Ázsiai származás
A boxer valószínűleg az ókori szelindekek, a molosszusok leszármazottja, melyek az ázsiai hódító seregekkel érkeztek Európába. Az ázsiai hódítók harci kutyának képezték ki ezeket az egyedeket. A nyomok a dogszerű kutyák családjához vezetnek (tibeti dog, a bordeaux-i dog, a francia és angol bulldog, a német dog, a boxer…) Az egész dog család ôse valószínűleg a tibeti dog volt. Erről a hatalmas kutyáról, már a kínai irodalom is megemlékezik. Időszámításunk előtt 1121-ben a kínai császár egy tibeti kutyát kapott ajándékba, melyet embervadászatra idomítottak. A tibeti dog a tibeti fennsíkról elterjedt Nepálban és Indiában, valamint kisebb mértékbe Kínában is. Nagy Sándor indiai hadjáratakor dogszerű kutyákat vitt magával ajándékba, így jött létre a híres molosszus tenyészet. Ezeket a kutyákat később a rómaiak is átvették és a telepeseik időszámításunk kezdetekor molosszus kutyákat hoztak át az Alpokon, Közép- és Nyugat Európa országaiba. Szobrok, festmények, rajzok, írásos őrzik ezeknek az állatoknak a külső és belső tulajdonságait, amelyekből apránként összeállíthatjuk a boxer őseinek a képét. Már időszámításunk előtt 2283 2150-ből találtak olyan feliratos képet, amelyen dogszerű, bulldogfejű kutyát örökítettek meg.
Kutyával nagyvadra
Fellelhető a dogok őse az ókori Görögország és Itália művészi alkotásain, amelyek az egykori molosszust, a régi és a modern dog közötti átmenetet ábrázolják. Ezeket a nagy, széles pofájú kutyákat látjuk viszont Angliában. Ezekből a nagy testű bulldogszerű kutyákból születtek meg a középkorban a bullenbeisser (bikacsipkedő), a bärenbeisser (medveharapó), és a baupacker (disznófogó). A feudális udvarokban falkában tartották ezeket az ebeket. Az akkori vadász módszerek éppen ilyen kutyákat követeltek meg, ha az ember őstulokra, medvére vagy vadkanra kívánt vadászni. Hans Friedrich von Fleming 1719-ben megjelent könyvében, a „tökéletes német vadászebről ír”. Fleming ezzel kapcsolatban említést tesz a danzigi bärenbeisserrôl és a valamivel alacsonyabb, brabanti bullenbeisserről. E két kutya a boxer közvetlen elődje, a danzigi medvefogó és a brabanti bikacsipkedő. A bikával történő kutyaviaskodtatás kimegy a divatból és ezek a kutyák bekerülnek az otthonokba, udvarokba, ahol a gazdája családját és javait védi.
Az önálló boxer
A XIX. század 20-as éveiben sok angol bulldog kerül át a Angliából Hannover térségébe. A két típus a bullenbeisser és a bulldog- melyeket azonos feladatra tenyésztettek ki- messzemenőleg keveredik. Alfred Brehm az „Illusztált állatvilág” című művének első kiadványában 1884-ben, még két külön fajtáról ír. A második 1886- os kiadásban, már egy fajtáról beszél, hol bulldognak, hol boxernak nevezi. Ludwick Beckmann 1895-ben megjelent nagy kinológiai munkájában, már német bulldognak nevezi a boxert és mint írja, „Németország nagyvárosaiban gyakorta találkozni jó kiállású, mozgékony és energikus bulltípusú ebekkel, melyeket népiesen boxernak hívnak”. A korabeli német tenyésztôk igyekeztek elkerülni az általuk lenézett bulldog befolyását a kialakuló új fajtában a boxerben. Richard Strebel korának híres bulldog tenyésztője, egy általa gyengének minősített egyeden túladott és a dolog érdekessége, hogy ez a szuka kutya lett a jelenleg élő valamennyi boxer ősanyja (Meta v.d Passage).
