Magyarországon az 1990-es évek elején, amikor megjelent az agility, a mezőny tagjai még szerény körülmények között, a maguk legjobb tudása szerint készültek, tanultak. Több mint negyven évvel később ott tart a hazai agility élet, hogy külföldön egyre több magyar sportolóra és bíróra figyelnek, akik az eredményeikkel kiérdemelték az ismertséget, elismertséget. A fejlődés ellenére Magyarország azonban még mindig „kis halnak” számít Európában.
Agility, a kutyás száguldó cirkusz
Amikor az 1978-as Crufts előtt John Varley, a szervezőbizottság tagja felkérte Peter Meanwell kutyakiképzőt (korábbi lovastisztet), hogy „alkosson” egy olyan pályát, ahol a kutyák meg tudják mutatni tudásukat, gyorsaságukat, akkor a cél még csak az volt, hogy kitöltsék a kutyakiállítások holtidejét. A sportág debütálása óta eltelt több mint 40 év, és napjainkban az agility már inkább a Forma-1 száguldó cirkuszához hasonlít. Eleinte alapvetően a kutyák ügyességét, figyelmét, engedelmességét tesztelték a bírók, a párosok pedig a lóversenypályákhoz hasonló területen versenyeztek. Nem véletlen, hogy az első években (évtizedekben) főleg engedelmességi és őrző-védő kutyákkal űzték a sportágat – így volt ez akkor is, amikor Magyarországon az 1990-es évek elején megjelent az agility.
A sportág fejlődése azonban változtatott a követelményeken, előtérbe került a gyorsaság, mozgékonyság, a kutyák sebessége és fizikai adottságaik – azaz az elvártak közeledtek az agility szó valódi jelentéséhez. A kutyák engedelmessége már csak egy elem lett a sok közül. Szélesedett a sportág tudásbázisa, létrejöttek különböző felvezetési technikák, tanítási módszerek, módszertanok, ezzel párhuzamosan a bírók által megtervezett pályák is elmozdultak abba az irányba, amely a felvezetőktől megköveteli az önállóságot, a gyorsaságot, a mozgékonyságot.
Nőttek az akadályok közötti távolságok, hosszabbak lettek a pályák, miközben a tervezés elsődleges szempontja a biztonság maradt. A változásokkal párhuzamosan nagyobb hangsúlyt kapott a pályán kívüli élet: a kutya tanítása, a vele való kapcsolat, összhang kialakítása. Mivel egyre fontosabb a kutyák pályán történő önálló munkája, ezért elengedhetetlen, hogy a kutya minél fiatalabb korában megismerkedjen a sportban megjelenő különböző szituációkkal, és az azokhoz tartozó vezényszavakkal. Ahogy azt is minél hamarabb el kell, hogy sajátítsa, hogyan kell reagálnia felvezetője mozdulataira, testjeleire.
Ahogy növekedtek az elvárások a kutyával szemben, úgy nyílt egyre több lehetőség a kutyák megfelelő fizikai és mentális felkészítésére, rehabilitációjára. De nemcsak a kutyákkal, hanem a felvezetőkkel szembeni elvárások is nőttek: manapság már nem elég, ha valaki jól oktat, fizikailag és mentálisan is felkészültnek kell lennie.
Magyarország: kis hal a nagy vízben
„Történelmi győzelem egy teltházas, gyönyörű arénában” – írta Facebook-oldalán Jakkel Tamás 2022 őszén. Az agility sportot is magába foglaló Nemzetközi Kinológiai Szervezet (FCI) elnöke joggal lehetett büszke a Magyar Agility Válogatottra, hiszen Magyarország történelmet írt azzal, hogy a 2022-es ausztriai világbajnokságon a mini csapat révén megszerezte a sportág első, összetett aranyérmét. Midi csapatunk ugyanezen a világeseményen az összetett második helyezést érte el, amire szintén nagyon büszkék lehetünk. A történelmi jelző egyszerre jelzi az elért eredmény mivoltát, és mutat rá a magyar agility helyzetére. A 1990-es évek eleje a magyar agility hajnala, a mezőny tagjai még szerény körülmények között, a maguk legjobb tudása szerint készültek, tanultak. A kutyák között pedig a magyar agártól, az „utcai vegyesen” át a németjuhászig minden fajtát meg lehetett találni. A fejlődés törvényszerűsége azonban a magyar agility-t sem kerülte el: napjainkban a felvezetők (handlerek) többsége munkavonalas kutyákkal versenyzik, miközben a sport tudásbázisa is jóval szélesebb lett.
„A hazai oktatás minősége jelentőset lépett előre azzal, hogy az edzők több külföldi szemináriumokon vehetnek részt, ezáltal bővíthetik tudásukat. Világszerte ismert és elismert versenyzők érkeznek Magyarországra edzéseket tartani, és a magyar agilityseknek több lehetőségük van arra, hogy tapasztalatot gyűjtsenek a rangos, európai versenyeken” – mondta Tráj Tamás, a MEOESZ Agility Bírói Testületének elnöke a Kutya újságnak.
A magyar agility fejlődésének következménye – a már fentebb említett történelmi eredmény mellett –, hogy külföldön egyre több magyar sportolóra figyelnek, akik az eredményeikkel kiérdemelték az ismertséget, elismertséget, emellett több nemzetközileg elismert bírónk is van, akiket az FCI Agility Bizottsága kiválasztott és felkért olyan rendezvényekre, mint az FCI Junior Agility Világbajnokság, European Open és FCI Agility Világbajnokság. De az éremnek másik oldala is van.
„Magyarországon az agilitysek száma még mindig nagyon alacsony. A nagyobb, de hasonló népességű országokban, mint Svédország, Finnország több ezer aktív versenyző, sportoló van. Több a lehetőségük. Ugyanazon a hétvégén több verseny közül is lehet választani. Az agilitys csarnokaik száma is nagyobb. De ha eltekintünk a számoktól, azt látjuk, hogy a magyar versenyzők teljesítményén ennek a hátránynak az ellenkezője látszik. Nem túlzás azt mondani, hogy a magyar oktatóknak, versenyzőknek és bíróknak egy része a világ élvonalába tartozik” – tette hozzá Tráj Tamás.
További lendületet adhat a magyar agility fejlődésének, hogy Magyarországon is kifejezetten kutyás sportokra építenek csarnokokat, ahol évszaktól és időjárástól függetlenül garantálható a folyamatos edzési lehetőség és a felkészülés a legnagyobb világversenyekre. A kutyaiskolák számának növekedésével az agility-oktatás egyre népszerűbbé válik, gyakrabban van bemutató rendezvényeken, iskolákban. Ugyanakkor érdemes látni, hogy az eredmények és a történelmi sikerek ellenére Magyarország kis halnak számít a nemzetközi mezőnyben. Egy amatőr, szabadidő státuszú sportról van szó, ahol a sportolók önköltségen edzenek, versenyeznek, utaznak. Elsődleges cél az aktív versenyzők számának növelése, a szélesebb, társadalmi érdeklődés elérése, illetve, hogy a Pest, Békés és Győr-Moson-Sopron vármegyei központú agility-élet mellett további gócpontok jelenjenek meg.
Szerző: Havasi Zsolt
A cikk először az a Kutya újság 2024-es márciusi számában jelent meg.
