N É V J E G Y
Barta Sylvia
Ózdon született 1970. január 26-án. Később szüleivel Százhalombattára költözött, majd Budapesten járt gimnáziumba. Gyermekkorában példaképe Kudlik Júlia volt. Az ő hatására híradósbemondó szeretett volna lenni, így már húszéves korában a egy vidéki televíziónál dolgozott, később pedig a budapesti Nap TV-nél volt szerkesztő-riporter. Számára az áttörést a kereskedelmi csatornák indulása jelentette, ő lett a TV2 első női időjárás-jelentője. Később vezette a Találkozások című magazinműsort, ahol kreativitását is kibontakoztathatta. Férje Kolossváry Ádám, házasságukból két lányuk született, Zsófia (2004) és Dorka (2006). Sylvia a közelmúltban visszatért a TV2 csatornához, ahol ismét időjárásjelentőként dolgozik.
Hosszú évek után tértél vissza újra a képernyőre. Milyen érzéssel töltött el, amikor megkerestek, hogy újból legyél időjárásjelentő a TV2-n?
Boldogsággal és büszkeséggel tölt el, hogy ennyi idő –majdnem húsz év után – megkerestek ezzel az ajánlattal! Amikor először meghallottam a telefonban, hogy mivel kerestek meg, azt hittem rosszul hallok – mert egy zajos, forgalmas úton gyalogoltam és úgy éreztem azon nyomban le kell ülnöm valahová, annyira meglepődtem. Ugyanakkor
nagyon elgondolkodtató, megfontolandó lehetőségnek ígérkezett az ajánlat. Egészen fiatalon kezdtem a televíziózást. Először Százhalombattán dolgoztam szerkesztő-riporterként és műsorvezetőként, majd később a battai tv mellett Esztergomban a Kék Duna Rádiónál vezettem műsort. Akkor úgy éreztem, hogy megtaláltam a helyemet, de itt nem álltam meg! Jelentkeztem a Nap Tv-be szerkesztő-riporternek, ahol szintén műsorokat vezethettem! Mindezek mellé nyárra még felvételt nyertem az akkori Rádió Jam Balaton kereskedelmi rádióba szerkesztő műsorvezetőnek! Már akkor is nagyon sok érdekes, intelligens emberrel készíthettem interjúkat! Egy percig sem unatkoztam, rengeteget dolgoztam, de azzal foglalkozhattam, amit igazán szerettem.
A televíziózást a férjemmel való családtervezés, gyermekek utáni vágyakozás miatt hagytam abba. A lányaim megszületése után egészen más fordulatot vett az életem. Amíg otthon voltam a gyerekekkel kialakult egy autoimmun betegség nálam, az artritisz, ami az ízületeket támadja meg. Ekkor kezdtem el zumba órákra járni, amit gyorsan meg is kedveltem! Mivel a zumba rajtam sokat segített úgy éreztem, hogy én is szeretnék ezzel a mozgásformával segíteni a hasonló sorsú embereken. Megszereztem különböző zumba oktatói képesítéseket és egy aerobik edzői iskolát is elvégeztem, így mára már magam oktatom a zumbát. A betegségem ideje alatt több gyógytornásznál és különleges módszerekkel dolgozó személyi edzőnél is megfordultam! A néhány éves edzői tanulmányok és zumba oktatói iskolákat követően összeállítottam azt a heti edzéstervet és edzés módszert, ami hatékony lehet hasonló sorsú, de aktív életre vágyó emberek számára, így a zumba mellett saját testsúlyos alakformáló órákat és gerinctornát is tartok. Azonban a teljességet az adta meg számomra, amikor gyengén látó, vak és sérült gyerekekkel, fiatalokkal kezdtem el foglalkozni. Csodálatos látni, hogy ezekben a gyerekekben mennyi akarat és életerő van! Ők döbbentettek rá igazán arra, hogy én valójában nem is vagyok beteg!
