A XIX. században a kutyás szaklapok az egyetlen kommunikációs lehetőséget nyújtották az ebtenyésztő szervezetek és tagjaik, illetve az érdeklődő közönség közt. A legelső kutyás lap a The Kennel Club közlönyeként kiadott Kennel Gazette volt, mely 1880 áprilisától havi rendszerességgel jelent meg Angliában. Hogyan jutottunk el az a Kutya újság megjelenéséig?
Ugyanebben az időszakban merült fel egy országos magyar kennel klub létrehozásának ötlete, aminek egyik célja szintén egy saját közlöny elindítása lett volna. Alapító kinológusaink – mint Hanvay Zoltán és Bárczy István – egyre sürgették egy rendszeresen megjelenő önálló kutyás lap létrehozását, ám ez a szükséges alapok híján még sokáig váratott magára.
Mivel a sportkutyászat kezdete szorosan összefonódott a vadászattal, az első kutyás szakcikkek a századforduló előtt a Vadászlap, a Zoologiai Lapok, valamint a Vadászat és Állatvilág hasábjain jelentek meg. Az ezekben közölt kutyatenyésztéssel kapcsolatos cikkek és rovatok voltak a magyar kinológiai szaklapok előfutárai.
Az első önálló kutyás lap az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület – mint az első magyar kennel klub – által kiadott Ebtenyésztési Értesítő volt, mely 1903 januárjától havonta jelent meg. Az újság főszerkesztője az Egyesület titkára, Buzzi Géza Félix lett.
„Ebtenyésztési Értesítő… Az országos magyar ebtenyésztő-egyesület titkári hivatala egy igen csinos kiállítású havi értesítőt küldött be szerkesztőségünkhöz, mely lap úgy az egyesület, mint a hazai aktív kinológia ügyeit melegen felkarolja. Az értesítőt, mely az egyesület egyedüli hivatalos lapja, a tagoknak ingyen, az érdeklődőknek pedig 6 korona előfizetési árért küldik meg.” – Alkotmány, 1903.02.08.
Az Ebtenyésztési Értesítő hasábjain közöltek versenyekről, kutyakiállításokról szóló beszámolókat, szabályzatokat, egyesületi és ebtenyésztési híreket, illetve apróhirdetéseket. Az utolsó szám 1906-ban jelent meg.
Az első kutyás lap megszűnése után nem sokkal új kennel klub született, mely a kezdetektől hangsúlyozta, milyen fontosnak tartja egy rendszeresen megjelenő kinológiai szaklap elindítását. Az 1909-ben alapított Magyar Ebtenyésztők és Ebkedvelők Egyesülete már első országos közleményében jelezte, hogy „Az egyesület tagjai a 12 korona évi tagsági díjért megkapják a havonként kétszer megjelenő A KUTYA czimű egyesületi lapot is.” – Magyarország, 1909. október 9.
Az A KUTYA tényleges megjelenése azonban csak nyolc évvel később valósult meg, mivel az Egyesület eleinte elég instabil volt, főleg a vezetőség összetételének gyakori változása miatt. A folyamatos belső viszályok, a politikai és pénzügyi helyzet sem kedvezett egy állandó lap elindításhoz. Többszöri átalakulás és névváltoztatás után az Egyesület – már MEOE néven – végül 1917. december 22-én jelentette meg hivatalos közlönyének első számát, a korábbi elképzelésekhez híven A KUTYA címmel. A lap felelős szerkesztője az Egyesület titkára, Ilosvai Lajos Károly lett.
Rendszeres megjelenésének célja, programja Gegus Dániel alelnök „Beköszöntő” című vezércikkében olvasható:
„Általánossá tenni a kutya megbecsülését, szeretetét, védelmét és tenyésztését, az embereket meggyőzni arról, hogy a kutya jelentékeny tényező az ember életében s épen úgy, vagy talán még jobban hasznosítható, mint a ló az ökör vagy sertés… Pedig a kutya minden tekintetben megkülönböztetett és nagyobb figyelmet érdemel az ember részéről, mint bármely más tagja az állatvilágnak. Már csak azért is, mert egy egészen sajátságos helyet foglal el az emberek életében, amelynek megalapozója a közelség, a melegség, a családhoz való hozzátartozandóság és a közmondásos hűség. Programja: …ápolni akarja a kutya szeretetet, propagálni akarja a kutya használhatóságát s hirdetni a tenyésztésnél a fajtatisztaságot, egy táborba gyűjteni a kutyabarátokat, s megteremteni a magyar kutyát…” – A KUTYA, 1. évfolyam / 1. szám, 1917. december 22.
