A kuvasz a magyar ember évszázados tenyésztő munkájának eredménye, múltunk és magyar történelmünk része. A fajta eredeti célja a pásztoremberek melletti haszonállatok, jószágok őrzése, védelme, egyben tartása volt, azonban mára ezt a típusú munkavégzését, már kevés helyen hasznosítják.
A kuvasz története
Feltételezhető, hogy már a népvándorlás idején, a mai kuvaszhoz hasonló nagy testű kutyák szolgálták őseinket. „A honfoglalás korából előkerült állatcsontok nagy marmagasságú, tehát viszonylag magas kutyákra utalnak. Tekintettel azonban arra, hogy igen kevés kutyakoponya {801.} maradt fenn, az állatok fajtabéli sajátosságait nem lehet jól meghatározni. Az agarak, a barna szőrű juhászkutyák és a kuvaszok meglétét azonban e kevés adat is igazolni látszik. A Fenékpusztán 1978-ban talált kuvasz koponyája (a honfoglalás korából származó csontanyag teljesen megegyezik mai társaiéval; marmagassága 57,5 cm volt. (Matolcsi J. 1982).”
Szentkirályon – XVI. századi kuntelepülés – talált kuvasz jellegű koponya mérete és alakja is szinte teljesen azonos a mai kuvaszéval. Ezek a régészeti leletek a kuvasz csonttani megfelelésének ritkaságszámban menő példája. A kutyák elnevezései is szolgáltatnak adatokat az állatfajták eredetére és történetére, azonban ellentmondások itt előfordulnak, főleg a megnevezéseknél. Az eb szavunk 1138/1329-ben fordul elő először, jelentése: kutya. A kuvasz szó 1511-ben fordul elő először, egyik jelentése: hitvány ember, talán ótörök eredetű, azonban olyan verzió is van miszerint az ótörök Küvaz, vagyis “büszke” szóból ered, amelyhez közvetlenül kapcsolódik a kipcsák qubas (egy kutyafajta). Ezek viszont közvetlenül származtathatók a perzsa kuw sa (jelentése =minőség, vagyon) szóból, ami valószínű, hogy a legrégebbi ismert szóalak. A kuvaszról szóló írásos emlékek feldolgozását nehezíti az a tény, hogy a fajtát több néven is illették: pl. simafejű magyar komondor, (komondor volt a borzas fejű) farkas eb, kovasz, parasztkutya.
Hanvay, 1885. dec. 15.-i Vadász Lap újságban komondor néven a kuvaszt írja le. Tehát meglehetősen nagy volt a kavarodás e téren. A XVII. században, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Gyöngyösi János, műveikben írnak a kuvaszról, sőt irodalmi színvonalú leírást ismerhetünk meg tőlük, a kuvasz korabeli életéről. „Földi János /Állatok országa 1801./ Pethe Ferenc / A Természet históriája és mesterség-tudomány. 1815/ és Pák Dienes / Vadásztudomány. 1829.) munkáiban is találkozhatunk a kuvasz leírásával. Az utóbbi két szerző már megkülönbözteti a komondort és a kuvaszt egymástól. Fontos információt jelent, hogy a kuvasz és a komondor képességéről és alkalmazásáról is írnak. Pák Dienes „vadásztudomány” című 1829-ben kiadott könyvében, a kuvaszról és a komondorról, mint vaddisznós kutyákról ír, sőt azt is megtudhatjuk, hogy melyek voltak a velük szemben támasztott követelmények. Egy-egy képzőművészeti alkotásnak köszönhetően bepillanthatunk a kuvasz életébe, előfordulási környezetéről. Pl. Konkoly Jenő: Pásztortanya Hortobágyon, (részlet) (akvarell) 1903. Feszty Árpád: „A magyarok bejövetele” című monumentális körképen a lóáldozatot figyelők között álló nőszemély jobb oldalán egy fehér szőrzetű kuvasz „szerű” kutya figyelhető meg.