Lady, a golden retrieveretek mikor és hogyan került a családba? Mindig is szerettem az állatokat, egészen gyerekkorom óta. Volt macskám, teknősöm, aranyhalam, szinte minden olyan állat megtalálható volt a családunkban, ami egy lakótelepi lakásban elfér. Amikor a gyerekek nagyobbak lettek, egyre inkább úgy éreztük, hogy jó volna egy kutya a családban. Egy kutya sosem nő fel, ő mindig örök „gyerek” marad, kiszolgáltatott, sosem fog benyúlni a hűtőszekrénybe egy szál kolbászért. Úgy éreztem a gyerekek után újra kell valaki, akiről ilyen módon gondoskodhatok. Alaposan utána olvastunk és utána jártunk annak, hogy milyen kutya lenne a legideálisabb számunkra. Én nagyon szerettem volna magyar vizslát, viszont kiderült, hogy ennek a fajtának hatalmas mozgásigénye van, így egyre inkább a golden retriever felé húzott a szívünk. Örömmel olvastuk róla, hogy mennyire családszerető, alkalmazkodó, okos, és nem olyan nagy a mozgásigénye, mint például a vizsláknak. Úgy gondolom, mielôtt valaki magához vesz egy kutyát, mérlegelnie kell azt, hogy mennyi időt tud vele a szabadban tölteni. Hiszen egy mozgékony állatot véleményem szerint nem fogadhat be egy olyan család, amely nem tudja annak a mozgásigényét kielégíteni. Végül egy ismerősünk ajánlására találtunk egy számunkra is ideális kennelt, ahol pont akkor születtek kiskutyák. Mindegyik újszülött eb tüneményes volt, azonban egyszer csak előjött valahonnan hátulról egy már nagyobbacska, mint később kiderült, akkor már négy hónapos kutya. Ő egy hosszú lábú, kajla fülű golden retriever volt. Odahozott nekem egy megviselt zoknit, és egyfolytában bújt oda hozzám az orrával.
G O L D E N R E T R I E V E R
Ez a fajta békét, szeretetet, ragaszkodást és kedvességet nyújt az embernek. Legfőbb jellemzője a gazdájával szembeni odaadó engedelmessége és hűsége. Ez megmutatkozik a magas fokú tanulásra való készségében is, ezért sikeresen használták már korábban is munkakutyaként. Elragadó jelleme és képességei alkalmassá tették, illetve teszik vadász, vakvezető, mentő, valamint segítő és akár kereső-kutyának is. Nagyon szereti a gyerekeket, szinte sohasem agresszív és általában rendkívül barátságos. Szüksége van arra, hogy azt érezze, igazi családtagnak tekintik. Nagy a mozgásigénye, és nagyon szeret játszani. Emellett pedig, ha lehetősége adódik rá, szívesen úszik is, örömmel elkíséri gazdáját akár a vízpartra is. Azonban nagy meleg kimerítheti, nehezen viseli a hőséget a vastag szőrzete miatt. Fizikumából adódóan csípő ízületi diszpláziától kell tartani nála, és hajlamos bizonyos szembetegségekre: szürkehályogra, valamint retinasorvadásra.
Nézett rám a nagy őzike szemeivel, szinte könyörgött, hogy vigyük őt haza. Végül őt, azaz Ladyt választottuk. Azt nem tudjuk, hogy ő miért maradt ott az előző alomból, de ez nem is volt érdekes és fontos a számunkra. Végül rájöttünk, hogy nem is mi mentünk kutyát választani, hanem Lady választott minket.
Akadt-e valamiféle nehézségetek Ladyvel az elején?
Lady az első kutyánk, most 6 éves. Se nekem, se a férjemnek korábban nem volt kutyája. Ezért aztán nem szakértelemmel és nagy hozzáértéssel foglalkoztunk a kutyával, hanem autodidakta módon tanultuk meg lépésről lépésre, hogy milyen egy értelmes állattal együtt élni és pusztán szeretettel, következetesen igyekszünk gondoskodni róla. A legelején azt gondoltam, hogy ha hozzánk kerül, egy kutya én már másnap kocogni fogok vele, mint, a filmekben. Egy négy hónapos kiskutyával viszont ezt nem lehetett megtenni. A kezdetekkor sokat „rosszalkodott”, első éjszaka például megrágta a nappaliban a teakfa asztal sarkát. Első éjjel vele aludtam a nappaliban és őrködtem éberen amíg tudtam. De így is megtörtént a baj, túl járt az eszemen. Akkor rájöttem, hogy amíg meg nem tanítjuk az alapvető szabályok betartására, addig nem hagyhatjuk magára a kiskutyát. Gyakorlatilag két hétig otthon voltam vele, mintha gyesen lennék egy kisgyerekkel. Nem tudtam sehova sem elmenni, mert nem lehetett őt egyedül hagyni. Ekkor még nem tudtuk pórázon sétáltatni őt, azt sem tudtuk, hogy szoktassuk rá. Rádöbbentünk, hogy nekünk egy szakember segítségére van szükségünk. Találtunk is Kőbányán egy kutyaiskolát és egy nagyszerű szakembert, aki nagy tekintélynek örvend a kutyás körökben. Ő járt hozzánk egy ideig és megtanított minket arra, hogy hogyan kell a kutyát úgy nevelni, illetve úgy a családba fogadni, a lehetőleg zökkenőmentesebben illeszkedjen be az életünkbe. Nem tagadom az elején voltak konfliktusok. Például a szobatisztasággal egy darabig hadilábon álltunk és előfordult, hogy Lady egészen hajmeresztő dolgokat csinált. Megrágta például a locsolóberendezést, és a fák tövét is, valamint sok gödröt ásott a kertben. Azonban ezek a dolgok már csak a múlté, Ladyből egy végtelenül okos, nyugodt, kiegyensúlyozott, szófogadó kutya lett. A kedvencünk az elején férjemtől tartott a leginkább, ugyanis ő nagyon szigorú, ugyanakkor nagyon következetes volt vele szemben. Lady számára a férjem lett a falkavezér, ennek ellenére nagy a szerelem köztük is. Lady egy csodálatos állat, mindannyiunk nagyon szereti és persze okos, intelligens kutya, rengeteg szeretet ad és rengeteg változást hozott az életünkbe.
