Számos agility sportoló álma, hogy azon a varázslatos zöld szőnyegen futhasson társával, legjobb barátjával, azaz kutyájával, akivel rengeteg munkát, energiát, időt tesznek közös sportjukba. Eleve fantasztikus élmény elérni azt a szintet a közös munkával, hogy különböző versenyeken mérettessük meg magunkat ebben a kutyás sportban, a VB varázsa, energiája, hangulata azonban mégis mindent felülmúl. Közvetetten része lenni egy ilyen eseménynek – szurkolni a magyar csapatnak – is felemelő élmény, ha pedig valaki eléri, hogy rajthoz állhat a válogatott színeiben, az valami fantasztikus, egyedülálló tapasztalás.
Az idei Agility Világbajnokság 2024. október 1-én kezdődött és 6-án fejeződött be. Ahogy az évben már több fontos eseménynek, úgy a VB-nek is Belgium adott otthont, azon belül is a csodálatos Sentower Park, amely egyébként egy magas színvonalú lovas komplexum. Mivel már négy méretkategóriában versenyeznek a párosok és a VB mindig egyszerre egy pályán zajlik, így a verseny öt teljes napot vesz igénybe, a nulladik napon pedig állatorvosi vizsgálatra és a megnyitóra kerül sor. Emellett lehetőséget kapnak a párosok, hogy egy rövid edzés keretein belül hangolódjanak a megmérettetésre. Az idei edzés rendhagyó volt a csapat számára, mert a Madness Arenaban rendezték, nem pedig szokásos módon a verseny helyszínén. Ettől függetlenül az edzés körülményei megegyeztek a VB színvonalával, Juta Grass talajon, Galican akadálysoron gyakorolhattak az országok.
Idén 47 ország válogatott versenyzői mérték össze tudásukat, fantasztikus kutyák és versenyzők szereplésével. De mielőtt kitérünk az idei év eredményeire, nézzük meg, hogy hogyan juthat el egy agility versenyző ma Magyarországon a válogatott státuszba?
Kiből lehet válogatott agility sportoló?
A VB-t minden évben az őszi időszakban rendezik, általában szeptember vagy október hónapban. A válogatottságért azonban keményen meg kell dolgoznia a sportolóknak. Két hétvége, azaz 12 futam felel azért, hogy a legjobb csapat képviselje minden évben a magyar agilityt. Ez a két válogató verseny márciusban és áprilisban zajlik. Az áprilisi verseny végeztével hirdették ki a válogatott keretet. Idén, a DogFlow Arena adott otthont a kvalifikációs futamoknak. Természetesen nem mindegy, hogy hol zajlanak ezek a versenyek, ugyanis fontos, hogy hasonló keretek között versenyezzenek a potenciális párosok, ahogy majd a VB-n is történik.
Ezeknek a DogFlow Arena teljes mértékben megfelel, ugyanis Juta Grass műfüvön és Galican akadálysoron zajlottak itt is a futamok. A két hétvége alatt összesen 12 futamot futnak a párosok. Ilyenkor a szervezők, többek között az Agility Sport Bizottság és az adott szervező egyesület próbálja elintézni, hogy az adott évben szereplő bírók tervezzék és bírálják a válogató verseny futamait is. A válogató egyaránt szelektál a VB-re és az EO-ra is, így abból a gárdából próbálnak bírókat hívni, akik ezen a két nagy, nemzetközi versenyen dolgoznak majd. Ez elég nehéz feladat, ugyanis erre nemcsak a magyar szervezők gondolnak, hanem a többi ország szervezői is, így elég nehéz megszerezni egy-egy VB vagy EO bírót ezekre az alkalmakra.
Idén három bírót is sikerült meghívnunk – Reetta Pirttikoski (EO 2024) Daniel Walz (EO 2024) és Jeremy Manno (VB 2024) – ők terveztek nekünk pályákat és bírálták azokat a válogató versenyeken. Fontos tudni, hogy nem ugyanazon kritériumok közül kerül ki a VB és az EO keret. Alapvetően pontokat és hibapontokat gyűjtenek a versenyzők, de a VB kerthez nagyon szigorú rendszer alapján lehet a legjobbak közé kerülni. Fontos a hibátlan futamok száma, meghatározó az idő is természetesen. Ahhoz, hogy valaki bekerüljön a csapatba, nem elég sok pontot szereznie, figyelnie kell, hogy minél több értékelhető futamot fusson, minél kevesebb hibapontot szerezzen. A részletes válogatórendszer ezen linken megtekinthető.
Kritérium még, hogy a második válogató hétvége végéig el kell érni az A2-es szintet, csak így validálják a kvalifikációt. Méltán felmerül a kérdés, hogyha valaki kijut, akkor, hogy lehet, hogy még nem lépett az A2-es szintre, de előfordulhat, ugyanis a minősüléshez 3 hibátlan agility és 1 hibátlan jumping futam kell a versenyzőnek. Lehet, hogy a válogatón szuper teljesítménnyel futja a jumping futamokat és sok-sok pontot szerez, de attól még az agility futamai nem sikerülnek hibátlanra. Ezért szintet nem tud lépni, de sok pontot kap a válogatón, és ha a mezőny többi része nem úgy teljesít, lehet, hogy így is elegendő lesz valamire. Tehát sok kritériumnak kell megfelelni, stabilan, minél kevesebb hibával, szuper időkkel futni ahhoz, hogy elegendő ponttal a legjobbak között lehessen az ember.