Kuvasz az irodalomban
Például Kosztolányi Dezső: Hattyú kutyám (részlet)
„Állj a határnál, hűen, régi jelkép,
Igaztalan világban az igaz.
Tiltó szoborként nyúlj el a küszöbre,
Fajtám őrzője, bölcs, magyar kuvasz.”
Arany János Toldijának, első énekének negyedik versszakában:
„Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
A világért sincs most egerészni kedve…”
Használhatóságát nézve, több területen is megállta, a helyét. Corvin Mátyás korában még főúri ajándéknak is szánták mivel megnyerő külseje büszkeséget és nemességet sugároz. Kiváló vadászösztöne, vadászkészsége miatt, vadásztak vele nagyvadakra is. (medve, bölény, őstulok) Korai latin nyelvű leírásokból megtudhatjuk, hogy az országba beköltözött besenyők a bölények elejtésére is használták. Az 1400–1700-as években a magyar szürke marha iránti kereslet igencsak megnőtt. Az osztrák, bajor, olasz, morva, sziléziai vásárvárosok felé irányuló marhaexport nélkülözhetetlen kísérője volt a kuvasz. A több ezres csorda 20–25 km-t tett meg, egy nap alatt, eközben gyakran fegyveres rablók támadásait kellett visszaverniük. Az állatokat kísérő hajdúk munkája a kuvaszok nélkül elképzelhetetlen volt. Egy-egy hajdú általában három kuvaszt vitt magával, melyeknek a védelem mellett az állatok egyben tartása, hajtása is feladatuk volt. A lassú hegyi utakon közlekedő szekerek utasai állandó veszélynek voltak kitéve, a kuvaszok kíséretében viszont biztonságban érhették el úti céljukat.
Az 1800 évek második felében a debreceni vásárba induló szekér mögött 2-3 kuvasz is kullogott, vigyáztak az utasok biztonságára. A szilaj és fél szilaj állattartás, elképzelhetetlen volt a bátor, félelmet nem ismerő erős felépítésű pásztorkutyák nélkül. A havasi pásztor a vadállatok ellen állandó védekezésre kényszerült, mivel a havasi legelőkön nem volt ritka vendég a farkas, de a medve is időnként megjelent. Akkoriban más, volt a világ. A pásztor, csak a maga és kutyája erejére, bátorságára számíthatott. A farkas vagy a zsiványok támadásakor, olyan kutyára volt szükség, aki kérlelhetetlenül, alku nélkül, akár élete feláldozásával is megvédte a gazdáját, valamint annak tulajdonát.
Ezek az élet – halál harcok vésték a kuvasz génjeibe az idegenekkel szembeni tartózkodó magatartást. A külterjes rideg pásztorkodás, a XIX. század második felében hanyatlásnak indult. A farkas támadások egyre ritkultak, a kíméletlen, könyörtelen irtásuk, vadászatuk miatt. A vadállatok egyre inkább kerülték az ember közelségét, visszavonultak a Kárpátok sűrű erdőségeibe. A Tisza, a Hortobágy, a Berettyó, a Körös árvizei által elöntött, a külvilágtól elzárt, nagy területi eloszlásban, a rideg pásztorélet, ideig, óráig még tartotta magát, ennek oka volt, a rossz úthálózat, a sártenger, a vizek szabályozatlan lefolyása.
