A teremtés kezdetén az Úr megalkotta az eget és a földet, majd világosságot teremtett legyőzve az állandó sötétséget. A világosságot a Teremtő nappalnak nevezte, a sötétséget éjszakának. Az ég alatt lévő vizeket összegyűjtötte, létrejöttek az óceánok és a tengerek, és láthatóvá vált a szárazföld. A Teremtő ezután azt mondta: „Hajtson a föld maghozó füvet és gyümölcshozó fát! Legyenek az ég mennyezetén világítótestek, a nap uralkodjék a nappalon, a hold a csillagok sokaságával az éjjelen. Pezsdüljenek meg a vizek élő állatok nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett!” És lőn!
Ahogy a Teremtő a föld élőlényeit teremtette, az rendkívül lenyűgöző volt. A Teremtő a trónon ült, mellette egy majdnem láthatatlan angyal pici szárnyakkal és írta, mit a Teremtő mondott:
„A kutyák legyenek különbözőek. Néhányan hatalmasak, mások kisebbek és legyenek igen aprócskák is. Életük 10–16 évig tartson. Egyeseknek legyen hosszú szőre, másoknak rövid, néhánynak egyenes, másoknak göndör. A gyapjú színe különböző legyen: fehér, fekete, cirkás, vörös, barna, szimmetrikusan foltos. Egyeseknek hosszabb orra legyen, másoknak egész rövid. Egyes kutyák teste legyen vékony, lábuk legyen hosszú és egyenes, míg másoknak a testükhöz képest legyenek a lábaik rövidebbek és görbék. Ó, igen, a kutyák nyelve ne csak rózsaszín legyen.”
Közbeszólt az angyal: „Milyen színű legyen még, Mester?”
A Teremtő egy pillanatig gondolkodott, majd így szólt: „Legyen lila is.” Az angyal alig győzte írni, mit a Teremtő mondott. Vészesen fogyott az idő, de a Teremtő még mindig a kutyáknál tartott.
„Legyen néhány kutyának dupla bundája, és háton hordott farka. Néhányuk ugasson gyakran, míg mások egyáltalán ne ugassanak. Egyes kutyák másszanak üregekbe, míg mások gyors iramban fussanak. Néhányan legyenek mindig aktívak és vidámak, míg mások napokig csak aludjanak. Egyes kutyák füle legyen nagyobb, másoké kisebb, néhány fül álljon, mások lógjanak. Egyes kutyákon legyen sok ránc, míg mások bőre teljesen sima legyen, de legyen hosszú a farkuk.”
Az Angyal hirtelen közbeszólt: „Teremtő Uram, elnézést kérek, ideje lenne már a végére érni a kutyák teremtésének és rá kellene térni az ember teremtésére!”
Így szólt a Teremtő az Angyalhoz: „Legyen! Írd! Ember.” A Teremtő a föld porából formálta az örökkévaló embert és életet lehelt belé. Ezután Isten elültette a Paradicsom kertjét Édenben, és azt adta az embernek lakóhelyül. Majd így szólt a Teremtő: „Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt.” És a Teremtő formált mindenféle mezei vadat, égi madarat, és elvitte őket az emberhez, az pedig nevet adott nekik. De a Teremtő mégsem találta meg az emberhez illő társat. Ekkor álmot bocsátott rá, miközben kivette az egyik oldalbordáját, ebből lett az asszony. A Teremtő így szólt az Angyalhoz, írd tovább: “Ember. Néha férfi, néha nő. Bőrszín: fehér, fekete is lehet és sárga is. A haj göndör és egyenes, rövid és hosszú. Kész az ember. És most térjünk vissza a kutyákra.”
„Na, de Mester, ez ember teremtése ezzel még nincsen kész” – így szólt az Angyal.A Teremtő töprengeni látszott, majd így szólt írnokához: „Az emberrel később foglalkozom még! Most nézzük újból a kutyákat! Írd tovább! Legyen néhány farok vágott, mások nem. Legyenek különleges tulajdonságúak is, néhányan legyenek merészek, mások óvatosak és mindez ne függjön a nagyságtól. A kicsi egyedek képzeljék nagynak magukat és szeressék felvenni a versenyt a nagyokkal, más kutyák győzzék le az erdei vadakat.”
„Ah” – az angyal hirtelen felsóhajtott, majd lapozott egyet. Észrevette, hogy a Teremtő fantáziája és alkotókedve a kutyákat illetően soha nem fog véget érni.
“Teremtő, nos, talán valami más is az emberről?” – szólt az Angyal csendesen.
„Az ember, az ember…” – a Teremtő töprengeni látszott! „Igen, megvan! Az embernek adassék meg a gondolkodás képessége.”
„Ezzel befejeztük, Mester?” – szólt az Angyal és elszállni készült.
„Várj még” – szólt a Teremtő. „A legfontosabb most jön. Legyen a kutya az ember legjobb barátja, hűséges társa egy életen át, segítse a munkájában és védje az életét!”
A Teremtő e szavakkal fejezte be a teremtést. Így él az ember és a kutya örök barátságban mióta világ a világ.
Vámosi Ildikó
Fotók: www.sfd1-ra7cafuok2yzu.netdn