Az első kutya, aki a címlapon szerepelt egy német juhászkutya, bizonyos Princ von der Kreuzberg (tulajdonosa: Pilis Imre detektív) volt. Princ annak okán került a borítóra, hogy egy éppen aktuális bűncselekmény szálainak felgöngyölítésében segítette a rendőrséget. A belső oldalakon olvashatók a nyomozás izgalmas részletei. Ilosvai főszerkesztő úr azért is tette előre a kutyát, mert sokkal nagyobb bizodalmat és megbecsülést szeretett volna a szolgálatot teljesítő ebeknek. Fel akarta hívni a figyelmet a kutyák hasznosságára. Ugyanakkor fontosnak tartotta kihangsúlyozni az eb fajtatisztaságát, egy igazán professzionális képleírással, mely tartalmazta a kutya teljes törzskönyvi nevét, pontos helyét a Magyar Ebtörzskönyvben, fajtáját, színét, születési idejét és leszármazását két generációra visszamenőleg.
Bár a kezdeti időszak után a kéthetente való megjelenésről átálltak havilapra, egyetlen hosszabb szünetet kivéve a lap a következő évtizedekben folyamatosan megjelent. 1919/20-ban az őszirózsás forradalom, majd a tanácsköztársaság alatt, egészen a politikai helyzet teljes rendeződéséig az újság több hónapos kényszerpihenőn volt. A sokáig egyeduralkodó A KUTYA az 1930-as években komoly versenytársat kapott.
A MEOE konkurens szervezetének elnöke, dr. Raitsits Emil 1930 májusában indította el Kutyatenyésztés című havilapját, mint a Magyarországi Telivér Kutyafajtákat Tenyésztők Egyesületeinek Szövetségének és a hozzá tartozó szervezetek hivatalos közlönye. Raitsits doktor kisebb átalakítások és címváltoztatás után 1933-tól már Magyar Kutyatenyésztő címen adta ki az újságot. Lapjaiban a következő témák jelentek meg; tenyésztési szakcikkek, a kutyák ápolása, gondozása, állategészségügyi rendeletek, különböző fajták ismertetése, kutyatörténetek, novellák, versek, vadász- és rendőrkutya nevelés, törzskönyvezés, egyesületi közlemények, beszámolók magyar és külföldi kiállításokról. A Magyar Kutyatenyésztő utolsó száma Raitsits doktor halálakor, 1934 tavaszán jelent meg.
Raitsits doktor lapjainak pótlásaként, hasonló tartalommal adta ki a Szövetséghez tartozó Országos Magyar Rendőrkutya Egyesület a Magyar Kutyasport című kinológiai szaklapot. Főszerkesztője dr. Abonyi Lajos lett. Az első szám 1935. június 15-én jelent meg. Tartalmát rendszeresen közzétették a napilapokban.
„Magyar Kutyasport címmel új kutyaújság indult meg dr. Abonyi Lajos szerkesztésében. Az első számban Anghi Csaba Geyza: A magyar pásztorkutyákról, Borzvári: A drótszőrű foxterrierek tavaszi seregszemléjéről, Berty József: A világ kutyakongresszusról közöl érdekes cikket. A júniusi kutyakiállítás részletes eredményein kívül még Törökvári Roxane pompás novellája tarkítja a ‘Magyar Kutyasport’ első számát.” – Esti Kurir, 1935.06.22.
A főleg kutyatenyésztéssel és rendőrkutya-neveléssel foglalkozó Magyar Kutyasport négy évfolyamot élt meg. A kutyás újságok piacán az 1910-es évek közepétől specifikus kiadványok is megjelentek.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a háború előtti időszak legnépszerűbb fajtája a foxterrier volt. Ezért nem meglepő, hogy több lap is volt, ami kizárólag foxterrierekkel foglalkozott. Az első a Délvidéki Foxterrier Klub Értesítője volt, mely 1914-től jelent meg időnként, mint az újaradi székhelyű Délvidéki Foxterrier Klub hivatalos lapja, S. Kovách Sándor ügyvezető igazgató szerkesztésében. Az Értesítő tartalmazott híreket és beszámolókat a klubéletről, küllembírálati díjazásokat és eredményeket, valamint hirdetéseket. Az első „foxlis” kiadvány 2-3 éven át jelent meg, mielőtt beolvadt az éppen debütáló „A kutya” újságba. A 30-as években két lapja is lett a fajtának. 1933-ban alapították A Foxterrier című havilapot, mint a Magyar Foxterrier Tenyésztők Egyesületének hivatalos lapját.
Az újság 6 éven át jelent meg Kovács Géza szerkesztésében. Nem sokkal később napvilágot látott a – jóval rövidebb életű, főleg tenyésztési és versenyhírekkel foglalkozó – Magyar Foxterrier újság is.
