A kutyák képezhetőségének és emberközpontúságuknak köszönhetően számtalanhelyzetben segítik az emberek életét. A terápiás kutyák kiemelt szerepet kapnak, hiszen munkájukkal számos mentálisan és fizikálisan sérült emberek mindennapjait könnyítik meg szerte a világon. A terápiás kutyák egy csoportja az úgynevezett állatasszisztált terápiában vesz részt, melynek során a terápiában részesülők fejlesztése a cél, az ember – állat kötődés gyógyító hatásának kihasználásával.
Az állatasszisztált terápia során fejleszthetőek a motorikus funkciók, mint például a mozgáskoordináció, egyensúlyérzék és finom tapintás. Emellett a kognitív képességek, mint a figyelem, emlékezet, valamint a szociális funkciók is javulnak, amelyek a páciensek önértékelését, önbizalmát javíthatják. A kutyák jelenlétének stresszcsökkentő hatása már munkakörnyezetben is bizonyításra került, amelynek eredményeképpen egyre több kutyabarát munkahely jön létre vagy alakul át kutyabaráttá. Egy korábbi kutatás során egyetemi hallgatók vizsgákra való felkészülésében segítettek a kutyák. A kutatásban nyolc terápiás kutya, illetve a gazdáik vettek részt, a hallgatóknak pedig lehetőségük volt velük találkozni a vizsgaidőszak alatt, húsz-harminc perces időintervallumokra. Az eredmények alapján egyértelműen kimutatható volt a hallgatok stressz szintjének csökkenése, és a pozitív gondolatok erősödése, még a terápiás foglalkozás után tíz óra elteltével is.
A körülmények sem számítottak
A kutatás nem vizsgált, de mégis érdekes aspektusa maga a terápiás foglakozások milyensége volt. A foglalkozások ugyanis egy nagy teremben zajlottak, ahol mindenki együtt volt, vagyis egy térben harminc-negyven ember és nyolc kutya tartózkodott egyszerre. A várakozásokkal ellentétben azonban semmilyen konfliktus nem alakult ki a kutyák között, pedig extrém körülmények között kellett „teljesíteniük”. Se a hatalmas tömeg, se a zárt tér, de a hangzavar sem zökkentette ki a kutyákat. A szokványos, gyakran elkülönítetten zajló terápiás foglalkozásokhoz képest bebizonyosodott egyrészről az, hogy ilyen körülmények között is hatásos a terápiás foglalkozás, de felmerül az is, hogy vajon a kutyák egymásra is jó hatással vannak-e, vagyis, a terápiás kutyák, más szorongással vagy félelemmel küzdő kutyák számára is nyújthatnak-e segítséget.
A helvét megállapítás
Egy svájci kutató csoport a katonai képzésben részesült németjuhász kutyák viselkedését vizsgálja. Ezek a kutyák felderítésben, keresésben és mentésben vesznek részt. Jellemzőjük továbbá, hogy főleg kennelekben élnek, így szocializációjuk elmarad a házikedvencként tartott fajtársaikéhoz képest. Éppen ezért náluk gyakrabban jelentkeznek viselkedési problémák, amelyek gyakran agresszív viselkedéshez is vezethetnek. További problémát jelent az is, hogy a korai megfelelő szocializáció elmaradásából fakadó problémák nehezen kezelhetők, valamint nem minden esetben fordíthatók vissza teljes mértékben. A kutatócsoport éppen ezért egy olyan vizsgálatot terjesztett elő, amiben azt vizsgálták, hogy a terápiás kutyák „jótékony hatása” érvényesül-e a katonai kutyák esetén is. A kísérlet nyolc hétig zajlott, amelynek során heti egy alkalommal három órát töltöttek együtt a munka és terápiás kutyák.
A találkozások során a kutyák gazdái nem avatkoztak bele a kutyák interakciójába, kivéve, ha az feltétlenül szükséges és indokolt volt. Ezzel az elrendezéssel az egyetemi kutatás során alkalmazott kísérletet sikerült lemodellezni, csak az interakcióba kerülő egyedek kutyák lettek. Az interakciók után egy gyors teszt következett, amelynek során a kutyák reakcióit figyelték meg egy ismeretlen tárggyal szemben, valamint egy beagle-re hasonlító mű és egy kan valódi kutyával való találkozás során. A kezelésben részt vett kutyák mellett egy terápiás kezelést nem kapó kontrollcsoport is górcső alá került, reakciójukat tekintve. Az eredmények látványosak voltak. Azok a kutyák, akik a terápiás kezelésben részesültek, kevésbé mutattak a félelemből fakadó zavart viselkedést az ismeretlen helyzetben, és a kutyák felé sem mutattak agresszív viselkedést. Sajnos a kutatás csak rövid távú eredményeket közöl, vagyis a terápiás kezelésnek nem tudjuk milyen hosszú távú hatásai lettek, tényleg sikerült-e a késői szocializációval kiváltani a kutyák abnormális viselkedését.
A megfigyelésekből egyértelműen kiderül, hogy terápiás kutya jelenléte jó hatással van a szocializációban hiányt szenvedő kutyák számára is, így a kutyás terápiát jó eséllyel lehet szélesebb körben is alkalmazni, akár más kutyák rehabilitációjában is.
Szánthó Flóra