A boxerek ősanyja
Valamennyi ma létező boxer erre a szukára vezethető vissza. Rajta kívül még három másik kutya vált történelmi jelentőségűvé, vérük ott csörgedezik minden mai boxerben. Elérkeztünk az 1895-ös évhez, amely jelentős a boxer történetében. Ebben az évben a Münchenben rendezett kutyakiállításon első alkalommal indítottak négy boxert kísérleti kategóriában. A győztes a Mühlbauer’s Flocki nevű kan lett, később őt jegyezték be elsőként a fajta tenyészkönyvébe. Höpner, König és Roberth kettő német és egy osztrák kinológus, 1896 január 17-én Münchenben megalapítják az első boxer klubot, és már márciusban 50 kutyát mutatnak be egy klubkiállításon. 1897. január 7-én megalakítják a másik klubot a Német-boxer klubot és máris megkezdődik a perpatvarkodás. A klubok később megbékéltek és 1902-ben elfogadták az elsô fajtastandardot. Ebben még a marmagasságot 45-55 cm-ben szabják meg, a század eleji boxer tehát jelentősen alacsonyabb marmagasságú, mint a mai boxer. Végül 1910-ben megalakult a ma is működő boxer klub, szintén müncheni székhellyel. Az 1905-ös újabb boxer standard még minden színváltozatot engedélyezett, hiszen a kívánatos típus rögzítése sokkal fontosabb volt a szín kérdésénél. Az I. Világháború után 1924. szeptember 22-én a boxert hivatalosan rendőrkutyának ismerik el, a sorban ötödikként. Harminc évvel a klub megalapítása után, 1925-ben tiltották meg a fekete és fehér boxerek tenyésztését, 1926-ban a tarkákét is. A tenyésztési előírásokat 1929-ben és 1930-ban tovább szigorították, többek között már csak 6 kölyök felnevelése volt engedélyezve és az egyheréjű kutyákat kizárták a tenyésztésből.
A fajta nemesítésében a világ egyik legjelentősebb tenyésztője, Frau Friederun Stockmann. 1891 január 1-én született. Rigából 18 éves korában Münchenbe került, ahol a müncheni Akadémián kezdte meg művészeti tanulmányait. Itt ismerkedett meg Philip Stockmann-nal, akivel hamarosan összeházasodott. Ekkortájt megvásárolja első boxerét és útjára indítja férjével a „vom Dom” kennelt. Sok jelentős kutya kerül ki kenneléből, melyek nagy hatással voltak az európai és az amerikai boxerek tenyésztésére. A teljesség igénye nélkül: Dampf v. Dom, Ivein v. Dom, Sigurd v. Dom, Lustig v. Dom, Utz v. Dom. A fajta tenyésztési irányvonalának egyik meghatározója, a boxer nemesítője, tenyésztője 1973-ban hunyt el.
Bíró Imre
Forrás (Felhasznált irodalom) :
Veres István: Német boxer
Frank U. Piech: A BOXER
John Wagner: The Boxer
A boxer szaporodása
A boxer a vemhességet követően közepes létszámú almot (átlag 5-6 kölyök) hoz a világra, azonban előfordul kölyök, kölykök elhullása is. Erre a fajtára fokozottan igaz, hogy nincs kettő egyforma kölykezés. Az első alomnál a kiskutyák születésével és felnevelésével ritkábban van gond, viszont az ezt követőeknél nagyobb eséllyel előfordulhat. Okozhatja ezt Herpesz vírus, mely megelőzésére van védőoltás, de gyakrabban okozhatja a kölykök gyengébb immunrendszere, az anyatej baktériumos fertőzöttsége és az egész alomra veszélyes lehet, ha egyszerre mind a kettő probléma fennáll. Tapasztalatom szerint az első négy-öt nap a kritikus a kiskutyák esetében. Fel lehet készülni, esetleg megelőzni a bajt, ha mérjük a kiskutyák súlyát.
