosíthatók be. Az angol vizslák fő versenyzési formája – a Field Trial – szinte az összes európai országban jelen van, kisebb-nagyobb formabeli különbségekkel. Közép-Európában az elmúlt években egyre ismertebbé és népszerűbbé vált eme sportág. Ez leginkább az adott országok különböző klubjainak és azok tevékenységeinek köszönhető, egyre több egyesület szervez triálokat – a tavaszi és őszi versenyszezonokban szinte egymást érik az érintett országok 1-2 napos eseményei. A kezdetben visszafogott érdeklődőkből hamar aktív versenyzők váltak, az egykori kezdők pedig a sok segítségnek köszönhetően kellő rutintra tehettek szert.
Evés közben jön meg az étvágy… Ez bizony itt is érvényes. Azok, akik elhatározták, hogy komolyabban beleássák magukat a „témába” hamar rájöhettek, hogy a határ itt is a csillagos ég. Szó szerint minden értelemben. Beleértve a versenyzési lehetőségeket, illetve a versenyezni szánt kutyák minőségét fajtától függetlenül… Itt el is érkeztünk egy olyan vízválasztóhoz, amely szinte a legnagyobb mértékben osztja meg a triálos társadalmat a környező országokban, angol és kontinentális vizslásokat egyaránt. Itt a lehető legnagyobb problémák forrásai – csak úgy mint sok más esetben is – az önámítás, lustaság, tudálékosság és a gőg. Egy nagyon egyszerű élethű példán keresztül szemlétethető az összes felsorolt tulajdonság: Sokan teljesen alaptalanul meg vannak győződve kutyájuk „tökéletességéről’’, figyelmen kívül hagyva annak kisebb-nagyobb hibáit. Csak a pozitív véleményeket hajlandóak elfogadni, sőt mi több kerülik is az olyan szituációkat, ahol számukra nem tetsző, kényes témák merülhetnek fel. Lusták arra, hogy kiküszöböljék az esetleges hiányosságokat, hihetetlen kitartással – önmagukat IS becsapva- tolnak egy háromkerekű szekeret. Természetesen ezen személyek a „legokosabbak és legtapasztaltabbak’’ kortól és végzettségtől függetlenül. Ők azok, akik mindenhol jártak és mindent láttak – mindig mindenhez jobban értenek. Kéretlenül kritizálják a szomszéd kertjét, miközben a saját veteményes kihalóban van. Ezen tulajdonságoknak köszönhetően sokan képtelenek kilépni saját árnyékukból, egyhelyben okoskodnak. Ezek az emberek és kutyáik alkotják a triálos társadalom egyik felét… sajnos a nagyobbik felét. Ezeket a kutyákat nemzeti szinten, szűk körben szinte az égig emelik – gondosan ügyelve arra, nehogy kikerüljön a komfortzónából-ezzel is kizárva lehetőséget egy esetleges nyilvános pofára esésnek.
A Triálsport másik, jóval kisebb táborát alkotják azok a személyek, akik igenis keresik a kihívásokat, az ismeretlent és az újat. Nem riadnak vissza az esetleges folyamatos sikertelenségtől sem. Ők nagyon jól tudják, a megoldás nem más, minthogy pontosan eggyel kell csak többször felállni, mint ahányszor elestek. Az ilyen és ehhez hasonló gondolkodás az, ami lehetővé teszi a fejlődést, előrejutást – idővel pedig meghozza a kiérdemelt sikereket is. Tetszik vagy sem, amennyiben valaki a nemzetközi mezőnyben szeretne komolyabb babérokra törni, annak az alázatos és kitartó munka mellett alkalmazkodnia kell egy teljesen más, még ismeretlen rendszerhez is. Be kellett látni, hogy jelenleg a hazai pointerezés adta lehetőségek tárháza véges, nem elegendő a továbblépéshez.
Az itthon található génállomány erősen be van korlátozva, ami komoly hátrányt jelent. Annak llenére, hogy számos magyar, szlovák, cseh, lengyel, osztrák tenyésztésű pointer él és élt – akik ezen országok Field Trialjain kimagasló eredményeket és munka-championátusokat ért el – mindez az élvonalbeli versenyzéshez kevés.
Nehéz felvenni a versenyt egy olyan kultúrával, ahol már több mint hetven éve tenyésztik a telivér munkapointereket legnagyobb versenyekre, évente több ezer regisztrált utód kőkemény szelekciójával. A cikk olvasása közben akarva-akaratlanul sokakban megfogalmazódhat a kérdés: Miért nem változtatunk ezen, nyitunk a világ felé és lépünk egy nagyot?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések már évek óta folyamatosan foglalkoztatják hazánk legeredményesebb pointer vezetőjét, Pál Józsefet is. Az ezüstkoszorús mestervezető többször átélte milyen érzés egyes egyedül énekelni a himnuszt világversenyen, milyen egy kézzel lobogtatni a magyar zászlót a nagy tömegben – ügyetlenkedve a másik kézben felvezetett pointerekkel. Becsületesen végigjárta az utat, amely eleinte folyamatos kudarcokkal és sikertelenségekkel volt kikövezve. Az eredménytelenség nem tántorította el, mert mindíg minden esetben megtalálta a pozitívumot, a lehetőséget a fejlődésre. Az olvasók egészen a 2018-as tavaszi versenyszezon végéig figyelemmel követhették hazánk képviselőjének sikersorozatát. Majd következett egy hosszabb csend… Nevezhetnénk akár vihar előtti csendnek is. Igaz, a kutyák jól megérdemelt pihenőjüket töltötték, viszont volt, aki nem pihent. Sőt! Gőzerővel dolgozott valami új, valami teljesen más megvalósításán.
2017 decemberében a horvátországi sikerek után történt meg a végleges elhatározás. Ezt kovetően szépen, csendben indult el a gépezet. Számos hazai és külföldi visszajelzésnek és támogatásnak köszönhetően egyértelművé vált, hogy legfőbb ideje nagy levegőt venni és túllépni a jelenlegi állapotokon. Összegyűjtve eleinte csak néhány barátot – pointerest, szetterest, vizslást – a „kisebbik táborból’’ elkezdődött a szervezkedés.
Mindezek eredményeként 2018. július 8-án Pál József elnökségével megalakult a POINTER SPORT CLUB HUNGARY. Az új klub – mint ahogyan a neve is utal rá – egy nonprofit sportkinológiai egyesület vizslák (angol és kontinentális) és vezetőik számára, melynek fő célja egységbe kovácsolni, támogatni azon személyeket, akik számára kiemelkedően fontos ügy a triálsport és a vizslákkal történő munka. Az alapító tagok többsége sokéves nemzetközi versenytapasztalattal rendelkező vezető, hivatásos kutyakiképző és tenyésztő. A klub jovőbeli tevékenységét illetően a legfőbb terv a felkészülés a nemzetközi versenyekre, stabil és megbízható csapat kialakítása a legrangosabb megmérettetésekre. Az egyesület tagja a Silvio Marelli által vezetett nemzetközi pointer klubak (POINTER CLUB INTERNATIONAL), valamint együttműködik egyéb szervezetekkel, többek közt a szerb és horvát kinológiai egyesületekkel. A POINTER SPORT CLUB HUNGARY megalapítása egy új fejezet a magyar pointerezés történelmében, bízzunk benne, hogy a lendület kitart és sok közös sikert oszthatunk majd meg Önökkel…
Pál Josi