Mesélj ezekről a változásokról. A lányaid hogyan viszonyulnak Ladyhez?
Lady óta sosem vagyunk magányosak! Nem is tudom, hogy eddig, hogy tudtunk kutya nélkül élni?! Előtte sem voltunk a szó szoros értelemben magányosak természetesen, mert családban élünk, ugyanakkor jó úgy hazamenni, hogy mindig vár minket valaki és örül nekünk. Ladynek köszönhetően sosem üres a ház. Nekem például ő az állandó kávézópartnerem. Mindig ott van velem, amikor főzöm a kávét, vagy készítem a gyerekek reggelijét és uzsonnáját, azt lesi mikor „esik le” egy falat. Rengeteg közös rituálénk van. A kutyának köszönhetően már nem vagyok olyannyira rend és tisztaság mániás, mint korábban. Édesanyám mindig azt mondta, hogy ez a szokásom majd megváltozik, ha gyerekem lesz. Azonban ez nem így történt, még a második kislányom érkezése sem segítette leküzdeni a tisztaság mániámat. Aztán megérkezett az életünkbe Lady és ez megváltozott. Előfordult, hogy napi tízszer jött be sáros mancsokkal a tiszta házba. De az sem volt ritka, hogy a lemenő nap fényében láttam, azt, ahogy száll a kutyaszőr a padló fölött. Aztán feladtam, elengedtem ezt a fajta maximalizmust.
A gyerekeim is imádják Ladyt. Hihetetlen módon ragaszkodnak hozzá, de ez a kutya részéről is így van, kölcsönös a rajongás. Szerintem Lady segítségével még inkább megtanulják a lányaim azt, hogy mi az igazi szeretet, és azt is, hogy úgy kell szeretni akár egy állatot is, hogy a másik boldog legyen. A gyerekek is ráéreztek már arra, hogy milyen csodálatos dolog az, hogy amikor foglalkoznak Ladyvel akkor ő attól határtalanul boldog. Mindemellett nagyon nagymértékben formálja is a személyiségüket. Megtanulták azt, hogy van a családban egy állat, akiről gondoskodniuk kell. Az igazi szeretet szerintem, az, amikor nem korlátozzuk a másikat. Ez igaz szerintem az állatokra is, nyilván le kell fektetni egy szabályrendszert, ez csak is így működik.
Milyen szabályok vannak lefektetve nálatok? Hogy fegyelmezitek, és hogy jutalmazzátok Ladyt?
A fegyelmezéskor elég annyi, hogy rászólunk egy kicsit erélyesebben, hogy nem vagy nem szabad. Ő ebbôl pontosan tudja, hogy mi az, amit lehet, és mi az, amit nem, bár nem is tudom mikor kellett neki utoljára ilyet mondanunk, emlékeim szerint már nagyon régen. Jutalmazni sokat szoktuk. Minden olyan dologért, amit jól csinál, megdicsérjük, amiért ő nagyon is hálás. Amikor valamiféle nagy dolgot akarunk nála elérni, akkor jutalomfalattal próbáljuk őt inspirálni. Ő egy végtelenül türelmes kutya, nagyon családszerető is. Lady mindig azt nézi, hogy hogyan tehetne minket boldoggá. Ő szeretne mindig úgy viselkedni, hogy a gazdáját az jó érzéssel töltse el. Nagyon szeretek vele kettesben sétálni, de egyszerre mindig csak is annyit megyünk, amennyi neki is jól esik. A séták Ladyról szólnak, de ezek nekem is jót tesznek.
Brehovszki Anita
Fotók: Dandy the Barber
