A MEOE – illetve annak elődszervezete – 1910-ben alapította meg a minden kutyafajtát felölelő Magyar Eb-Törzskönyvet, melynek propagálása során a német törzskönyvezés rendje és alapossága volt a mérvadó. Nemzetközi elismeréshez az első lépés az volt, hogy a hazai kutyás társadalom a M.E.T.-et használja, elfogadja, azt jónak és hitelesnek tartsa. Ilyenképpen a M.E.T. megbecsülése, támogatása, fejlesztése hazafias feladatnak számított.
A magyar ebtörzskönyvezés története
A kezdeti időszakban a M.E.T törzskönyvezési szabályzata (a korábbiakhoz képest) kevésbé volt szigorú, igyekeztek azt sokkal inkább a magyar viszonyokhoz igazítani. Bizonyos fajtáknál például nem volt feltétel a származás igazolása.
„A osztályba felvehetők mindazon tisztavérű ebek, melyek származásukat legalább négy generáción át hiteles származási levéllel igazolni tudják. Egyes kivételes esetekben a törzskönyvezési bizottság összhangzó véleménye alapján a fajtajellegnek mindenben megfelelő ebek, melyeknek pedigreejük van, de hiányos, felvehetők ezen osztályba. B osztályba felvehetők mindazon ebek, melyek származása ismeretlen vagy nem igazolható, de a melyek a fajtajellegnek megfelelők s valamely, az Egyesület által rendezett vagy általa elismert kiállításon vagy versenyen legalább is figyelemre méltó elismerést nyertek.” – Vadászat és Állatvilág, 1911.02.15.
Az Egyesület törzskönyvvezetője eleinte többször változott. Újvári Cseh Ödön után Klimkó István, majd Jókuthy Sándor töltötte be a pozíciót. A szervezet 1916-os átalakulásakor teljesen megújította a törzskönyvezési szabályzatot. A M.E.T. vezetője ekkor Ilosvai Lajos Károly (későbbi nevén Ilosvai-Hollóssy Lajos) lett, aki a szervezet fennállásáig – sőt még azután is – végezte a feladatot.
1916-ban az A és B jelű osztályokat felszámolták, mivel akadályozta a M.E.T. nemzetközi elfogadását. Egyrészt mert helyt adott ismeretlen leszármazású ebeknek, másrészt mert díjazáshoz kötötte az iktatást.
Ettől kezdve a M.E.T.-be való törzskönyvezés általános feltétele lett a leszármazás igazolása törzskönyvi kivonattal, vagy megfelelő származási lappal. Kivételt csak a magyar fajták képeztek. A kutyákat kizárólag megadott formájú alombejelentés, vagy szakértői vizsgálat után vezették be a törzskönyvbe. A vizsgálat történhetett kutyakiállításon, vagy előre meghirdetett nyilvános ebbírálaton. Utóbbit jellemzően képességvizsgák, illetve munkaversenyek alkalmával tartották. A mai tenyészszemléhez hasonlóan ott véleményezték, hogy az adott kutya milyen mértékben felel meg a fajtajellegnek.
Az Egyesület ehhez fajtaspecialista ebtörzskönyvi szakértőket nevezett ki, róluk nyilvános listát vezetett. Az alomiktatást 1916-tól törzskönyvileg bejegyzett kennelnévhez kötötték.
Az egyedi levédett kennelnév, saját tenyésztésű ebekre kötelezően használandó lett (bár a gyakorlat ennek néha ellentmondott). A törzskönyvileg beiktatott neveket később megváltoztatni nem lehetett. Azelőtt ugyanis előfordult, hogy tulajdonosváltozás esetén egy kutya új törzskönyvi nevet kapott. Ez pedig igencsak megnehezítette az azonosítást, illetve leszármazottainak követhetőségét.
M.V.T.
Törzskönyvi kivonat vagy hivatalos származási lap nélkül, a bizonyítottan jó munkaképességű vadászkutyákat a számukra külön létrehozott Magyar Vadászeb-Törzskönyvbe jegyezték be.