Ez a terület a beavatlanok számára megközelíthetetlen volt. A közlekedést gyalogszerrel, vagy lóháton lehetett megoldani. A pákászok, a pásztorok a civilizációtól nem zavartatva űzhették ősi foglalkozásukat. Megszámlálhatatlan jószág állomány élte itt gondtalanul az életét. A gulya nem jött ki a rétről, a szilaj pásztor is csak ritkán, vagy sohasem. A nádi farkasok a tél beköszöntével, az esti sötétedéskor, kibújtak rejtekhelyeikből és állandó támadásaikkal veszélyeztették a jószág állomány életét. A pásztorok ilyenkor szörnyű csatát vívtak, védték a gulyát, a ménest és a saját életüket egyaránt. A kutyák és farkasok egymást tépték. A rideg pásztor óriási erejű csapásokat mért az ordasokra, miközben félszemmel ügyelt hűséges társára, a kuvaszra, nehogy kárt tegyen benne. A kuvasz fehér színe ebben nagy segítségére volt. Az 1860-70-es években a belvizeket folyamatosan lecsapolták, elvezették a Sárrét vizét. A jószágállomány eltűnt, sívó, szik lett a rétek, a zöldellő virággal borított legelők helyén. A pásztorkodást felváltotta a modernebb nagyüzemi állattenyésztés és itt már a kuvasz munkájára nem igazán volt szükség, megszűnt a munkaterülete. A végtelen rónához, a szabadsághoz, szokott szilaj pásztorkutyának, a kuvasznak ezután gyökeresen megváltozott, mondhatni megpecsételődött a sorsa.
A fajta tenyésztése, tartása kikerült az évezredes gyakorlati és tapasztalati tudás ismeretét bíró pásztordinasztiák kezéből. Az utolsó szilaj pásztorok némán sírba vitték tudományukat. Új gazdáik nem ismerték e szilaj pásztorkutyák belső értékeit nem tudtak, de talán nem is akartak ráhangolódni a puszták határtalanságához szokott ösztöneikre, lelki világukra. A kuvasz bekerült egy a számára idegen környezetbe, tanyákra, falvakba, szűk udvarokba, gyárak, gyártelepek bezárt világába, legtöbbször láncra kötve. A XIX. század megdöbbentő drámai fordulatot hozott a kuvasz életében, de jó alkalmazkodó képességét bizonyítva az új környezetben is megállta a helyét.
A századfordulón a magyar kutyafajták tenyésztése iránt fokozódott az érdeklődés. A kuvasz első fajtaleírása 1905-ben történt, Buzzi Géza nevéhez fűződik. Elsődleges cél volt ekkor a mennyiség növelése. A standardot 1914-ben Kerpely, írta le. Dr. Raitsits Emil, „A Magyar Pásztor és Juhászkutyák származása, története, leírása és tenyésztése” című könyve már igen részletes standard leírást tartalmazott. (Kiadta a Centrum Kiadóvállalat 1924) Dr. Raitsits Emil munkájával vette kezdetét a minőségi szelekció a húszas években. Megindult a rendszeres tenyésztés. A bíztató folyamatot megállította az első világháborút követő békediktátum. Erdély és a Felvidék elcsatolásával a legjobb minőségű kuvasz tenyészállomány Magyarország határain kívül rekedt!
A kuvasz standardját 1935-ben Abonyi Lajos, Anghi Csaba és Müller (Márki) Iván átdolgozták. Magyarországon a falvakban ugyan döcögősen, de beindult a kuvasz szervezett tudatos tenyésztése. A fajta létszáma ugrásszerűen emelkedett. A kuvasz fizikális és mentális változáson ment keresztül pozitív értelemben. A hazai kuvasz állomány minősége a harmincas években igaz kis túlzással mondva, de már elfogadhatónak volt mondható. Lassan kezdett kialakulni az ideálisnak vélt, szikár testfelépítésű, acélos, típusos, magabiztos, bátor kiegyensúlyozott idegrendszerű kuvasz. A további fejlődés gátja volt az aktív vidéki szervezetek hiánya. A tenyésztési ismeretek általános elterjedése a tenyésztők körében nem volt biztosítva, tetézte a bajt, a széthúzás is. Mindezen okok miatt egy heterogén állomány, alakult ki hazánkban. Ami viszont a bizakodásra okot adhatott, hogy egy szakmailag hozzáértő szűk körben, már egy nagyobb létszámú tisztavérű kuvaszállományt is regisztráltak. Ezek az egyedek nemcsak küllemben mutatattak tetszetős, típusos megjelenést, hanem viselkedésben is. A kuvasz határainkon túl is kezdett népszerűvé válni, pl. Svájcban, Németországban, Hollandiában, Svédországban.
