Számtalan alkalom van, amikor beszélünk a kutyáinkhoz, például séta közben vagy otthonunkban. Ilyenkor kérünk tőlük valamit, utasítjuk őket, ül, fekszik, hozd ide! Ebben semmi meglepő nincs, hiszen a kutya-ember kapcsolat a folyamatos kommunikációra épül, persze ha éppen nem a telefonunkon chatelünk barátinkkal az esti kutyaséta alkalmával. Azonban egy kutató, Alexandra Horowitz, nem csak ezeket a kommunikációs eseteket figyelte meg. Egy alaposabb szemlélődés után feltűnt neki, rengetegszer beszélünk kutyáinkhoz, amelynek semmilyen célja nincs, nem utasít vagy kér, egyszerűen, társalog. A kutyák viselkedését tanulmányozó kutató, megfigyeléseit papírra vetette, és minden olyan társalgást leírt, amiket hallott a parkban, rendelőben vagy az egyetemen. Megfigyelte, hogy amikor valaki egyedül sétáltat kutyát, gyakran beszél kutyájához, mintha ezzel is jelezni szeretné, nincs egyedül. Ilyenek hangzottak el: „Mit csináljunk?, Merre menjünk?
Nem értem mit szeretnél.„ Más alkalmakkor mintha egy folytonos csevejt hallott volna a kutató, amelyeket rendszerezett is. Megfigyelte a lelkesítő beszédet, a „gondviselő anya” típusú beszédet. Korábbi tanulmányok is alátámasztották már, hogy gyakran úgy beszélünk kutyáinkhoz, akár a gyerekekhez, amelynek hátterében a családban betöltött szerep is állhat. Megváltozik a hangszínünk, magasabbá, dallamosabbá válik beszédünk, egyszerűbb szavakat használunk, és ezeket gyakrabban ismételjük akár szótagokra bontva.
Érdekes megfigyelés volt, miszerint hatszor többször találkozott a kutató női kutyával társalgó párossal, ők többször és hosszabban is beszélnek kutyáikhoz, a férfi gazdákhoz képest. A férfiak inkább haverként tekintenek kutyáikra, gyakrabban hangzottak el ehhez hasonló mondatok: „Valakinek szuper szendvicse van, de ez nem a tiéd!”. Akadtak olyan gazdik is, akik a vezényszavakat, utasításokat cifráztak, mint például: „Ha szépen leülsz, egy nagyon finom kekszet fogok neked adni.”. Persze akadtak olyanok, akik kérdéseket tettek fel kutyáiknak, természetesen választ nem várva. Gyakran fordult elő olyan is, amikor a legjobb beszélgető társnak, barátnak lett a kutya beállítva: „Tegnap is már megbeszéltünk, hogy Fifikét békén hagyod!”, „mind a ketten tudjuk, haza kell mennünk.”
A mini kutatás eredményének sokfélesége azt mutatja, a kutya kiváló szociális partnere az embernek, sőt, közvetítô szerepet is betölt a szociális kapcsolatok kialakításában. Számtalan barátság alakul ki, csupán az alapján, hogy valakik egy időben, egy helyen sétáltatják kutyáikat. Egy észak amerikai kutatás szerint, a kutyatulajdonosok háromnegyede minden nap mondja kutyájának, hogy szereti. Ez az egyik legbizalmasabb kapcsolat, amit az ember kialakíthat, hiszen elôny vagy hátrány, mindenki döntse el magának, de kutyáink beszédhiányának köszönhetően a legmegértőbb és legkiválóbb hallgatóság. A legtöbb ember megosztja kutyájával örömét és bánatát, titkait és gondolatait.
Szánthó Flóra
Fotók: www.pixabay.com,
www.unplash.com