„A Magyar Vadászeb Törzskönyv azért létesült, hogy a vadászatilag figyelemre méltó ebek a tenyésztés céljaira megmentessenek… A M.V.T. az olyan ismert vagy ismeretlen származású fajtatiszta vadászebek nyilvántartása, amelyek az Egyesület által rendezett vagy más elismert vadászversenyen legalább figyelemreméltó osztályzatot nyertek, és az előzetes fajtajelleg bírálaton is megfeleltek. E nélkül ebbe a törzskönyvbe nem juthat be egy eb sem és ez rendkívül fontos a használati vadászebtenyésztés érdekében.” – Vadászlap, 1917.01. 05 / A Természet, 1916.09.15
Amennyiben egy vadászkutya mindkét törzskönyv beiktatási feltételeinek eleget tett, úgy két törzskönyvi számmal rendelkezett, mint például: M.V.T. 1. / M.E.T. 55. Nopardon Zapfenstreich, simaszőrű foxterrier kan, szül. 1908. június 16., teny. Cseh Ödön tüzérhadnagy, Budapest.
Speciális törzskönyvek
A századfordulón, illetve az azt megelőző időszakban alig akadt szervezet, amely ebtörzskönyvezéssel foglalkozott. Az 1910-es években azonban változni látszott a helyzet, s egyre-másra jelentek meg a speciális törzskönyvelő szervezetek. A ’20/30-as évekre pedig mintha mindenki ebeket akart volna törzskönyvezni…
Minden kutyafajtát magába foglaló törzskönyvet a MEOE és a Fővárosi Állatkert vezetett. Valamint volt egy általános Poliklinikai Törzskönyv, melyet dr. Raitsits Emil konstruált az Állatorvosi Főiskolán. Ezt később egy MEOE-vel kötött kétoldalú szerződés megszüntette.
1913-ban speciális ebtörzskönyvet alapított a Magyarországi Rendőr-és Védőkutya Egyesület. A MRVE Törzskönyv vezetőjének Csányi József rendőrfogalmazót nevezték ki. A következő évben – az újonnan alakult hazai kinológiai szervezetek – elindították a Magyar- Foxterrier és Tacskó Törzskönyvet, Kotorékeb Törzskönyvet, valamint Pointer, Setter, Retriever és Spaniel Törzskönyvet. A kotorékebekét Piller Károly, a másik kettőt pedig dr. Fényes Dezső vezette. Ezek azonban javarészt nem voltak hosszú életűek, és az I. Világháború végére beolvadtak a M.E.T-be.
Némely speciális törzskönyvet a háború utáni elcsatolás kényszere keltett életre. Az 1910-ben alakult Délvidéki Foxterrier Klub törzskönyve szoros együttműködésben állt a M.E.T.-tel. Trianon után viszont a szervezet határon kívül rekedt, ezért némi átalakulás után kénytelen volt önálló törzskönyvet alkotni. Így jött létre a ’20-as évek legelején a Foxterrier Kennel Club Törzskönyv, melyet S. Kovách Sándor igazgató vezetett. A F.K.C. a foxterriereken kívül más ebfajtákat is iktatott, amíg azokra külön egyesület meg nem alakult. Majd néhány évvel később beolvadt a Román Ebtörzskönyvbe.
A Magyarvizslák Törzskönyve
A magyar vizslák regisztrálása 1917-ben indult meg, a magyar sárga vizsla mozgalom keretein belül. A mozgalom által nyitott „Ideiglenes sárga magyar vizsla törzskönyvet” a következő évtől – Kerpely Béla lovag vezetésével – a Hubertus vadászati egyesület vadászebtenyésztési szakosztálya patronálta.
A Hubertus minden más fajtára vonatkozóan elismerte a MEOE által vezetett Magyar Eb-Törzskönyvet és Magyar Vadászeb-Törzskönyvet, kivételt csakis a magyar sárga vizsla törzskönyvelése képezett. A történelem azonban közbeszólt, így végleges törzskönyvet csak 1920-ban kapott a fajta, amit a mozgalomból kinőtt Magyar Vizslatenyésztők Egyesülete fektetett fel. A kaposvári székhelyű szervezet törzskönyvvezetője – a fajta elismert szakértője, a mozgalom lelkes tagja – dr. Potocky Dezső lett.
1926-ban az Egyesület beolvadt az Országos Vizsla Clubba, s annak „Magyarvizslás Szakosztályaként” működött tovább. Attól kezdve a magyar vizslák törzskönyvezését – OVCM jelzéssel – ott vezették.
A cikk folytatása a 2024-es a Kutya újság áprilisi számában olvasható!
Szerző: Zöldhelyi Adrienn
