Szórakozás, sport, munka, siker
Tavaly ősszel a 22. FCI Agility Világbajnokságot rendezték az agility közel 30 éves történetében. A kezdetek óta rengeteget fejlődött a sport, de esszenciája máig ugyanaz maradt, mint aminek indult: felszabadult időtöltés a kutyával, amelynek jutalma a közös munkából adódó sikerélmény, a kutya és a gazda közti kapcsolat elmélyülése.
Sokszor hallani azt, hogy az agility a kapcsolat sportja, nem alaptalanul. Az agilityben egy 20-22 akadályos pályán, változatos akadályokon kell végigvezetni a kutyánkat úgy, hogy ő semmit sem tud előre a pálya vonalvezetéséről, tehát a teljes futam során a felvezetésünkre hagyatkozva teljesíti az akadályokat. A kutya-gazda páros a futam alatt fizikai összeköttetés nélkül dolgozik, a szabadon futó ebet a felvezető kizárólag hang- és testjelekkel irányíthatja. Egy rutinos, összeszokott páros munkájának látványa a kívülállóban kifejezetten azt az érzetet kelti, hogy ez egy könnyű sport pedig csak sok gyakorlással lehet eljutni arra a szintre, amikor a pályán már minden egyszerűen és magától értetődően működik a kutya és felvezetője között.
Az első lépések
Agilityzni gyakorlatilag bármilyen korú és fajtájú kutyával elkezdhetünk. A kutyák képzését kreatív, játékos, és mindenek felett pozitív megerősítésen alapuló feladatok gyakorlásával indítjuk. Itt még nem az agility akadályokon dolgoznak a kutyák, hanem olyan egyszerű gyakorlatokat kapnak, amelyek segítségével az akadálypálya teljesítéséhez szükséges fizikai képességeket fejlesztjük: egyensúlyt, koordinációt, testtudatot. Ezzel párhuzamosan folyik az ebek a pszichés fejlesztése is, hiszen a pályán nagyon fontos, hogy kutyánk motivált ugyanakkor koncentrált és figyelmes is legyen. A legfontosabb cél mindig az, hogy a páros sikerélményként élje meg a tréningeket ennek segítségével formálódjon az a szeretetteljes kötődés, egymásra figyelés a kutya és a gazdája között, amely nélkül a páros munkájába könnyen hiba csúszik a pályán.
Gyorsaság, lendület, akció
Az agility egy nagyon dinamikus, látványos sport a kutyák óriási lelkesedéssel, és sebességgel száguldanak végig a pályán a gazdi irányításával. A versenypálya futamról futamra változó, általában 8 perc áll a felvezetők rendelkezésére, hogy az úgynevezett pályabejáráson kutya nélkül végig sétálják azt, memorizálják az akadályok sorrendjét és kitalálják a felvezetési stratégiát, amellyel végigvezetik kutyájukat az akadálysoron. A versenyben az győz, aki hibapont nélkül a leggyorsabb idővel ér célba. A hazai versenyeken 4 méretkategóriában futnak a párosok, és legtöbbször tudás alapján is 4-5 különböző teljesítményszinten versenyeznek. Ez alól kivétel az „open” rendszerű verseny, ahol az adott méretkategória összes párosa egy nagy mezőnyben méri össze a tudását. A tehetséges, ambiciózus párosok számára adott a lehetőség, hogy kezdő szintről indulva a magasabb teljesítményosztályokon át, magyar válogatott versenyzőként az agility világbajnokságon is versenyezzenek.
Sose késő elkezdeni
Ha valaki kedvet kapott az edzéshez, szeretne belevágni ebbe a gyönyörű, az ember és kutya számára is sok kihívást tartogató sportágba, azt az országban található közel 40 agility oktatóhelyeinek bármelyikén megteheti. Mindenképp javasolt tapasztalt agility oktató segítségét kérni annak érdekében, hogy a kutya korához és tudásszintjéhez alkalmazkodó feladatokat kapjon, illetve egy kiadós edzés után a páros sikerélményekkel telve, jó érzésekkel térjen haza. Agilityzni a legtöbb kutya imád. Kiélhetik ösztönös energiáikat, a feladatok mentálisan is lefárasztják őket, a gazdival töltött idő és közös munkán keresztül annyira ráhangolódnak a jelzéseinkre, valamint érzéseinkre, hogy az embernek néha az a benyomása, hogy a gondolatainkat is olvassák. Mi, gazdik pedig naponta átélhetjük mekkora élményt ad, amikor egy csapatban dolgozunk egy természeti lénnyel, a saját kutyánkkal.
Füzi Júlia (MEOESZ Agility Sportbizottsági tag)
Fotók: Kedves Tamara
További információk: www.agility-sportbizottsag.com
