Újabb közös világirodalmi utazásunk során, melynek továbbra is a kutya áll a középpontjában, egy hosszabb utat teszünk meg. A reneszánsz világirodalmi óriásától, Dantétól indulunk és Csehovval, a realizmus nagymesterével fejezzük be.
Dante és a kutyák
Dante, eredeti neve Durante Alighieri (1265-1321) itáliai költő az olasz reneszánsz és a világirodalom nagy klasszikusa. Fő műve az Isteni színjáték (La Divina Commedia), melynek a világirodalomra gyakorolt hatása egészen napjainkig tapasztalható. Az Isteni színjáték szerkezetét a hármas szám és annak többszörösei határozzák meg: három könyvre tagolódik, mindegyik könyv 33 éneket tartalmaz. És már az első könyv (A pokol), első énekében (A sötét erőben) találkozunk egy kutyafajtával, az agárral.
Az irodalmi elemzők különböző allegorikus jelentést tulajdonítanak a műben megjelenő agárnak, de mindettől függetlenül fontos, hogy egy adott fajta egy ilyen nagyhatású világirodalmi alkotásban megjelenik.
Shakespeare és a kutyák
A másik nagy klasszikus, William Shakespeare (1564-1616) angol drámaíró minden bizonnyal a világirodalom legnagyobb és leghíresebb alkotója. Néhány művében, így a Julius Caesar, a Két veronai nemes, a Szentivánéji álom, a Velencei kalmár, a Lear király című drámáiban megjelenik a kutya alakja. Műveiben vannak konkrét kutya szereplők, persze nem főszereplőként, hanem mellékszereplőként, mint például a Lear király című drámájában a viharban bolyongó Lear király így szól egy alkalommal:
„LEAR: A kis kutyák, a Bodri, Cicka, Kedves, nézzétek csak, mind rám ugatnak.” (II. kötet, 477,) Vörösmarty Mihály fordításában
A Szentivánéji álom II. felvonás, 1. színében Theseus, Athén ura így dicséri kutyáit:
„Az én kutyám is mind spártai faj,
Lefüggő száju, sárga mind; s fülökkel
Lesöprik a fűről a harmatot;
Leppentyüik mint a thessal bikáé;
Lassúk futásra, de szájuk harang:
Alább-alább mind.”
Arany János fordításában
A műben szereplő leírást több fajtagondozó szervezet a basset hound fajta leírásának tulajdonítja, de ennek sajnos nincs tudományos bizonyítéka.
Alexander Pope és a kutyák
A következő alkotónk egy költő. Alexander Pope (1688–1744) angol költő a klasszicizmus meghatározó alkotója, akit Voltaire, a francia felvilágosodás fő alakja a kor legnagyobb költőjének, gondolkodójának tartott. Pope egy gyermekkori betegségnek köszönhetően gyenge test alkattal rendelkezett és folyamatos fejfájással küzdött, mely rányomta bélyegét a hétköznapjaira. A költő kedvenc kutyája egy Bounce nevű német dog volt, aki védelmezte, segítette gazdáját. A kettőjük közötti szoros kapcsolat a kortársak szerint rendkívüli volt. Ezt bizonyítja az is, hogy a felmérések szerint költészetében több mint száz utalást találhatunk kedvenc állatáról, a szó szerinti utalástól a metaforikusig.
Goethe és a kutyák
Következzen egy német író, költő Johann Wolfgang Goethe (1749–1832), akit az irodalomtörténet a világirodalom egyik legnagyobb hatású alkotójának tart. Személye a világhatású német klasszicizmust testesíti meg. Szerepe kiemelkedő a világirodalom líratörténetében és drámatörténetében is. Remekműveket alkotott, így többek között Faust címmel a világirodalom egyik legnagyobb hatású drámáját. Goethe a dráma témájával, melynek alapja egy népi legenda, és a mű megírásával évtizedeken át foglalkozott, és végül a halála előtti évben, 1831-ben fejezte be.
A dráma alaptörténete nagyon egyszerűsítve a Faust és Mefisztó (az ördög) között megkötött szerződés, miszerint Faust minden vágyát, kívánságát teljesíti a földön Mefisztó, annak fejében, hogy Faust halála után a lelkét az ördögnek adja. De hogyan is kerül ebbe a történetbe a kutya? Mefisztó első alkalommal egy fekete kutya képében jelenik meg Faustnak. A fekete kutya és a gonosz összekapcsolásának eredete pedig szintén visszavezethető az antik mítoszokhoz, így például Hekaté-hoz, a háromfejű és háromtestű istennőhöz, akinek hármas természetéből végül alvilági szerepe élt tovább hangsúlyosan. Ő lesz a boszorkányok, kísértetek, szörnyű látomások úrnője. Hekaté a pokol kutyáival jár fel a földre. Tőle eredeztethető, hogy a fekete kutya válik az ördögi hatalom és a boszorkányság szimbólumává.
