• Hogyan indult a kutyásságod? Miért érezted fontosnak elindítani ezt a projectet?
• Kutyásságom 2010-ben indult, de nem saját akaratomból. A húgom volt óriási kutyabolond, így amikor hazaállított egy utcán talált kedves kis yorkshire terrierrel, nem volt szívünk nemet mondani neki, megtarthatta. A család minden tagja hamar beleszeretett az akkor még csak nyolcvandekás kis négylábúba, aki ugyan sokat betegeskedett kölyökkorában, később viszont annál életvidámabb, vagányabb kis gézengúz lett belőle. Később – szintén a húgomnak köszönhetően – tovább bővült a családunk: 2012-ben egy máltai selyemkutyus, Happy érkezett hozzánk. Nem mondhatnám, hogy hamar összebarátkoztak Tigrissel; elég sokáig tartott, míg megbékéltek egymással, azt követően viszont imádták egymást.
Sajnos mindkét kutyust balesetben veszítettük el: Tigris öt éves volt, amikor egy séta alkalmával valahogyan egy kanyarodó autó kereke alá került. Borzasztó megrázkódtatás volt az egész családnak; ekkor éreztük csak igazán, mennyire fontos tagja volt a családunknak. Rá két évre a tragédia sajnos megismétlődött: egy külföldi utazás miatt egy ismerősünknél szállásoltuk el Happy-t, aki egy váratlan pillanatban kiszökött a kerítésen, és egészen egy forgalmas autóútig szaladt. Bár mindkét tragédia iszonyúan megviselte a családot, teljesen egyértelmű volt, hogy érkeznie kell egy kölyökkutyusnak az életünkbe, mert borzasztóan üresnek éreztük kutya nélkül a lakást. Ez a kis szőrmók Benji, aki 2016 nyarán kezdte színesíteni az életünket, és akire minden egyes séta alkalmával úgy figyelünk, mint a szemünk fényére.
• Kicsoda Benji?
• Benji egy örökmozgó, vidám biewer yorkshire terrier, aki imád a figyelem középpontjában lenni. Köszönhetően annak, hogy egy kisméretű, fekete-fehér-arany színű szőrgombóc, lépten-nyomon megállítják az utcán egy kis simogatás vagy fültővakargatás erejéig. Igazi egyéniség, akinek kis termete ellenére lételeme a mozgás és az emberek figyelmének felkeltése.
• Milyen szerinte a világ?
• Benji egy panellakás első emeleti lakója, aki valószínűleg ennek is köszönhetően imád sétálni és a szabadban lenni. Óramű pontossággal jelzi a nap folyamán esedékes mind a négy sétáját, amiről általában úgy kell könyörögni, hogy hazamehessünk. Nincs az a mennyiségű séta, illat és kutyatalálkozó, ami elég lenne Benjinek, szerintem ha tehetné, egész nap csak menne. Operatőrként dolgozom, így sokszor az otthoni számítógépen vágom a felvételeket; ő pedig a séták idejében odajön hozzám, a hátsó két lábára áll és a mellső mancsaival bökdösve jelzi, hogy ideje felállni a gép elől és járni egyet. Imádom ezt a szokását, főleg mert emlékeztet rá, hogy nekem is jólesne egy séta a friss levegőn. Igaz, csak harmad akkora, mint amennyi Benji szükséglete, de tudván, hogy számára a séta a nap fénypontja, sosincs szívem nemet mondani neki. Igyekszem feldobni a sétákat fotózással és videózással – jellemzően ezeket a képeket láthatják a követők az oldalon.
• Mi a célod ezzel a projecttel?
• Elsősorban azoknak az ismerősöknek és barátoknak a szórakoztatása, akik ismerik és szeretik Benji személyiségét. Köszönhetően annak, hogy sokan érdeklődnek a hogyléte felől napi szinten, elég sokat posztoltam róla a saját Facebook oldalamon. Viszont az idő előrehaladtával elkezdtem sajnálni azokat az ismerőseimet, akik nem kíváncsiak egy kutya mindennapjaira, így végül úgy döntöttem, Benji élete kap egy saját blogot, ami az érdeklődők kíváncsiságának eleget tesz, másokat viszont nem zavar. Ugyanakkor az is hozzátartozik a történethez, hogy elsőre annyira furcsálltam, hogy egy kutyának külön Facebook oldala vagy közössége legyen, hogy nagyjából két hétig nem is publikáltam az oldalt és a rajta lévő posztokat. Aztán viszont annyira sokan érdeklődtek, hogy mi újság Benjivel, hogy végül mégis közzétettem: pontosabban “lebuktattam” őt posztolás közben. Benji erre az időre megkapta a régi telefonom és eljátszottuk, hogy lebuktatom őt egy Facebook bejegyzésemben, amit ő tesz közzé. Ez volt az első bejegyzés, ami az ő oldalára került ki, de az én oldalamon is látható volt, és ami átirányította Benji oldalára az érdeklődőket. Azóta szépen gyarapodik a követőtábora, egyre többen kíváncsiak egy kiskutya kalandjaira a nagyvilágban – és nemcsak az ismerősök közül.
• Van e Benjinek ars poeticája?
• Benjinek van egy furcsa felfogása az élettel kapcsolatban. Úgy van vele, hogy ha vannak finom falatok, nagy séták és érdeklődő emberek, akkor minden rendben van. S hogy ez mennyire igaz, azt mutatja az a fura szokása is, hogy mindig közvetlenül séta előtt eszik. Olyannyira közvetlenül előtte, hogy amikor ráadom a pórázt és a hámot, még nem kezd hozzá; megvárja, hogy én is felvegyem a cipőm, és amikor teljesen indulásra készen vagyunk, akkor kezd el falatozni a táljából. Egészen kölyökkutya kora óta próbáljuk megfejteni, hogy mi lehet e mögött a fura szokás mögött, de sosem sikerült rájönnünk. Talán attól fél, hogy mire visszajövünk, már nem lesz meg az a sok finom falat; pedig sosem vettük el előle az ételt.
• Miben más a Benji szerint a világ, mint a többi kutyás blog?
• Hangzatos lenne azt mondani, hogy elhozza a kutyavilágbékét és megváltja a világot, de valójában nincs vele ilyen célom. Csak azt szeretném, ha minél többen megismernék egy mindig vidám, kedves kis szőrmók mindennapjait, és mosolyognának azokon a kalandokon, amiket csak egy kutyatulajdonos élhet át a mindennapokban. Hogy ez megvalósuljon, igyekszem olyan fotókat közzétenni róla, amik visszaadják az aznapi hangulatát, gondolatait, eseményeket és hűen tükrözik, hogyan telt egy napja.
H. N.
