Mint a fajta elkötelezett hívét, elsődleges célként az motivál, hogy bemutathassam ezt a sokak által kedvelt és ismert faját, a valódi és eredeti funkciójában, a vadászat minden ágában használva, irányt mutatva a jövőben arra, hogyan őrizhetjük meg ebben a modern és felgyorsult világban a kutyák talán legcsodálatosabbját, a TACSKÓ-t magunknak, vadászoknak és a társközönségnek testileg, lelkileg ép, a társadalmi elvárásokhoz jól szocializálódott, jól alkalmazkodó jó konstitúcióval rendelkező társnak.
A tacskó mint vadászkutya
A tacskót a vadászat formálta, és tette olyanná, amilyennek napjainkban ismerjük, felelősségünk vadászati képességeit és kiváló küllemét megőrizni az utókor számára. Vadászatra hazánkban a normál méretet használják általában, jobb időjárástűrő képessége miatt a szálkás szőrű változatot.
A tacskó a vadász hűséges kísérője, pompás tulajdonságainak birtokában, tökéletes vadásztárs ősi szenvedélyünk gyakorlásában. A tacskó univerzális vadászkutya, azonban a köztudatban mint kotorékeb szerepel, valójában a vadászat minden ágában használható: föld felett és föld alatt, lövés előtt és lövés után, apró- és nagyvadra egyaránt.
Az alábbi vadászati módokban dolgozhatunk tacskóval:
– lövés előtt és lövés után
– kotorékmunka: róka, borz, üregi nyúl
– apró- és nagyvad vadászata
– lőtt szárnyasvad kihozása mély vízből
– vércsapamunka, utánkeresés (meleg és hideg nyomon is)
– kajtatás, hajtás, terelés
– nyúl követése nyomhanggal
A tacskó tehát univerzális vadászkutya: feszes termetű, erőteljes, vaskos izomzatú, élénk mozgású, támadó típusú kutya. Tüzes, szívós, a vakmerőségig bátor, kitartó, azonban ésszel dolgozik, orrjósága kiváló, csaholása hangos, közismerten önfejű, makacs, szeszélyes természetű, a kényelmet szereti. A tacskó kiváló tárgyőrző kutya, imádja, ha gazdája vadászholmiját, vagy az elejtett vadat őrizheti, védheti. Kis termetéhez képest gyorsan, agresszíven támad, ha úgy érzi, az általa őrzött tárgy, vagy vad épsége veszélyben van, vagy azt el akarja tulajdonítani valaki. A rábízott, általa őrzött lőtt vadat még az élete árán is megvédelmezi.
A vadásztacskó egyik döntő hivatása a kotorékmunka, rókára és borzra is használható, leggyakrabban erre a munkára használják, a dúvad gyűlölete szintén veleszületett adottsága. A tacskók nagyvad hajtására is kiválóan alkalmazhatóak, a jó tacskó nyiladéktól nyiladékig keres, a hajtás végeztével visszatér gazdájához. Friss disznónyomra érve, vagy egyéb vad szagát érezve a meleg nyomot hanggal jelzi. A vaddisznót megtalálva igyekszik azt helyben tartani, forgatni, vagy kimozgatni a sűrűből. Fontos, hogy a fedett terep, a magas szederinda, mély hó veszélyt jelent rá, mert rövid lábai miatt nem tud időben, megfelelően kitérni a disznó támadása elől.
A tacskó jól használható vércsapamunkában is, a hajtásban sebzett vadat megkeresi, orra kiváló, hajszában kitartó, akarata a keresésben nagy, szenvedéllyel, lendületesen dolgozik. A sebzett, menekülő nagyvad a jellegtelennek látszó kis kutya előtt hamar megáll, így az állóra csaholó tacskó előtt hamar megadható a kegyelemlövés.
A folytatás az a Kutya újság 2024-es márciusi számában olvasható!
Szerző: Hermánné Bedics Rita