Míg az első világháborúban még kuvaszok is húzták a fronton az ágyút, a második világháború derékba törte a fajta töretlen fejlődését. A bátor, félelmet nem ismerő kuvasz szinte a kipusztulás szélére került. A porták, a gazda, továbbá az állatállomány védelmére kelt, az ősi parancsnak engedelmeskedve, az élte árán is védelmezte, azokat. A gyilkos golyók végeztek a többséggel. A háború után újfent építkezni kellet, szinte a nulláról. Anghi Csaba a Fővárosi Állatkert tudományos igazgatója, (1958-tól főigazgatója) elsőként létrehozta az “Állatkerti tenyészetet” a magyar kutyafajtákból beszerzett 1-2 párt. Egy igen kis létszámú, heterogén állománnyal indulhatott meg a fajta regenerálása, „újraélesztése.” A kuvasz átütő állománynövekedése Kovács Antalnak a Gyapjúforgalmi Vállalat igazgatójának – aki egyben kiváló szakember, valamint FCI küllembíró is volt – a nevéhez fűződik, aki létrehozta a „Gyapjús Kuvasz Kennelt.” (1953) A Gyapjús kennel a kuvasz jövőjének az alakításában létszámának növekedésében, meghatározó szerepet töltött be. A kuvasz a nagyüzemi tenyésztést szociális érzékenysége miatt (kifejezett gazda centrikus) nem volt képes elviselni. Számára a falkán belül betöltött szerepe, a rá figyelés fontossága meghatározó, így a kuvasz nagyüzemi tenyésztése lassan megszűnt.
A kuvasz létszámának a növekedését elősegítette az az állami intézkedés, amely adókedvezményben, anyagi támogatásban részesítette az üzemi és az egyéni tenyésztőket. Nemcsak hazánkban, hanem kezdett felfelé ívelni külföldön is a kuvasz népszerűsége. A fajta gondozását a MEOE fennhatósága mellett a MEOE Hungária Kuvasz Klub, (MEOE HKK) mint a MEOE belső klubja végezte. Jelentősen nőtt a törzskönyvezett egyedek száma, míg 1938-ban 8 törzskönyvet adtak ki, 1988-ra már 2160-at (!) A megszületett törzskönyvezett egyedek száma azonban lassan évről évre kezdett csökkeni. 1995-ben „már csak” 863, 2005-re pedig 181. Ennek egyik fő oka a hazánkba beáramló tömeges hullámban érkező idegen, fajta kutyák magas száma. A kuvasz népszerűsége megkopott, az emberek figyelme egyre inkább – méltatlanul – a külföldi divatos fajták felé irányult. Külföldi fajta jelent meg a falvak portáinál, sőt a tanyákon állattartó telepeken is. Természetesen a külhoni kutyák beáramlása hazánkba „csak” egy, de lényeges indok a létszám csökkenésének. A rosszindulatú igaztalan hamis vádak sora, okozta, okozza talán a legnagyobb problémát, amely a fajta viselkedését célozta meg.
Fontos tényező,hogy a fizetőképes kereslet hiánya miatt a szaporítók próbálják lefedni a kuvasz iránti keresletet, chip, oltás nélkül szinte fillérekért. A tenyésztői kedv megtorpant, amelyhez persze hozzájárult a beszűkült munkalehetőség, a munkanélküliség, a megélhetési gondok, a nagytestű őrzővédő kutyákra nagyobb odafigyelés kell, drágább a fenntartásuk is. A jól működött eredményes tenyészetek száma csökkent, mivel több idősebb tenyésztő eltávozott közülünk. Ami viszont igen biztató a jövőre nézve, a fiatalok lelkes bekapcsolódása a tenyésztői munkába, valamint a mostanában visszatérő régebbi tenyésztők újra beindítják a tenyészetüket. Egyre több az új kennel tulajdonos, akiknek szakmai segítséget nyújtunk.
