Novák Noel Marcell vagyok, augusztusban töltöttem 9. életévemet. Székesfehérváron lakom szüleimmel, testvéremmel és kutyáinkkal.
– Hogyan és mikor kezdődött a kutyás karriered?
– Mindig is szerettem az állatokat, már amikor megszülettem, volt otthon egy óriás és egy közép schnauzerünk, illetve egy basset houndunk a kertben egy póni társaságában.
Sajnos 2 évig kutyus nélkül voltunk, majd addig rágtuk az öcsémmel anyáék fülét, míg vettek nekünk egy szálkásszőrű törpe tacskót, Daliást, akivel aztán 2023 februárjában elkezdtünk kiállításokra járni. Így csöppentem bele én is a kiállítások világába. Már a második alkalommal, egy tacskó klubos rendezvényen, Arlón, anyukám be is nevezett gyermek-kutya párba (ekkor 7,5 éves voltam), amit aztán nagy meglepetésemre, mivel addig semmit nem tudtam a handlerkedésről, meg is nyertem. Megtetszett ez a sport, meg a kupa, amit nyertem (mosolyog) és a legközelebbi kiállításon is elindultam Daliással, aki rutintalansága ellenére próbálta a maximumot kihozni magából is.
– Ekkor kezdtél el komolyabban gondolkodni, foglalkozni a junior handlerkedéssel?
– Igen. Tavasz tájékán anyukám megtudta, hogy létezik egy egyesület, az Ifjúsági és Gyermek Kutyás Sport Egyesület Dobainé Tar Zsuzsanna elnöksége és Schlosser Attila szakmai vezetése alatt, ahova azonnal csatlakoztunk, így már az éves pontversenybe is beszállhattam és kezdtem gyűjteni a pontjaimat a Gálára.
– Mit kell tudni a junior handler gáláról?
– A FeHoVa keretein belül rendezik meg minden év februárjában. Egy évben minimum 25 pontot kell gyűjteni a versenyeken, így lehet bekerülni a gálára. Junior handler 1-es és 2-es korcsoportnál viszont még van egy tesztírás is, aminek sikerülnie kell. A gyermek-kutya párban egy bíró bírálja el a gyerekeket, míg a junior handlereket már három bíró.
– Sikerült már első évben gyermek-kutya párban bejutnod a gálára?
– Igen, szerencsére sikerült 100 körüli pontszámmal, így az éves pontversenyt is megnyertem.
– Milyen eredményt értél el ott?
– Két napon indultam, három versenyen. A gálán 3. helyezést értem el, aminek nagyon örültem, hisz ott volt az országból mindenki, aki kvalifikálta magát. A két CACIB kiállítást pedig megnyertem.
– Ha jól tudom, ezek voltak az utolsó gyermek-kutya páros szerepléseid? Elárulod miért?
– Majdnem, igen. Utána még részt vettem egyik napon a pécsi CACIB kiállítás keretében a nyílt bajnokságon, hogy elérjem a minimum 25 pontot a gálára, ami sikerült is. Másnap már junior handler 1-es korcsoportban mérettettem meg magam, ugyanis 8,5 évesen korkedvezménnyel felkerültem a „nagyok” közé. Bevallom, féltem egy kicsit, hogy fogok tudni helyt állni köztük.
– Milyen fajta kutyákkal indultál már junior handler versenyen?
– A sajátommal, törpe szálkásszőrű tacskómmal, Daliással, az ő apukájával, Tokyoval, egy magyar agárral, Nasival, egy törpe schnauzerrel, Ludoval és egy basenjivel, Keishával. Gyakorolni szoktam idegen kutyákkal is és versenyen kutyacsere alkalmával is vezettem már fel más fajtát.
– Mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?
– Egyet nagyon ki tudok emelni… De azért még van egy-kettő. Nagyon büszke vagyok például a gálán való részvételemre és az ott elért 3. helyezésemre, valamint tavasszal Mariborban megnyertem a napi supreme versenyt (junior handler 1-es és 2-es korcsoport győztesei közül választják ki az abszolút győztest), a hazaiak közül a szilvásváradi CACIB kiállítás az, ami hatalmas boldogságot okozott, ugyanis nagyon erős mezőnyben, 14 nagyon ügyes junior handler közt egy – akkor még – idegen kutyával, Ludoval, megnyertem a napi versenyt, így életem első magyar supreme döntőjébe jutottam. Ott sajnos már okkal nem helyeztek, vétettem hibát. A legbüszkébb akkor is az idei celjei Európa-bajnokságon való szereplésemre vagyok.
– Meséld el kérlek, hogy szerepeltél az EDS-en! Melyik kutyával indultál? Milyen élményekkel gazdagodtál?
– Azért nevezett be anyukám az EDS-re, hogy gyakoroljak profik között és tanuljak tőlük. Ez volt az elsődleges célunk, így is mentem oda. Társam Volzhskiy Arkos Charismatic alias Ludo volt. Ő egy 3 éves fekete-ezüst színű törpe schnauzer kan. Nagyon szeretek vele dolgozni, segítőkész, bár meg kellett egymást szoknunk, de úgy érzem ez sikerült mára már. Itt is nagyon szépen köszönöm Kovács Virágnak ezt a szuper kutyust.
Nagyon vártam már az első napon, hogy mehessek az előbírálati ringbe. 69 junior handler versenyzett aznap, így az előbírálati ringbe maximum 10 handler mehetett be egyszerre, akit lebírált Pia Adlešič bírőnő. A WDS-en és az EDS-en nincsen szétbontva a junior handler 1-es és 2-es korcsoport, itt együtt versenyzik mindenki.
Az előbírálat úgy éreztem, jól sikerült. A Best in show ringbe való bevonulás előtt fél órával már gyülekeznünk kellett a csarnok melletti sátornál, ekkor már izgultam. Miután egyesével bevonultunk a ringbe, beállítottuk a kutyákat, a bírónő végigsétált, újra megnézett minket, majd a sor elejéről kezdte kiválasztani az általa legjobbnak tartott 6 junior handlert, ahova engem is beválasztott. Akkor gondoltam magamban, hogy most mindent bele kell adnom, magyarként kinn állok, muszáj megcsinálnom.
Összevetett ismét minket a bírónő, majd megfogta a 3 szalagot. Nagyon izgultam, hogy sikerül-e bejutnom a legjobb háromba. És igen, felállhattam a dobogóra! Akkora puszit nyomtam Ludo fejére. Hatalmas boldogság volt, meg könnyebbültem. (Kijöttem és megkönnyeztem.) Szorongattam a szalagomat. Másnap már csak a lelátóról szurkoltam a többi magyar társamnak és figyeltem, hogy hogy oldják meg a feladatokat a junior handlerek, kik azok, akikkel vasárnap a középdöntőben együtt fogunk versenyezni.
Fantasztikus élmény volt ott lenni, megélni, részt venni rajta. Jó volt a hangulat, még junior handler parti is volt szombat délután, ahol beszélgethettünk egymással, ehettünk, ihattunk.
A cikk folytatása az a Kutya újság 2024-es decemberi számában olvasható!
