Sokat gondolkoztam miért izgat engem és persze sok más embert is ez a farkaskérdés. Mármint nem az, hogy hogy áll a hazai farkaspopuláció, sokkal inkább maga farkasság. Miért az egyre növekvő érdeklődés vagy akár a – szerencsére még csak a tengerentúlon – megugró tulajdonlási vágy a farkas ősöket is felvonultató farkaskutya hibrid fajták iránt? Sőt, miért van az, hogy egyesek odáig merészkednének, hogy farkast tartanának az otthonukban?
Minden kérdést vizsgálhatunk két irányból így akkor tegyük ezt meg ezzel is. A farkas misztikuma és sok esetben téves legendája nyomán egyfajta romantikus képet kaphatunk arról, milyen jó is lenne nekünk otthon egy farkas – vagy valami olyasmi – a kertben vagy akár a lakópark zöldteraszán.
Sajnos ettől azonban távol áll a valóság, sokkal inkább az egész világunk sugallta egyre növekvő ingerküszöb sarkall ilyesfajta vágyak megélésére. Mert attól, hogy hollywoodi szuperprodukciók nyomán téves követ – keztetéseket vonunk le a farkasokról, mento csupán, hogy eme közhely nem a természethez való visszatérést jelenti, hanem filozófiai indíttatású. Mindegy. Kultúrember ritkán téved, a farkast pedig imádjuk. Vagy akár a hibrideket, amely valahol szintén téves meghatározás, hiszen a farkaskutya bizonyos fajtája már az FCI által elismert és elfogadott. Így tehát kutya. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű vele az élet.
Farkaskutya, csehszlovák és más
A farkas és a kutya külső és belső tulajdonságainak azonossága, különbözősége, egymásra hatása az egyszerű kutyatartókat és a tudomány képviselőit egyaránt foglalkoztatja. A farkas és kutya keresztezésének eredményei azonban sok kérdést felvetnek. A korábbi évtizedek néhány próbálkozásából az FCI által elismert kutyafajták is létrejöttek, amelyeknek ugyan gyakorlati biológiai vagy használati értéke meglehetősen kevés van, de legalább ezeknek a mesterségesen alkotott új kutyafajtáknak a további szaporulata, minősége és a kutyás társadalomba történő beilleszkedése többé-kevésbé ellenőrzött. Némelyik kutyafajta pedig, bár hivatalos vagy köznyelvi elnevezésében benne van a “farkas” szó, csak részben vagy egyáltalán nem mondható kizárólagosan farkas és kutyakeverékéből származó kutyafajtának.
Molnár Edit a kilencvenes évek közepétől foglalkozik csehszlovák farkaskutyákkal. Eleinte csak tartotta és kiállításokra járt a kutyájával, majd a jó eredmények nyomán felmerült a tenyésztés gondolata is. Így kezdődött. Ezzel a tapasztalattal vágott bele a közelmúltban az amerikai wolfdog tartásába, amely már komoly tapasztalatot igényel.
• Nem hívjuk őket hibridnek, hiszen a harmadik generációig számítanak annak. Ez egy mixelt fajta, a szakma crossbreednek hívja. Farkaskoncetráció alapján három csoportra oszthatók: low, mid és high content. 80–90 százalék a high content, de itt sincs újra és újra farkassal történő vérfrissítés, csupán a hasonló egyedek párosításából marad fent a koncentráció. A mid 50 százalék körüli farkaskoncentrációjú.
A low content 20-30-40 százalék, erre mondják, hogy ez még kezelhető, ezekbe általában német juhászkutyát, malamutot, husky-t kevernek – mondja a tenyésztő. A kérdésre, hogy miben más egy ilyen fajta, Molnár Edit elmondta, hogy különleges nevelési elveket kell velük szemben alkalmazni, mert egyrészt fontos, hogy a farkaskutya érezze az erőt, viszont mivel érzékeny idegrendszerű, ezért az se jó, ha csak erőből próbálunk irányítani. Határozottság és alázat – talán e két szó jellemzi leginkább a nevelés mérlegének két pólusát. Semmiképpen nem ajánlom lakásba ezt a fajtát, mert szó szerint képes lebontani az egész berendezést, ha unatkozik – mondja a tenyésztő.