Mit várhatunk el a kuvasztól, valójában milyen a kuvasz természete, viselkedése?
A kuvasz sokszínűségét a múltjában kell keresnünk és ezt a jelenben is meg kell őriznünk. A kényszerváltás által bekövetkezett sokkoló környezeti hatásokat – tartás, bánásmód, környezet, foglalkoztatás kivételes intelligenciájának köszönhetően, jól feldolgozta, és a saját javára fordította. Tökéletesen integrálódott a mai kor világába. Viselkedésében azért még hordozza az ősi jegyeket, (lásd, visszahelyezve eredeti környezetbe, ott is tökéletesen ellátja a feladatát) de többnyire „modernizálódott”, ezért alaptermészete számtalan téren eltér a többi pásztorkutyafajtáktól, és azoktól élesen elkülönítő jegyeket hordoz.
Alkalmazkodóbb, szabálykövetőbb. Könnyebben képezhető, tanítható, mint a többi pásztorkutyafajta. Az is igaz, hogy az önállósága kissé megkopott, gazdafüggőbbé vált, amelynek persze van pozitív hozadéka is, együttműködőbb, amely a nevelésnél, tanításnál értékes adottság. A kutyának abban a környezetben kell megállnia a helyét, amely környezetben él. A környezeti hatások egyben meghatározzák, behatárolják a viselkedésüket. A kuvasz őrző-védő pásztorkutya elsősorban és ennek maradéktalanul megfelel, hisz minden iskoláztatás tanítás nélkül ösztönösen védi a házat, a tanyát, a jószágot, az ember vagyontárgyait, sőt magát az embert is, azonban a mai Európában a fegyelmezhetőségnek, irányíthatóságnak kell prioritást adni. A tenyésztésért felelős fajtaklubnak, a tenyésztőknek, e téren nagy a felelőssége. A „kultúr környezetben” élő kuvasznak az egyes kutyasportok valamelyikére való felkészítése, majd azon történő részvétele, nagymértékben helyettesíti az eredeti „munkakörét.” Ilyen pl. engedelmes feladatok, ügyességi feladatok, agility, flyball, terelés, őrző-védő munka, dog dancing, nyomkövető munka, vadászat, munkaversenyek, obedience, MEOESZ Magyar Pásztorkutyák Munkaversenye.
Ha a felkészítést, a foglakozást, erőszakmentesen, türelmesen, következetesen végezi a gazda – pozitív megerősítéssel – az egyed adottságát, egyéniségét természetét is figyelembe véve, általa kutyája jó közérzetét is biztosítja, valamint kialakul a kutyában az együtt – működési készség, a bizalom, kötődés a gazdája iránt. A képzéssel, a tanítással történő felkészítés másik fontos célja, a fizikai, pszichikai egészség megőrzése. (állóképesség, magabiztosság, munkakészség, szervezeti szilárdság) A felvezető, részéről elvárt egy alapszintű etológiai, kinológiai felkészültség, kitartó céltudatos munka, továbbá fizikai állóképesség. Az országos, sőt nemzetközi jelentőségűek a kuvasszal történt, történő hagyományőrző bemutatok tartása hazánkban és a határinkon túl, valamint a kuvasz bevonásával végzett – már évtizedek óta folyamatosan – népszerűsítő oktató előadások, óvodákban, iskolákban. A jövő nemzedéknek a jó irányban történő „formálása” felbecsülhetetlen értékkel bír.
