Néhány éve Ausztráliában széleskörű felmérést végeztek azt tudakolva a lakosoktól, milyen tulajdonságokat tartanak jónak, illetve előnytelennek egy kutya esetében. A beérkező válaszok elemzésével a kutatók kialakították az átlagos kutyatartó szerinti tökéletes társkutya jellegzetességeit hordozó, „barátságos”, avagy „kellemes kutya” (angolul amicable dog) koncepcióját. Nézzük meg, mit takar ez a fogalom! Az ausztrálok szerint egy jó kutya többek között teljesen biztonságos a gyermekekre nézve; jól viseli, ha hosszabb időre egyedül kell maradnia; ha viszont a gazda otthon van, nem megy az idegeire hiperaktív nyüzsgésével. Egyfelől e kívánságok jól beilleszthetők a modern városi emberek életvitelébe, akik mellesleg a nap jelentős részében dolgoznak, iskolában vannak. Másfelől talányosak abból a szempontból, hogy ilyen mértékig korlátozott tevékenységi térbe kutya helyett nem lenne-e megfelelőbb egy kevésbé ember-igénylő házi kedvenc, mondjuk egy ékszerteknős… Összehasonlítva a friss magyar közvélemény kutatás eredményeit az imént említett tanulmánnyal, megállapítható, hogy a válaszadók számára a kutya külleme, fajtája kevésbé lényeges, míg a gyermekekkel való összeférés és a társ-funkció igencsak fontos.
Tanulságos, hogy a magyar kutyatartók inkább kerti kutyában gondolkodnak (hiszen a lakásban tarthatóság nem tűnik túl fontosnak a számukra), és a házőrzés hagyományos feladata is lényeges szempontként merül fel. A válaszok egyrészt tükrözik az ausztrál tanulmány egyes vonásait (gyerekekre ne jelentsen veszélyt a kutya), másrészt érdekes paradoxonokat figyelhetünk meg benne. Pl. a vezető kívánság (a kutya „társ”, illetve „családtag” legyen), míg az nem igazán lényeges, hogy bejöhessen a házba némi töprengésre ad okot – a folyamatosan a kertben, illetve kifutóban lakozó kutya mennyiben töltheti be a családtag szerepkört?
Részlet Wieden Krisztina megállapításaiból.
– Miért van annyi állatvédő, ha jó gazdának tartjuk magunkat?
Magyarországi helyzet
Állatot tartani felelősség, ebben a kutyás társadalom minden érintettje egyetért. Mégis hatalmas űr tátong a gazdák és az állatvédők által elvárt alapvető gondozási szokások között. A probléma realitását mutatja, hogy kb. 200 állatvédő szervezet, csoport van ma Magyarországon. Gombamód szaporodnak, folyamatosan újak alakulnak és mégsem elég. Jellemzően az önkormányzatok nem foglal koznak a lakosságuk felelőtlenül létrehozott szaporulataival, akik gazda nélkül az utcákat járják. Ez közegészségügyi, de közbiztonsági szempontból sem megfelelő mindamellett, hogy az állatok étlen-szomjan szenvednek, bántalmazásnak vannak kitéve. Kezdők és profi állatvédők, ugyanazt a szélmalomharcot vívják. Civil forrásokból próbálják a lakosság által okozott problémát megoldani, javítani. A helyzet pedig nem javul, sőt, romlik.
Jelenleg kb. 20.000 kutya él állatvédők gondozásában és 100.000 felettire becsülik a gazda nélkül kóborlókat. Ezeknek a kutyáknak a nagy része vagy menhelyre vagy rosszabb esetben gyepmesteri telepre kerül. A köznyelv sintértelepek néven ismeri ezen utóbbi intézményt. Semmiképp sem szabad ezeket a menhelyekkel összekeverni. Míg az állatvédők az állat életét védik, a gyepmesteri telepek 14 nap után altathatnak, a gazda által leadott kutyákat azonnal.
Menhelyi problémák – honnan indul minden?
Jogos a kérdés, hogy miért adná le a gazda azt az állatát, akit otthonába fogadott, etetett, talán szeretett is. Itt nyílik ketté a kutyák iránt vállalt felelősség az állattartók és az állatvédők között, akik naponta találkoznak a helyzet súlyosságával. Kb. fele-fele arányban becsülik a menhelyek a talált kutyákat és a gazdákáltal leadni kívánt kutyákat. Milyen fokú felelősségről beszélhetünk ilyenkor? A leggyakoribb indokok között olyan érvek szerepelnek, amelyek átgondolt döntés esetén már előre láthatóak lettek volna.
Miért vannak tele a menhelyek?
A kutatás jól igazolja, hogy a lakosság tisztában van azzal, hogy a felelőtlen túlszaporulat következménye a sok gazdátlan állat. A lakosság közel háromnegyede nagy problémának érzékeli, hogy sok a kóbor kutya Magyarországon, és a menhelyeknek nincs elég kapacitásuk arra, hogy mindet befogadják. A kialakult helyzetért a válaszadók leginkább a gazdákat teszik felelőssé: elsősorban amiatt, hogy megválnak a kutyájuktól, ha az megnő, beteg lesz vagy csak túl nagy felelősséggel jár (86%). A válaszadók háromnegyede szerint a felelőtlen kutya ajándékozás, az ivartalanítás elkerülése, valamint a felelőtlen kutyaszaporítás is hozzájárul a kóbor kutyákkal kapcsolatos problémákhoz. Azonban amikor a felelős kutyatartás kritériumait kell meghatározni, elsősorban a kutya zárt helyen tartását várják el a kutyatartóktól, valamint, hogy a gazdik odafigyeljenek a négylábú egészségügyi és lelki szükségleteire. Még azok között is csak a lista legvégén kapott helyet az ivartalanítás, akik szerint nagy problémát jelent ma Magyarországon a sok kóbor kutya, holott a válaszadók háromnegyede szerint ez is nehezíti a helyzetet.
KONKLÚZIÓ
A kutatást és szakértők véleményét összegezve kiolvashat, hogy a magyar lakosság szereti a kutyákat, többségünk tartott már valaha kutyát vagy szeretne (65%), és sokan jelenleg is tartanak kutyát (41%). Ezzel összecseng, hogy közel háromnegyedünk nagy problémának érzékeli, hogy sok a kóbor kutya Magyarországon, és a menhelyeknek nincs elég kapacitásuk arra, hogy mindet befogadják – derül ki a reprezentatív kutatás friss adataiból. Ugyan 10-ből csak egy kutya kerül menhelyről a gazdájához, mégis van egy erős szándék a potenciális kutyatartók többségében (60%) a menhelyről való befogadás irányába. A kutyatartás költségeit is elég pontosan látjuk, és határozott elképzeléseink vannak a felelős állattartás kritériumairól is.
