Óriási örömmel kaptuk a hírt Franciaországból, hogy újra magyar világbajnoka lett a mentőkutya sportnak. A frissen szerzett aranyérem után beszélgettünk Belényi Beával Zen társaságában.
Elsősorban kutyakiképzőnek tarja magát a fiatal hölgy, akit már egészen pici korában elkezdett érdekelni az állatok viselkedése, első kutyáját 12 évesen kapta és az etológiában találta meg a hozzá leginkább illő érdeklődést.
• Huszonévesen, amikor bekopogtattam az etológia tanszéken, hogy csimpánzokkal szeretnék foglalkozni, közölték, hogy kutya és nyúl közül választhatok, így a kutyákra esett a választásom. Akkoriban indult egy projekt a farkasnevelés témakörében, melynek részese lettem és elkezdtem farkasokat nevelni, illetve velük párhuzamosan egy kontroll csoportos kutyát, Oszkárt. Ezalatt rengeteget tanultam a kutyákról és nyilván a farkasokról is, nagyon hasznos évek voltak számomra. Emellett a tanszékünk együttműködött egy alapítvánnyal és egy kutyaiskolával, ahol segítő kutyáknak kerestek átmeneti nevelô szülőket. Egy olyan kutya gazdája lettem, aki gazdaváltás előtt volt és ez idô alatt átképzésre kaptam meg az ebet. Ekkor kezdtem kutyakiképzéssel foglalkozni – osztotta meg velem a világbajnok magyar hölgy.
Bea később egy ausztriai kutatóintézetben vezető kiképzőként dolgozott 5 éven keresztül, ahol ismét farkasokkal foglalkozott, majd 2013-ban visszatért Magyarországra, ekkor került hozzá Zen, a malinois.
• Korábban is volt már malinoisom, amikor farkasokkal foglalkoztam, ám ő alkalmatlan volt bármiféle kutyás sportra. Azonban Zen tenyésztője Leczki Sarolta az ismert mentőkutyás szakember azt javasolta, hogy próbáljuk ki a mentő kutyázást. Így keveredtünk a mentőkutyázás világába, azóta több vizsgázott mentőkutyám is van – avatott be Bea. A mentőkutyázás mellett a terelés is a hobbija lett a kutyakiképzőnek, ebbe az irányba is Lehoczki Sarolta nyitotta meg az utat neki. Egészen az FCI terelő bírói minősítésig képezte magát Bea, 2 pulijával szokott indulni 3-as szintű nemzetközi terelőversenyeken.
• A mentőkutyázás és a terelés a két fő vonulat a kutyáimnál és nálam, ám ez nem zár ki más kutyás sportokat, tevékenységeket sem. Kutyás terápiát is folytatok 2005 óta, jelenleg 5 kutyával végzem, heti 25-28 foglalkozást tartok. Iskolákba, idős klubokba, felnőtt értelmi akadályozottakhoz és számos más helyre járok, ahol segíteni tudunk.
Mindössze 6 éve talált rá a mentőkutya sportra, de 20 éve foglalkozik kutyákkal és egyéb állatokkal Belényi Bea. A 2019-es franciaországi verseny volt a harmadik vb-je, korábban 2016-ban csapatban második helyezett lett, majd 2017-ben egyéniben kaparintotta meg az ezüstérmet. Így fogalmazta meg véleményét, amikor a világbajnokságon szerzett aranyérméről kérdeztem.
• Évről-évre fejlődött a kutya-gazda kapcsolatom Zennel, illetve a technikánk is és nem utolsó sorban számos mentőkutyás társamtól kaptam segítséget. Nagyon szeretem a mentőkutyás közösséget, mert ugye nem csak az a közös célunk, elhatározásunk, hogy életeket mentsünk, de állandóan segítjük is egymást, hogy egyre jobbak és jobbak legyünk. Véleményem szerint a mentőkutyázás egy klasszikus csapatműfaj. Az idei világbajnokság pedig egy igazán jó visszaigazolás volt Zennek és nekem, hogy jó úton haladunk. Mérhetetlenül büszke voltam a párosunkra és ez tovább erősített abban, hogy a jövőben is a megkezdett, kialakított filozófiánk a helyes – fogalmazta meg a magyar világbajnok hölgy.
Arról is mesélt nekem Bea, hogy szerinte, amit csak lehet ki kell próbálnia az embernek a kutyás sportok közül, hiszen mindenből csak tanulhat, új ismeretekre, új módszerekre, új megközelítésekre tehet szert, amit ha eléggé befogadó az előnyére fordíthat a kutyájával való kapcsolatban, munkában vagy sportban. Belekóstoltam az agilitybe is, amit magam és a kutyáim is imádnak, de beláttam, hogy az én adottságaim nem valók ehhez verseny szinten, ezen felül flyballozoni is szoktunk, de az obedienceben is megmérettettük már magunkat. A dogdancing és a vadászat egyelőre kimaradt. Azt gondolom, hogy a kutyakiképzés is egy élethosszig tartó tanulási folyamat, melyhez a kitartás, az állandó képzések mellett folyamatos tapasztalásokra, új ingerekre, új meglátásokra van szükség. Sosem elégedhetünk meg a tudásunkkal, mert akkor megragadunk egy szinten, miközben elesünk a legújabb kutatások, módszerek, stb. eredményeitôl – mondta Belényi Bea. Jövőbeli terveiről annyit árult el a kutyakiképző, hogy nagyon szeretne egyszer egy hazai rendezésű terelő Európa-bajnokságra kijutni és ott versenyezni.
• Nem is az eredmény érdekelne, hanem az egész miliő, a hangulat, a kutyás társak. Szerintem csodálatos versenyt tudnák hazánkba rendezni, különös képen azokkal a magyar fajtákkal, hagyományokkal, melyekkel terelésben rendelkezünk – zárta gondolatait Belényi Bea.
Kurkó Gyula