A boxer híres gyermek szeretetéről, a családhoz és a gazdájához történő feltétlen ragaszkodásáról. Ezen tulajdonságai miatt kisgyermekes családok is bátran választhatják, tarthatják. A boxer alapvetően jó indulatú barátságos kutya, de ha veszélyt érez rendíthetetlen védelmezője, gazdájának, családjának. Rendkívül robbanékony, képes a másodperc tört része alatt játékos, barátságos kutyából, félelmetes védelmezővé változni. Kiváló kisérő, testőrkutya, mivel alapvetően nem agresszív, így emberek közé, akár nagyobb tömegbe is bevihető. Stabil idegrendszerrel és egyenes jellemmel rendelkezik, vészhelyzetben soha nem mérlegel, saját testi épségére sincs tekintettel. Rendkívül játékos és ez még öreg korában is jellemző a boxerre. Ezek a kiváló tulajdonságok a legtöbb boxerre jellemzőek. Valószínű, hogy ezeket a tulajdonságokat a fajta kialakításában résztvevő kevés számú kutyák is képviselték és ezen egyedek rokon tenyésztésével nem csak a küllemét, hanem jellemét is rögzítették, a boxernek a korabeli tenyésztők.
A boxer külleme
A boxer egy rendkívül izmos, atlétikus, temperamentumos fajta, már megjelenésével is tekintélyt parancsol, felhívja magára a figyelmet. Négyzetes testfelépítéssel, erős plasztikus izomzattal és egy sajátos, nem mindennapi fejtípussal rendelkezik. A magasra állított front még elegánsabbá, nemesebbé teszi a fajtát. A boxer tenyésztésben elfogadott színei a sárga különböző árnyalatai (a világossárgától az őzvörösig) és a tigriscsíkos különböző árnyalatai (a világos csíkostól az egészen sötét csíkosig). Különösen látványos, ha ezek a színek fehér jegyekkel párosulnak. A fehér színek csak a fejre, nyakra, mellkasra és a végtagokra korlátozódhatnak, de nem lehet arányaiban több mint a test egyharmada. A fejen hibák a nem tetszetős fehér jegyek, mint pl. a teljesen vagy féloldalasan fehér fej. A boxer domináns színe a tigriscsíkos, az ilyen színű kutyák párosításából születhet csíkos és sárga kiskutya is, de ha mind a kettő szülő sárga, akkor a kiskutyák csak sárgák lehetnek. A boxer fülét és a farkát eredetileg kupírozták (vágták).
A falta standard 1987 január 1-től a fülek kupírozását betiltotta és később a farok vágását is. Az FCI (a nemzetközi kutyás szövetség) engedélyezi a kupírozott kutyák felvezetését a kiállításokon 2024-ig, azokban a tagállamaiban, ahol ezt az állatvédelmi törvény nem tiltja. Magyarországon még az ilyen kutyák felvezethetők kiállításon, de mindenkinek felhívom a figyelmét a standard betartására.
A boxer mint munkakutya
A boxer egy nagyon jó sport és munkakutya. Napjainkban egyre többen ismerik fel ismét kiváló tulajdonságait a munka területén. Kissé önfejű, de könnyen tanítható, őrző-védő munkája rendkívül látványos. Használják katasztrófakutyások és tanulékonysága, játékossága alkalmassá teszi agility versenyeken való indulásra is. 2008 óta napjainkig a fajta munka világbajnokságán, az ATIBOX IPO Világbajnokságon három alkalommal volt magyar boxer a dobogó valamelyik fokán és további jó helyezéseket is elértek. Sokszor olvasni, hallani lehet, hogy a boxer nem igazán jó nyomkövető. Ez tévedés, mert kiváló nyomkövető képességeit misem bizonyítja jobban, mint hogy a 2018-as nyomkövető FCI Világbajnokságon induló magyar válogatott (kettő német juhászkutya), tartalék kutyája egy német boxer volt (Golden- Ananas Oxana), az összes őrző-védő fajta közül. Ugyan csak ez a boxer már a 2019-es FCI Nyomkövetô Világbajnokságra induló magyar válogatott elsőszámú kutyája (HU1), ez óriási, kiemelkedő siker a fajta magyarországi történetében.