Az 1921-től kiadott Agarász Értesítő mint az Országos Agarász Szövetség közlönye szinte kizárólag versenykiírásokat, versenyhíreket és rövid közleményeket jelentetett meg. Hektikus megjelenése, valamint rövid és puritán formája ellenére, ez volt a legtovább fennmaradt specifikus kiadvány. Az utolsó számot 1944. március 1-én kapták kézhez az előfizetők.
1934. február 7-én indult útjára A Rendőrkutya című szaklap dr. Kotoff Olivér szerkesztésében. A lapot az Országos Magyar Rendőrkutya Egyesület (OMRE) adta ki. Bár elsődleges célja volt bemutatni: „Hogyan lesz a rendőri szolgálatra alkalmas rendőrkutya-fajta ebekből, megfelelő kiképzés után rendőrkutya.” (I. évf. 1. szám), a tartalom ezen jóval túlmutatott. Sőt! Kutyabetegségekről, fajták bemutatásáról és modernizációs problémáikról, ebadóról, tenyésztési kérdésekről, kutyakiállítási beszámolókról, illetve kutyás szervezeti harcokról többet lehet megtudni a lapból, mint bármit a rendőrkutyákról vagy azok képzéséről. A rendőrkutya 1936-ban megszűnt, legalábbis addigi formájában.
Az OMRE a lapot átalakította, átnevezte és további legalább két éven keresztül Kutyasport címen jelentette meg, Molnár Andor szerkesztésében.
A II. Világháború közeledtével még két – viszonylag rövid életű – specifikus kinológiai szaklap jelent meg. A Magyar Tacskó Tenyésztők Egyesülete által kiadott havilap: A Tacskó, 1937/38-ban, melynek főszerkesztője az Egyesület alelnöke, Vécsey László volt. Valamint az Országos Vizsla Club és a vele szövetségben álló szervezetek hivatalos lapja: A Vadászkutya.
A Vadászkutya egy klasszikus felépítésű, igen terjedelmes, kimagasló minőségű szaklap volt, tele rengeteg értékes cikkel és fotóval. Az első szám 1940. május 15-én jelent meg, főszerkesztője az első számtól az utolsóig Felix Endre volt. A lap felívelésének 1944. augusztus 15-én, az addigra kiteljesedő háború vetett véget.
1944-ben már csak három kiadvány volt a kutyás lapok piacán: A vadászkutya (5. évfolyam), az Agarász Értesítő (24. évfolyam) és közülük a legrégebbi: az A KUTYA (28. évfolyam), amit még mindig az első és egyetlen főszerkesztő, Ilosvai vezetett. 1944 őszére mindet felszámolták.
A háború után a politikai helyzet lehetetlenné tette egy rendszeresen megjelenő kutyás lap elindítását, bár a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete (MKOE) folyamatosan próbálkozott az A KUTYA folytatásával. 1958-ban meg is jelent egy 22 oldalas példány, mint az ’A kutya, a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesületének kiállítási tájékoztatója’. Persze annál jóval több volt – igazi ’A kutya’ – csak hát nevén nevezni mint újság, nem lehetett. 1961-ben ismét napvilágot látott egy szám: A KUTYA, időszaki tájékoztató címen. Az Egyesület ekkor már a MEOE nevet viselte. A szervezet 17 alkalommal próbált lapengedélyt szerezni, hogy az ’A kutya’ havilapként megjelenhessen.
A folyamatos elutasítás oka az volt, hogy a kutyatartás/tenyésztés a hatvanas években még kispolgári szórakozásnak számított, ami a polgárellenes kommunista ideológia szerint nem volt elfogadható. Rengeteg talpalás és kilincselés után végül 1966 februárjában sikerrel jártak, így 1966. július 1-én megjelenhetett az újság első száma „szerény köntösben, fekete-fehér nyomással, 32 kis oldalon, 4 forintos áron, 15 ezer példányban” – Magyar Sajtó, 1995.11.30. A lap alapítója, és 1966-1975 között felelős szerkesztője Bíró András volt. A példányszám folyamatosan emelkedett, egyre több lett a külföldi előfizető, ami előnyösen hatott a magyar kutyák exportjára is.
Újra A KUTYA újság!
Az A KUTYA újság végül igazi márka lett, amit rengetegen gyűjtöttek darabonként, vagy összefűzve a teljes évfolyamokat. 54 év alatt 646 szám jelent meg nyomtatásban. Az utolsó 2020 májusában. Nem sokan hittek abban, hogy valaha újraindul. Egészen mostanáig…
Szerző: Zöldhelyi Adrienn
Képek és szöveg: az a Kutya újság 2024-es januári száma.