És mi sem mutatja jobban, hogy a mítoszok és babonák a mai napig hatással vannak ránk, mint az ún. „fekete kutya szindróma”. Ez az a jelenség, amivel számos szakértő foglalkozik napjainkban is világszerte. Miért nem akarunk mi emberek fekete színű kutyákat örökbe fogadni? De jön majd irodalmi utazásunk során egy olyan regény a krimiirodalomból, ahol a zseniális főszereplő bebizonyítja mindannyiunknak, hogy a nagy fekete kutya a történetben az emberi gonoszság és kapzsiság eszköze volt, nem pedig maga a gonosz.
Walter Scott és a kutyák
Következő alkotónk Walter Scott (1771–1832), az angol romantika ünnepelt és legolvasottabb regényírója. Ki ne ismerné Ivanhoe vagy Rob Roy című regényeit? Ezek a művei magyar fordításban is megjelentek, de ha az olvasó a regényeket nem vagy régen olvasta, a regényekből készült hollywoodi filmadaptációkat biztosan látta. Walter Scott életére és alkotómunkájára nagy hatással voltak kutyái. Woodstock és Talizmán című regényei hős kutyaszereplőiben ráismerhetünk az író saját kutyájára, Maida-ra. A Guy Mannering című regényének (sajnos magyar fordításban nem jelent meg) főszereplőjének, Dandie Dinmont gazdának a háza tele van kutyákkal. A regényben szereplő terrierek az író saját terrierjeinek nevét viselik. A mai Dandie Dinmont terrierek pedig a regény főszereplőjének a nevét.
Charles Dickens és a kutyák
Mindenképpen fontos megemlíteni Charles Dickens (1812–1870) angol írót, az angol romantika legismertebb alkotóját. De miért is? Hiszen regényeiben a kutya mint a cselekmény szempontjából meghatározó szereplő, nem jelenik meg. Az ő csodás világa és legszebb meséje, a Karácsonyi ének azonban tovább él egy nagyszerű amerikai rajzfilm adaptációban, melynek címe: Minden kutya a mennybe jut 3. – A kiskutyák karácsonyi éneke (eredeti cím: An All Dogs Christmas Carol). A rajzfilm 1998-ban a Metro-Goldwyn-Mayer gyártásában és forgalmazásában jelent meg. Történetének kutyahősei szembeszállnak a gonosszal, akinek az a célja, hogy eltörölje a karácsonyt a föld színéről. Ennek a rajzfilmnek köszönhetően a gyerekek már azelőtt megismerhetik a Karácsonyi ének csodaszép történetét, mielőtt el tudnák olvasni. Hollywood pedig elég gyorsan felismerte, hogy mi az a két alap, ami a biztos siker biztosítéka egy filmben. A gyerek és a kutya! Ebben a rajzfilmben pedig még egy pluszt is hozzáadtak az alkotók, hiszen kutyaszereplőkkel, rajzfilm formájában juttatnak el egy világirodalmi remekművet a kisgyerekekhez és a rajzfilmrajongókhoz.
Csehov és a kutyák
És jöjjön mostani utazásunk utolsó alkotója, Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) orosz író, drámaíró. Csehov a XIX. századi orosz irodalom és a világirodalom legnagyobbjai közé tartozik. Cseresznyéskert, Három nővér, Sirály és Ványa bácsi című drámáit mindannyian ismerjük, a világ minden pontján játsszák a színházak napjainkban is. De nevéhez fűződik a novella műfajának megújítása is, gondoljunk csak pl. olyan novellákra, mint A 6-os számú kórterem, A csinovnyik halála vagy az Aludni szeretnék. Igen, az olvasó jól gondolja, egy Csehov-rajongó sorait olvassa. Novellái között is olvashatunk olyat, melynek már a címében is szerepel utalás kutyára, így például A kutyás hölgy című remekműve, melyben szerepel ugyan egy kis fehér spicc, de a történet szempontjából ő sajnos nem meghatározó.
Ugyanakkor ez a zseniális szerző meséket is írt. Mesekötete Gyerekek, kutyák, farkasok címmel magyarul is megjelent. Az én saját példányom Csehov halálnak 80. évfordulóján a Móra és a Kárpáti Kiadó közös kiadásában jelent meg 1984-ben. A kötetben megismerhetjük Hóka, a kölyökkutya történetét, aki érdekes kalandba keveredik egy anyafarkassal és ennek köszönhetően akaratán kívül menti meg gazdája juhait, vagy egy másik mesében megtudhatjuk, hogy Kastanka, a vörösbarna, rókaképű komondor- és tacskókeverék (legalábbis a fordító szerint) hogyan válik új gazdája mellett Tyotka névre hallgató cirkuszi kutyává, aki azonban az új élete során megélt sok kaland ellenére régi gazdájához marad hűséges. Valóban hosszú utat jártunk be a mostani alkalommal, de még koránt sincs vége utazásunknak, hiszen hamarosan megérkezünk azokhoz a XIX. és XX. századi alkotókhoz, akiknek irodalmi alkotásaiban már főszerepet kapnak a kutyák!
Tartsanak velem!
Szerző: EBlogger
A cikk először az a Kutya újság 2024-es júniusi számában jelent meg.
