A krónikus veseelégtelenség főbb tünetei fokozott vízivás, gyakoribb, több, világosabb vizelet. Egyre inkább jellemzőek lesznek a kiszáradás tünetei. A kutya bőrének és leheletének jellegzetes, vizeletre emlékeztető szaga lesz. A szőrzete tompafényűvé, korpássá, viszketővé válik. A nyálkahártyákon kilépő ammónia vérző fekélyeket okoz a szájban és a gyomor-bélcsatornában, nyálzás, hányás, hasmenés alakulhat ki. Emelkedik a vérnyomás, így a pulzus jól tapinthatóvá válik, továbbá a szemben vérzések jelenhetnek meg, majd szívpanaszok és idegrendszeri tünetek mutatkoznak. Zavart szenved a véralvadás, a sebgyógyulás, az immunrendszer károsodása miatt másodlagos fertőzések társulhatnak az alapbetegséghez.
A vese egyik fontos feladata a szervezet számára felesleges anyagok kiválasztása. Abban az esetben, ha vesebetegség következményeképpen ez a kiválasztó funkció sérül, akkor számos, a szervezet számára szükségtelen, sokszor káros anyag halmozódik, fel, melyek súlyos tüneteket, gyakran életveszélyes megbetegedést okoznak. A vesebetegségek egyik gyakori formája a krónikus vagy idült veseelégtelenség, melynek során a veseműködés fokozatos romlása következik be. A vese kismértékű károsodása tünetmentes, amikor azonban a vese kiválasztó funkciója 50% alá csökken, akkor megjelennek az első klinikai tünetek: fokozott vízivás, és gyakoribb és több vizelés. Ha tovább romlik a kiválasztás hatékonysága, a veseműködés 70%-a kiesik, akkor megjelennek az urémia (húgy-vérűség) tünetei, amelyért a vérből ki nem választott és ezért emelkedő szintű káros anyagok a felelősek.
A krónikus veseelégtelenség súlyos, folyamatosan rosszabbodó betegség, melynek kezelésében a megfelelő diétának fontos szerepe van, ugyanis a vesén keresztül választódnak ki, többek között a fehérjeanyag-csere végtermékei karbamid formájában, továbbá zavar keletkezik a víz, elektrolit és sav-bázis háztartásban is. Az idült veseelégtelenség terápiájának elsődleges célja a folyamat lassítása és a tünetek csökkentése. Ebben a diétának fontos szerepe van, ugyanis a klinikai tünetekért – más mellett – a fehérjéből származó nitrogén anyagok (karbamid) vérben történő feldúsulása a felelős. A fehérje bomlástermékek csökkentésére az etetett fehérje mennyiségének korlátozása tunik a legkézenfekvőbb megoldásnak, több vesediéta is alapul ezen az elven. Tudni kell azonban, hogy a fehérjemegvonás is negatívan befolyásolja a szervezet egészét, hiszen az egyik legfontosabb tápanyagról van szó. Hiányában zavart szenved a szervezet működése, az anyagcserefolyamatok, csökken az izomtömeg, romlik a védekezőrendszer hatékonysága, hiszen az immunanyagok előállításához is fehérjére van szükség. A fehérjehiányos diéta gyorsan súlyos, fehérjehiányos állapothoz vezet, mely végül az állat életét veszélyezteti.
A cél tehát az, hogy a megfelelő fehérje mennyiségének etetése mellett csökkentsük a fehérje végtermékek szintjét a vérben, és ne terheljük tovább a már amúgy is károsodott működésű veséket. Erre oly módon van lehetőség, hogy a vérből történő karbamid kiválasztása – a vesék helyet – részben a bélen keresztül történik meg. Az jól ismert, hogy a bélcsatornában élő bélbaktériumok végzik az emésztési folyamatok egy részét. Ezek a baktériumok bontják a rostokat, melyekből zsírsavak keletkeznek. Ezek a zsírsavak a bélhámsejtek elsődleges energiaforrásai.
Prebiotikus rostok etetésével tehát egyrészt tápláljuk a bélbaktériumokat, így megnöveljük a számukat, ami javítja a baktériumos emésztés hatékonyságát, másrészt pedig a képződő zsírsavak táplálják a bélhámsejteket, fokozzák azok működését, ezáltal a felszívódást is. A prebiotikus rostok etetésének azonban van még egy másik, kedvező hatása is. Abban az esetben ha speciális prebiotikus rostokat etetünk, az abból keletkező zsírsavak fokozzák a bélfal vérellátását, vérbőséget okoznak. A bélfalba a fokozott véráramlással több karbamid érkezik, amit a bélbaktériumok nagy mennyiségben képesek felvenni. Igy a vérből a bél üregébe áramlik a karbamid, ahol a bélbaktériumok felveszik, saját szervezetük felépítésére használják fel, végül a baktériumok, karbamidostól, bélsárral távoznak. Ily módon a szervezet a vesék helyett a bélen keresztül szabadul meg a karbamidtól. A speciális rostkeverék etetésével akár 33%-al csökkenthető a vesék terhelése, a klinikai tünetek, a fehérjeszint megőrzése mellett.
A megfelelő rostok etetése esetén tehát nem kell a vesebeteg állat diétájának fehérjeszintjét drasztikusan csökkenteni, így fehérjeellátása nem szenved zavart, u g y a n akkor csök kentjük a vesék terhelését, egyidejűleg megoldjuk a karbamidnak a vérből történő kiválasztását, ezáltal csökkentjük a krónikus veseelégtelenség klinikai tüneteit.
Dr. Berkényi Tamás
állatorvos