Amerikai álom
Itthon tehát már létezik az AWD – amerikai wolfdog, de még nincs példa a tenyésztésére. Tőlünk délebbre, Olaszországban – ahol egyébként is annyira népszerű a farkas-kutya hibrid, hogy létrehozták a saját lupo italiano fajtát, amit azonban egy nagyon zárt rendszerben tenyésztenek és nem igazán adják magánkézbe – létezik egy fia tal nő, akit egész Európában figyelnek a fajta ismerői, mivel nem csupán egy high content AWD kitűnő gazdája, hanem most már a fajta tenyésztője is.
• Hat éve ismerem, tanulom és tanulmányozom a fajtát. Öt alkalommal jártam Amerikában hogy a lehető legtöbb tudást megszerezzem annak érdekében, hogy magam is foglalkozhassak amerikai farkaskutyákkal – nyilatkozta lapunknak Jessica Pecorari. Jessica kihangsúlyozta, hogy soha egy pillanatra se felejtsük el erről a fajtáról, hogy nem olyan, mint egy kutya. Egész életen át tartó munkát igényelnek, de semmiképpen nem edzést és erőt, mint mondjuk egy kemény karakán kutyafajtánál, sokkal inkább irányító figyelmet, valamint törődést, illetve természetesen a külső igények kielégítését, mint kellő nagyságú terület és megfelelő mennyiségű mozgás.
Nagyon fontos, hogy sokkal erősebben ösztönlények, mint bármelyik kutya, így a bizalom elvesztése végzetes lehet a velük való kapcsolatban – mondja az olasz tenyésztő. Ha kisállatot akar valaki, semmiképpen ne gondolkozzon amerikai wolfdogban, mert az intelligenciája és tulajdonságai sokkal inkább emelik fel őket hozzánk, mintsem hasonlíthatjuk őket kisállatokhoz – zárja le a beszélgetést Jessica Pecorari.
Farkastól kutyáig: az ismeretlen csúcsragadozók
Ha farkas, akkor Szilágyi István. A Veresegyházi Medveotthon „farkaspásztora”, állatkoordinátor, a Predator Program kitalálója, akit sokszor radikális véleménye választ el az esetenként elitista tudományos világtól, miközben a valódi fejlődéshez mindkét oldal közös együttműködésére lenne szükség.
• Annak ellenére, hogy a farkasnak takarmány a kutya, akkor is lehetségesnek tartom a hibridizációt, hiszen lehet, hogy tízből kilencszer elejti és megeszi, de a fennmaradó egy lehetőségből létrejöhet egy hibrid alom – mondja Szilágyi István. Kérdésünkre, hogy mennyire ajánlott házi kedvencnek a hibrid, a szakértő egy kérdéssel válaszolt:
• Mennyire érdekelhet bárkit a felelősségteljes döntés ez ügyben, amikor hetente kapok olyan telefonokat, hogy az ivaros farkasom nem fedezné-e a be éppen tüzelő szuka kutyáját, vérfrissítés gyanánt? Van miről beszélni ezek után, hogy valaki vagy valakik – és nem egy emberről beszélünk – bármikor gátlástalanul létrehoznának egy F1-es hibridet, aminek a viselkedése teljes mértékben kiszámíthatatlan?
• Véleményem szerint nagyon nagy káosz van a fejekben, farkas/kutya/ természet/ragadozók kérdéskörben, hiszen egyrészt vágyunk a természetbe, másrészt irracionális képünk van a csúcsragadozókról. Szinte senki nem tud semmit sem a medvéről – ami általában egy cuki kis állat a fejekben, hiszen ott van Micimackó meg Macilaci és Bubu –, sem a farkasról – akiben megvan minden, amit mi emberek csak szeretnénk elérni, akár ha csak az összetartást nézzük –, a hiúzról pedig még csak nem is beszélünk, mert az egy cica – mondja a Predator Program vezetője.
Azt látom, hogy nemhogy a hibrid fajtákat, de a már megszokott és domesztikált kutyafajtákat sem tudjuk helyesen tartani, sőt tovább megyek: a legtöbb kutyás esetében megkérdőjelezném a kutyatartás helyességét és alapos önvizsgálatot tartanék, hogy miért is tart kutyát, milyen célból, azt hogy tartja, illetve az mennyire jó vajon a kutyának? Addig, amíg ilyen kérdésekben nem találunk tiszta válaszokat, valamint amíg az állatvédelem úgy áll, ahogy, ne akarjuk még inkább felborítani az amúgy is már feldúlt természeti egyensúlyt – zárja le mondandóját Szilágyi István.
Horváth Norbert
