Az ember és kutya kapcsolata, a kutya eredete és szerepe nemcsak a tudomány szereplőit foglalkoztatta/foglalkoztatja, hanem a világirodalom nagy alkotóit is. Így a kutya az ókortól napjainkig megjelenik lírai művekben, drámákban és regényekben is. Igazán érdekes figyelemmel kísérni az irodalmi korszakok és alkotások során hogyan válik a kutya mitológia szereplőből, egyszer negatív, másszor pozitív emberi tulajdonság szimbólumává, majd igazi társsá, végül az ember legjobb barátjává. Izgalmas utazásra hívom az olvasókat és bízom benne, hogy sikerül kedvet csinálnom az olvasáshoz.
Évezredes „utazásunk” állomásait saját olvasási élményeim alapján válogattam össze, így az olvasók nem egy irodalomtörténész (hiszen nem vagyok az) elemzését, tanulmányát fogják olvasni, hanem egy kutya- és irodalomrajongó elfogult „könyvajánlóját”. És persze néhány alkalommal laikusként, de nagy lelkesedéssel elkalandozom majd a tudomány és a művészet különböző területeire, de bízom benne, hogy ez tovább színesíti a most kezdődő közös „utazásunkat”.
Kutyák a görög mitológiában
Utunk első állomása a görög mitológia és két olyan meghatározó alkotó, mint a görög költő Homérosz (? Kr. e. VIII. sz.) és a nagy görög epikus Hésziodosz (Kr. e. VIII-VII.sz.). Ők ketten azok, akik egésszé dolgozzák ki a görög mitológiát természetfeletti személyekkel, lényekkel és eseményekkel.
Kerberosz
A görög mitológia egyik legismertebb kutya alakja pedig nem más, mint Kerberosz. Nevének jelentése: a mélység démona. Az óriás Tüphón és a félig nő, félig kígyó alakú Ekhida gyermeke, aki háromfejű kutyaként született. Hádész az alvilág istene, a holtak őre megszelídítette Kerberoszt, aki az alvilág őre lett. Az alvilág kapuján bárkit beengedett, de ki már senki sem jöhetett. A halandók közül persze volt, akinek sikerült kijátszani a szörnyet, így például Orpheusznak, a legendás trák dalnoknak, aki varázsos énekével lebénította az alvilág elszánt őrzőjét.
Kerberosz alakja későbbi évszázadok irodalmi alkotásaiban is feltűnik, így például Dante Alighieri Isteni színjátékában. De még napjainkban is, hiszen a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom egyik óriási sikert arató alkotásában J. K. Rowling Harry Potter és a bölcsek köve című regényében találkozhatunk vele Bolyhoska szerepében.
De a csillagászat iránt érdeklődők is találkozhatnak Kerberosz nevével. Naprendszerünk törpebolygója a Plútó öt holdja közül az egyik szintén Kerberosz nevét viseli. A Plútó ezen holdját 2011. július 20-án fedezte fel a Hubble űrtávcső, majd 2013. július 2-án a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) hivatalosan is Kerberosznak nevezte el a holdat. A hold átmérője 13 és 34 km közötti, pályája a törpebolygótól 59 ezer km-re kering.
Orion története
És ha már csillagos égbolt felé tekintettünk jöjjön egy újabb történet a görög mitológiából. Orionnak, Poszeidon a háborgó tenger istene fiának, a legendás vadásznak története. Ennek az elbeszélésnek is számos változata létezik, de én most elfogult módon azt a kettőt választottam ki, melyekben szerepe van a kutyának. Egyes mondák szerint egy alkalommal, amikor Krétán vadászgatott Artemisszel, a Hold, a vadászat és az íjászat istennőjével, Artemisz dühös lett Orionra és megölte őt. Az istennő dühének oka talán az volt, hogy Orion azzal kérkedett, hogy a Föld minden egyes vadját képes leteríteni, de lehet, hogy talán az, hogy elcsábította Artemisz egyik társnőjét, az Opisz nevű szűz nimfát.
Ezt sajnos már nem tudhatjuk meg. Azt viszont igen, hogy később Artemisz megbánta tettét és könyörgött a Aszklépiosznak a gyógyítás istenének, akinek sikerült olyan tökélyre fejlesztenie tudományát, hogy a halottakat is fel tudta támasztani, hogy támassza fel az ifjú Oriont. Az orvos vakmerőségét azonban az Olümposz legfőbb istene Zeusz nem tűrhette el és villámmal sújtotta őt. Artemisz végül Oriont kedvenc vadászkutyájával, Szíriusszal (Canis Maior – Nagy Kutya) együtt csillagképként az égre emelte.