Az ATIBOX FH Világbajnokságon (nyomkövető Világbajnokság) magyar boxer az elmúlt tíz évben kettő alkalommal állt a dobogón és további jó helyezést is elért. Nagyon örömteli, hogy a boxer -más őrző-védő fajtával szemben- nem „szakadt szét” küllem és munkavonalra. Az is biztató, hogy a Hungária Boxer Klub munka és nyomkövető csapata évrôl évre részt vesz a fajta világversenyein, eredményesen és ha lassan is, de bővül a kiképzés és a versenyek iránt érdeklődők köre. A kiképzésbe, tanításba befektetett rengeteg munka sok örömet és komoly erkölcsi elismerést eredményez a tulajdonosnak.
A boxer tartása, etetése
A boxer viszonylag egy nagy mozgás igényű kutya. Kennelben és lakásban is kiválóan tartható, ha a mozgás igényét naponta biztosítjuk. Lakásban a munkakutyák közül talán a legjobban tartható, jól alkalmazkodik a körülményekhez, békés és nem ugatós, így nem zavarja a környezetét. A kennelben történő tartást is jól viseli, a téli nyári nagy hőingadozások mellett is. Személyes megfigyelésem, hogy sokkal jobban bírja a mínuszos hidegeket, mint a nyári negyven fokos napokat. A téli hidegeket jó almozással és hőszigetelt óllal, valamint energia dús táplálással gond nélkül elviseli. A boxert kiskutya korában naponta három, vagy legkevesebb kettő alkalommal kell táplálékhoz juttatni. Ha szeretnénk szép kifejlett felnőtt kutyát, akkor mindenképpen kölyök tápok közül válasszunk és lehetőleg a prémium minőségű fajtatápokat helyezzük előtérbe. A felnőtt kutyát, már elég naponta egy alkalommal etetni, de itt is fontos, hogy lehetőleg jó minőségû tápot, vagy fajtatápot válasszuk. Nagyon fontos a friss ivóvíz folyamatos biztosítása, fôként a nyári hónapokban.
A boxer életkora, betegségei.
A boxer nem egy hosszú életkorú kutya. Az átlag életkora 6-8 év, de természetesen tizenhárom, tizennégy évig is elélhetnek szerencsés esetben. Érzékeny a daganatos betegségekre és a vese, illetve ebből kialakuló szívbetegségekre. A veleszületett szívbetegségek is elôfordulhatnak, de ezek ritkábbak és ez már jól felismerhető fiatal korban is, mert a kutya teljesítő képessége lecsökken, hamar fáradékony lesz. Ilyenkor forduljunk állatorvoshoz és az ilyen kutyát tenyésztésbe vonni szigorúan tilos. Mivel nagy mozgás igényű kutya, fontos a csípőízület vizsgálata is. A csípőízületi
diszplázia is előfordul a fajtánál, ez az újabb kutatások szerint részben genetika, részben táplálás és tartási körülményekből adódik. Beszélni kell még a kan kiskutyáknál időnként előforduló here hibákról (rejtett here, vagy az egyheréjûség). A fajta kialakításában, rögzítésében résztvevő kevés kanok közül egy kutya egyheréjű volt, a fajtánál idônként megjelenő ilyen jellegû problémáért valószínûleg ez a kutya a „felelős”. Nem szeretnék senkit elijeszteni a fajtától, de fontosnak tartottam ezekről a problémákról őszintén beszélni. Ha valaki a német boxer tartása mellett dönt, akkor biztos lehet benne, hogy ezek a betegségek az állomány kisebb részében fordulnak elő és nem gyakrabban, mint a más kutya fajtáknál. Mindenkinek ajánlom a német boxert, aki szeretne egy impozáns, csodálatos jellemű fajtát tartani, tenyészteni. Az esetek nagy százalékában, aki egyszer német boxert vásárol, az örökké a fajta szerelmese lesz.
Bíró Imre