A kuvasz képzése tanítása nem valami ördögtől származtatott rossz, nem fajtaidegen, hisz a fajtastandard erről így ír: „Felhasználása: Házak, birtokok, telepek és haszonállatok, továbbá személyek őrzés-védése. Sport és munkakutyának is alkalmas.” „Canis familirais undulans hungaricus. Abonyi L. 1935 FCI Standardszám: 54/b. H” A Hungarikum cím (2017) majd a Hungarikum védjegy elérése (2018) kedvező előrelépést jelentett a kuvasz számára a népszerűsítése terén. A minőség megőrzéséhez a 2018 január 1.-én bevezetett DNS alapú származás ellenőrzés bevezetése ad garanciát. A kutyatartók etikai kötelessége a kutya felnevelése, urbanizált világunkban egy kicsit tovább lépve, legalább egy alapszintű viselkedési kultúra megtanítása, már az óvodákban, iskolában is. A kuvasz a mai világban tökéletesen megállja a helyét. Megbecsülésre, odafigyelésre, szeretetre és kölcsönös megértő tiszteletre van szüksége.
Kuvasz standard, rövidített, kivonatos leírása.
/Részletes leírás: Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület /MKFE/ Kuvasz Tenyésztési Program/
Származása: Magyarország FCI besorolása: I. Fajtacsoport Juhász- és pásztorkutyák
Felhasználása: Házak, birtokok, telepek és haszonállatok, továbbá személyek őrzése-védése. Sport- és munkakutyának is alkalmas. Munkavizsgára nem kötelezett fajta.
Általános megjelenés: Tetszetős külseje nemességet és erőt sugároz. Testtájai arányosak, nem megnyúltak, de nem is zömökek. A fajtától elvárt az erőteljes testfelépítés, ugyanakkor nemesség és szikárság a legfontosabb tenyészcél. A kuvasznál az erőteljes testfelépítés nem azonos a durva csontozattal, míg a szikárság nem azonos az elfinomodással. Élénk vérmérsékletű, könnyed mozgású. Külleme fáradhatatlan munkabírásról tanúskodik. A kan mindig nagyobb, tömegesebb, erősebb csontú. A feje szélesebb, arányaiban rövidebb, füle kisebb.
Viselkedés és jellem: Kifejezetten bátor, a félelmet nem ismeri, élénk vérmérsékletű, kiegyensúlyozott idegrendszerű. A gondjára bízott portát, személyeket, vagyontárgyakat élete árán is megvédi. Hűséges, megbízható, gazdáját és környezetét szerető. Térigénye nagy. A szeretet és a törődést meghálálja, fontos számára a „falka” biztonsága. Igénytelen, ápolása egyszerű, a legzordabb időjárást is elviseli. A kuvasz tartásához, neveléséhez nem szükséges különleges szaktudás, ennek ellenére mégsem ajánlható bárkinek, akármilyen körülmények közé. Következetesen neveljük, Fontos a szabályok a határok és korlátok kijelölése, azoknak következetes betartatása. Nem való ingerszegény, környezetbe.
TESTFELÉPÍTÉSE
Fej: A kuvasz legszebb testtája a feje, amely jellegzetes ék alakú, a testtel harmonizáló, tetszetős és nemes. A fejtető széles, homloka enyhén domborodó. A homlok közepén kifejezett hosszanti árok húzódik. A stopvonal enyhe lejtésű, tágan ívelt. Az orr egyenletesen keskenyedik, de sohasem hegyesedik el. Orrtükre fekete. Ajkak, feketék, feszesek. Nagyméretű, erős fogazattal rendelkezik. Ferde vágású, szeme a mandulára emlékeztetett. Színe, sötétbarna. Füle tompa V alakú. Figyelő helyzetben füle meglebben, de sohasem áll fel, és nem csavarodik.
Nyak: Tarkója rövid. Erőteljes izomzatú, inkább rövid, mint középhosszú. Kanokon a szőrnyakörv és a mellsörény kívánatos, sajnos egyre ritkábban fordul elő.
Törzs: A törzs, és a végtagok oldalról nézve a négyzettől kissé eltérő, fekvő téglalapot alkotnak.
Mar: Hosszú, és határozottan a hát síkja fölé emelkedik. Hát: Középhosszú, egyenes, széles, jól izmolt és feszes.
Ágyék: Rövid, feszes folytatása a hátnak.
