Képzeljük el a következő helyzetet: közvetlenül előttünk a csábító jutalom, azonban nem lehet a miénk, mert a hozzáférést akadály zárja el. Hogy a helyzet még frusztrálóbb legyen, az akadály átlátszó dróthálóból készült, így a pár centire levő jutalom remekül látható – a túloldalon! Mágnesként vonzza a tekintetet, de hiába – pusztán a vágyakozás nem segít megszerezni!
Kerülési feladat
Nem véletlenül nevezik ezt a problémát „kerülési feladatnak”. Ahhoz, hogy az akadály mögött levő jutalomhoz férkőzzünk, előbb, bármilyen nehéz is, el kell távolodnunk ettől a „vizuális mágnestől”, míg csak el nem érjük az akadály távolabbi végét. Ott aztán befordulva, immár az akadályt megkerülve, visszatérhetünk a jutalomhoz. Diadal! A kerülés sikerre vezetett.
Ám most képzeljük el azt, mi lenne, ha az akadályon hirtelen megjelenne egy ajtó. Ha ez kinyílik, a jutalom egyszerűen megszerezhető, nincs többé szükség a hosszadalmas kerülésre. Ki tudna ellenállni egy ilyen kecsegtető megoldásnak? Nos, minden azon múlik, hogy az az ajtó elég nagy-e az átvágáshoz. Ehhez el kell tudni döntenünk, vajon átférünk-e az ajtón, vagy sem. Kellemetlen lenne ugyanis, ha beszorulnánk az átbújás kellős közepén…
Mostanra mindenki rájöhetett, hogy a felvázolt helyzet meglehetősen összetett – annak ellenére, hogy az etológiai kísérletekben általában igyekezni szoktunk egy-egy hatótényezőre összpontosítani. Ezúttal azonban az ELTE Etológia Tanszék kutatói szándékosan egy komplex rendszert igyekeztek modellezni.
A kutyák testméret tudatát tesztelték az ELTE kutatói
Az etológia hagyományosan a természetes környezetben értelmezhető, ökológiailag érvényes keretek között megjelenő viselkedéseket vizsgáló tudomány, ám valljuk be, a természet ritkán annyira egyszerű, mint a laboratóriumi környezet. Jelen kísérletben a kutyák testméret tudatát tesztelték, ami egyszerűen megfogalmazva az a képesség, amikor valaki tisztában van azzal, mekkora is valójában. Azonban a helyzetet bonyolította, hogy a problémafeladatnak több alternatív megoldása is volt (ez a természetben is jellemzően így van).
Az akadály mögé helyezett jutalmat kerüléssel mindig meg lehetett szerezni, azonban az ajtón keresztül átvágás sokkal hatékonyabb megoldásnak minősült. Már ha persze a nyílás elég nagy volt a kutyának. Ugyanis a kutyák egy részének egy túl kicsi ajtót ajánlottak a kutatók. Ezt választani a kerülés helyett teljesen rossz megoldás lett volna.
A vizsgálat fő kérdése az volt, vajon a kutyák akkor is a testméret-tudatukra hagyatkozva döntenek, amikor az akadály leküzdéséhez ez csak egy alternatív megoldást jelent a mindig elvégezhető kerülés mellett. A kísérlet során minden kutya előbb bezárt ajtók mellett, kerüléssel kellett, hogy megoldja a feladatot, majd, a kísérleti csoportjuktól függően, vagy a tágas, vagy a kicsi ajtót nyitották fel nekik.
Az emberre nézés
Az eredmények azt mutatták, hogy amennyiben a nagy ajtót nyitva találták, a kutyák túlnyomó többsége egyből az átvágás mellett döntött a hosszadalmas kerülgetés helyett.
Ellenben, ha a kis ajtó volt nyitva, a kutyák inkább oda se mentek megpróbálni az átbújást, inkább a kerülést választották. A feladat nehézégével összhangban megfigyelhető volt egy tipikus kutya-viselkedés: az emberre nézés. Amikor a kutyák megoldhatatlan, vagy nehéz feladattal szembesülnek, igen hamar feladják a próbálkozást és szinte segélykérően az emberre néznek.
Ebben a kísérletben a kutyák leggyakrabban a zárt ajtós próbákban néztek az emberekre (gazdára, illetve kísérletvezetőre). Nehézségi sorrendben következett a kis ajtó, míg legkevésbé a nagy ajtó mellett tanácstalankodtak a kutyák – bizonyítva, hogy ez a feladat könnyű volt nekik.
A fejformától függ, hogyan döntenek a kutyák
És most, mindezek után, képzeljünk el még valamit… a világ, ahogyan mi, emberek látjuk, igencsak hasonló lehet ahhoz, amilyennek az úgynevezett rövidfejű kutyák (pl. egy boxer, bordói dog vagy éppen egy mopsz) látják. A „normál fejű” kutyák látása viszont eltér a miénktől – maguk körül szélesebb a látómezejük, viszont közvetlenül maguk előtt kevésbé részletgazdag a látásuk, mint a miénk. Vajon a fejhosszússág befolyásolhatja-e a kutyák viselkedését a fent ismertetett feladatban? A válasz „igen” – a hosszabb fejű kutyák gyakrabban választották a kerülést, míg a rövidebb fejűek szívesebben vizsgálták meg előbb az ajtónyílásokat.
Ezeket az eredményeket okozhatja a fejhossztól függő eltérés abban, ahogy ezek a kutyák a környezetüket látják. A most megjelent publikációval először sikerült kimutatni, hogy a kutyák fejformája befolyásolhatja a térbeli feladatmegoldó képességüket. Még fontosabb, hogy ez a vizsgálat egyike az elsőknek, ahol az állatok önreprezentációs képességét összetett, ökológiailag releváns helyzetben tesztelték sikerrel.
A cikk a Scientific Report című folyóiratban jelent meg. Szerzői Lenkei Rita doktorjelölt, Dobos Petra mesterszakos biológus hallgató, valamint az Etológia Tanszék szenior munkatársai: Pongrácz Péter, Faragó Tamás és Kubinyi Enikő.
A cikk az a Kutya újság 2024-es márciusi számában is olvasható!