A történet egy másik változata szerint Orionnak két kutyája volt Nagy kutya (Canis Maior) és Kis kutya (Canis Minor). Artemisz dühében szarvassá változtatta Oriont, akit így kutyái nem ismertek meg és megölték őt. Artemisz megbánta kegyetlenségét és Orion és két kutyája csillagzatként az égre kerültek. Orion történetének olvasása során önöknek is bizonyára feltűnt a Zeusz név, mely számos nagytestű, méltóságteljes kutya neve napjainkban is. Vajon a névadáskor hányunknak jut eszébe az Olümpusz legfőbb istene? Pedig milyen nagyszerű bizonyítéka ez a latin mondásnak: „Nomen est omen”!
Argosz
A mitológia szereplők közül a másik és talán még ismertebb szereplő Homérosz Odüsszeia című eposzában Odüsszeusz Argosz nevű kutyája, aki a kutyák egyik, az ember számára legfontosabb tulajdonságának, a hűségnek a megtestesítője. A történet szerint Argosz húsz évig vár türelmesen, hogy gazdája Ithaka királya Trója ostromát követő viszontagságos és kalandokkal teli útjáról hazatérjen. A király távolléte alatt a szolgák nem törődtek a korábban kiváló vadászkutyával, öregen, rühesen a szemétdombon fekve várta Odüsszeusz hazatérését és ő az, aki felismerte álruhában hazatérő gazdáját, majd ezt követően rövidesen kimúlt. Ha nem is mindenki ismeri csodálatos hűsége történetét, akkor is tovább él emléke, hiszen ezt a nevet is számos kutya és kutyaiskola viseli napjainkban is. Népszerűségét bizonyítja az is, hogy a www.kutyanevek-nevnapok.hu weboldal szerint még névnapja is van, február 19. és június 11.
Kutyák az ókori irodalomban
A mítoszok csodálatos világából elérkeztünk utunk következő állomásához az ókori meseírók világába, hiszen a kutya az ő történeteikben is megjelenik. Aiszóposz (magyaros formában Ezópus, kr. e. 600 táján) a híres görög meseköltő történetét a lusta felelőtlen tücsökről és a szorgos hangyáról szerintem minden olvasó ismeri, persze lehet, hogy La Fointaine francia író és költő tollából.
A kutya és a farkas
Az én kedvenc mesém azonban Aiszopósz meséi közül az A kutya és a farkas, melyben az éhes farkas és a jól táplált kutya találkoznak az erdőben. A mese tanítása tovább él közmondásként is különböző magyar gyűjteményekben, sőt Petőfi Sándor Kutyák dala és Farkasok dala című verseiben is. Mi is a rövid mese cselekménye, tanúsága? Engedjék meg, hogy ne áruljam el és arra biztassam az olvasót, hogy olvassa el a mesét. Az olvasáshoz talán meghozza a kedvet egy magyar közmondás, melynek alapja szintén ez a történet: „Farkas, ha koplal is, mégsem cserélne a kalmár ebével” Phaedrus (Kr. e. 15k.-Kr. u. 55k.), teljes nevén Caius Iulius Phaedrus, trák származású ókori római meseköltő költő költeményeinek jelentős része az aiszóposzi állatmesék verses átdolgozása, így az A farkas és a kutya címmel az ő alkotásai között is szerepel ez a mese.
Ezzel a mesével véget is ért kutyás utazásunk az ókori irodalom világában, de valójában ez még csak közös utunk első állomása volt. Bízom benne, hogy sikerült felkeltenem az olvasók érdeklődését és folytatják velem ezt az kalandot egészen a kortárs irodalmi alkotásokig. Olyan szerzőkkel és alkotásaikkal találkozhatunk majd többek között, mint Dante Alighieri, William Shakespeare, Johann Wolfgang Goethe, Thomas Mann, Virginia Woolf, Mark Twain, Arthur Conan Doyle, Karel Čapek vagy Paul Auster.
Utazásunk során a kutyák mitikus lényként, mellék-, és főszereplőként, házőrzőként és vadászként, majd az ember társaként, mindennapjainak, kalandjainak részeseként jelennek meg. Tartsanak velem!
Szerző: EBlogger
A cikk először az a Kutya újság 2024-es áprilisi számában jelent meg.