Az idei válogató sorozatban közel 150 páros versenyzett, természetesen most is a maxi kategóriában próbálták meg a legtöbben, majd a médium, az intermediate és végül a mini mezőny következett, ha az arányokat nézzük a méretkategóriák között. Így a második válogató hétvége végeztével kihirdették az idei keretet és kezdődhetett a felkészülés. Azonban a válogatók és a VB között körülbelül öt hónap telik el, ami lehetőséget ad az érdemi felkészülésre, csapatépítésre, fizikai, mentális és érzelmi kondíció szinten tartására és fejlesztésére, de sajnos öt hónap alatt sok olyan dolog is történhet, ami bojkottálhatja az eredeti keret kiutazását. Ha ez idő alatt valamelyik páros képtelen kiutazni, akkor a soron következő páros lép az eredeti válogatott versenyző helyére, aki vállalja a tagságot a keretben.
Sajnálatos módon idén is voltak változások, ugyanis egy szörnyű hírt kapott a médium csapat. László Zsombor Ark nevű kutyájával kvalifikálta magát, de Arknál súlyos betegséget diagnosztizáltak a válogatók után. A szomorú hír nagyon megviselte a csapatot, ugyanis a páros már több ízben bizonyította nagyszerűségét az agilityben. Zsombor és Ark nem először lett volna tagja a magyar válogatottnak, illetve a tavalyi évben Országos Bajnoki címmel állhattak a dobogó legtetején. Nagyon eredményes párost alkottak, megbízható, stabil eredményeik mentén biztos vagyok benne, hogy méltóképpen képviselték volna hazánkat.
Ark visszafordíthatatlan betegsége sajnos Zsombort és családját arra késztette, hogy elengedje legjobb barátját. Fájó szívvel emlékezünk Arkra és kívánunk Zsombornak mielőbbi lelki békét. Ark emlékére azokat a sorokat írom, ahogy Zsombor és családja emlékszik rá, fogadjátok őszinte részvéttel a szavaikat:
„Köszönöm a megkeresést, nagyon jólesik, hogy gondoltatok ránk, szeretnék méltóképpen elbúcsúzni szeretett kiskutyámtól, és most ez egy megfelelő lehetőség arra, hogy kiírjam magamból, mit is jelentett ő nekem! Aki nem ismerné Arkot, kétszeres Országos Agility Bajnok és a 2022-es Világbajnokságon csapatban 2. helyezést értünk el, de voltunk Lord of the Winter sorozatának kétszer 2. egyszer 3. helyezettjei is, illetve a 2022-es Moravia Openen is finálé 3. helyet értünk el egyéniben!
Idén már harmadik éve kvalifikáltuk magunkat Arkkal a Világbajnokságra, de most először nemcsak csapatban, hanem egyéni indulóként is futhattunk volna, de az élet közbeszólt és már az Országos Bajnokságon sem védhettük meg idén a címünket! Vannak agilitysek, akik szerint az életben az embernek csak egyszer adatik meg a nagybetűs KUTYA, akivel tökéletes az összhang és a szimbiózis nemcsak a pályán, de a mindennapokban is.
Na, ha valaki, akkor Ark a nagybetűs KUTYA volt számomra, mintha zsinóron húzták volna olyan szépen és egyenletesen söpört végig a pályán, egyszerűen tökéletes volt az összhang közöttünk, imádtam vele futni! Nagyon ritkán hibáztunk, Ark minden kérésemet leste, egy mozdulatból, egy nézésből értett mindent, csodakutya volt, csodás karrierrel!
Most véget ért egy korszak, egy gyönyörű utazás, amit neki köszönhetek, hogy a részese lehettem, a versenyek, az országos és világbajnokságok, a válogatók, de amik igazán fontosak és hiányoznak, hiszen az agility csak apró kis része volt az életünknek, azok a mindennapok! A közös séták, a peckes járása, ahogy a lábunk között menetelt, ahogy a többieket folyton ugatva és morogva kergette, a pihe-puha szőre, a fekete gomb szemei, ahogy nézett rám velük, ahogy várt mindig haza, és örült nekem, vagy ahogy kereste folyton a közelségem! Senkinek sem ártott, mindig vidám és jókedvű volt, főként a családja körében és mindig mellettem volt a boldog és a nehéz időkben! Sose feledem amikor az ő nyakában lógó kis cipőkből tudtam meg, hogy gyermekem lesz, de mindig ott volt a legfontosabb pillanatokban, béke volt ő számomra a viharos mindennapokban! Lassan a szomorúság és a csalódottság hálává alakul át bennem, hiszen hálás vagyok az együtt töltött pillanatokért, de szomorú is, mert kevés idő jutott nekünk, közben meg egy csoda, hogy bár rövid, de annál tartalmasabb és eredményesebb közös életet élhettünk!
Hatalmas az űr, hiszen szerettem volna őt öregen, őszen látni és még egy pár évet együtt tölteni vele, de sajnos ez már nekünk nem adatott meg. Most búcsúzom tőle, mert búcsúznom kell, mert nincs választásom, de egy valamiben biztos vagyok, hogy sosem feledjük el őt, mert őt nem lehet elfelejteni és találkozunk még vele, mert ahogy mi őt, úgy ő is nagyon-nagyon szeretett minket! Drága Ark, Arki, Arkansas, Csacsi, ÁkomBákom, Kisherceg, örök Bajnok! Ég Veled! Örökké ölel szeretőcsaládod!”
A cikk folytatása az a Kutya újság 2024-es decemberi számában olvasható!
Szerző: Horváth-Tóth Boglárka