Far: Enyhén csapott, gazdagon izmolt, széles, rajta a szőrzet dús, ami a túlnőttség látszatát keltheti.
Szügy: Síkja közepén előredomborodó a szegycsont gazdag izomzata miatt. Közepesen széles. Mellkas: Mély, hosszú, és enyhén dongás.
Farok: Alacsonyan tűzött, az enyhén csapott far egyenes folytatása, határozottan lefelé irányul. A vége enyhén felfelé hajlik, de nem kunkorodik, kiegyenesítve a csánk ig ér. Izgalmi-figyelő állapotban legfeljebb az ágyék szintjéig emelheti.
Végtagok: Az elülső végtagok, mintegy oszlopszerűen támasztják alá a törzset, stabil, szabályos kellően széles állásban. A kuvasz ügető típusú pásztorkutya. Vég- tagszögelései is ezt mutatják. A végtagok legyenek kellően vastagcsontúak, tömeges izomzattal borítottak, de ugyanakkor szikárak, szárazak. Előforduló hiba: A karóállás, de nem kívánatos a kardállás sem.
Mozgás: Lépése hosszú, lassú. Ügetése gyakran oldalazó, vágtája térölelő, lendületes, kitartó. A könyök a testhez simul, oldalirányú kitérés nélkül. A mozgás könnyed, ruganyos. Kívánatos a szabályos egyenes vonalú mozgás. Robbanékonysága figyelemre méltó.
Bőr: Sok pigmentet tartalmaz, palaszürke, feszes. Az orrtükör, a szemhéjszél és az ajak fekete. A talppárna fekete, vagy palaszürke. Kívánatos a szájpadlás sötét színezete.
Szőrzet: Színe kizárólag fehér, elefántcsont fehér megengedett, közepesen durva, hullámos, kissé merev és nem nemezesedik. A farok egész hosszában dús, hullámos szőrrel fedett, alsó felületének szőrzete a leghosszabb (10-15cm) A kuvasz szőrzete, kor és kondíciótól függően, továbbá egyedenként is mást és mást mutathat. Több szőrtípus is elfogadott, az enyhén hullámostól a göndörödőig. Nem lehet azonban egyenes lefutású, vagy erősen göndörödő. Fajtaidegen a nyílt szőrzet.
Méret:
Marmagasság: Kanok: 71–76 cm
Szukák: 66–70 cm Súly: Kanok: 48–62 kg
Szukák: 37–50 kg
Megjegyzés: A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, jól tapintható normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.
Kizáró hibák: Felálló fül. Előreharapás, illetve 2 mm-t meghaladó hátraharapás. Kifelé, vagy befelé forduló szemhéjszélek. Orrtükri, ajakszéli vagy szemhéjszéli pigment hiány. Fogak hiánya. Kifejezetten erős stopvonal. Gubancosodásra hajlamos, gyűrűs vagy egyenes, szálkás szőrzet. Hosszú szőrrel fedett végtagok. Nyugalmi állapotban is ágyéksíkja fölé emelt, és hátrakunkorodó farok. Fentiektől eltérő szőrszín. Rejtett, vagy egyheréjűség (cryp – torchismus, monorchidia/monorchismus).
A Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület, mint államilag elismert tenyésztői szervezet célja, hogy a magyarországi állomány azonos elvek alapján történő, szabályozott, ellenőrizhető tenyésztés során született, a standardjához leginkább közelítő, egészséges, örökletes betegségektől mentes, fajtatiszta egyedekből tevődjön össze. A tenyésztői munkához nélkülözhetetlen, a pontos és reális célkitűzés, továbbá a tenyészállomány ismerete. (tenyésztésbe vont egyedek) A tenyésztés során kiemelkedően fontos a használati érték és a genetikai diverzitás megőrzése, mind a hagyományos, mind a XXI. század követelményeinek megfelelő készségek fenntartása.
Pischoff Ferenc, Kurkó Gyula
