A biológiai sokféleség folyamatos csökkenésével és a veszélyeztetett és kihalt fajok számának növekedésével egyre fontosabbá válik a tudományos tájékoztatás szükségessége a természetvédelemről és a vadgazdálkodásról. A biodiverzitás csökkenése világszerte az egyik olyan központi kérdéssé vált, amely már túllépte a Föld rendszerének destabilizációjának magas kockázati határát. Így a természet- és fajvédelmi akciók globális és egzisztenciális jelentőséggel bírnak az emberiség számára.
A természetvédelmi tevékenységeket nagyrészt a fajok megfigyelése határozza meg, ami gyakran kihívást jelent, különösen a megfoghatatlan, ritka, éjszakai vagy erősen mobilis fajok esetében. Ezenkívül gyakran korlátozott a hozzáférés a kérdéses területekhez, és a különféle monitoring módszerek világszintű ismerete ellenére egyes korszerű módszerek nem alkalmazhatók a magas költségek vagy rossz infrastruktúra miatt.
Sőt, megbízható monitorozást és fajazonosítást gyakran csak a szakterületükön sokéves tapasztalattal rendelkező szakemberek képesek elvégezni. Az elégtelen fajmegfigyelési adatok viszont félreértelmezéshez és az adott fajhoz tartozó helytelen kezeléshez vezethetnek, ami a biológiai sokféleség további csökkenéséhez vezethet. Más újabb technológiák fejlődésével együtt, – mint például a GPS és a DNS-kinyerés egy-egy faj nyommaradványaiból (pl.: szőr, toll) vagy hullatékából, – a vadfajokat felkutató kutyák (Wildlife Detection Dog – WDD) az egyik olyan lehetőség a kutatásra kijelölt fajok megfigyelésére, amelyeket egyébként nem, vagy alig lehetne tanulmányozni.
A kutyák bámulatos szaglása
Az emberek hatmillió szaglóreceptorsejt számához képest a juhászkutyák orra több mint 200 millió, a beagle orra több mint 300 millió receptorsejtet tartalmaz. A kutyáknak több típusú szaglósejtjük is van, így sokkal több különböző szagot képesek azonosítani, és akár ötszázbilliomod részkoncentrációban is felismerhetnek bizonyos anyagokat. Kiképezhetőségükkel és emberekkel való munkavégzésre való hajlandóságukkal együtt ezek a tulajdonságok ideális kutatási módszerré emelik a kutyákat a természetvédelemben és a vadvilág megőrzésében. Ezeket kutyákat évtizedek óta használják természetvédelmi megfigyelési feladatokra, de csak napjainkban kerültek igazán az ökológusok figyelemének középpontjába.
Védett fajokat jelző és ragadozókutyák
Új-Zélandon, – ahol a természetvédelemben használt „felderítő” kutyák a legtöbb hagyománnyal rendelkeznek az egész világon –, a ritka fajok felkutatására kiképzett ún. „védett fajokat” jelző, valamint az invazív idegen ragadozók felszámolására kiképzett ún. „ragadozókutyákra” osztják fel őket. A különböző jelző kutyák ma már szélesebb alkalmazási területtel rendelkeznek, amely magában foglalja a kártevők (pl.: invazív növények, ízeltlábúak, gombák), nyomok (pl.: hullaték, szőr), tetemek (pl.: szélmalom parkokban, távvezetékek alatt vagy mérgezésfigyelés) és állati lakóhelyek (pl. odúk, kotorékok, fészkek) kimutatását. Mindazonáltal, ha a jelzőkutyák jelentősen hozzájárulnak a vadvilág megőrzéséhez és a különböző fajok kezeléshez, teljes mértékben meg kell határozni erősségeiket, képességeiket és korlátjaikat.
Zwickel (1969) adta az első kis áttekintést a természetvédelmi kutyákkal kapcsolatosan, és a következő feladatokat javasolta számukra:
(a) a vadon élő állatok helyének meghatározása és
(b) összegyűjtése,
(c) a vadon élő állatok viselkedésének tanulmányozása,
(d) a tulajdon védelme a vadon élő állatoktól és
(e) a fajok megfelelő „betakarításának”, begyűjtésének elősegítése.
Később egy kategóriával bővíti: (f ) élő állatok befogása feladattal.
Számos publikáció jelent meg a természetvédelemben tevékenykedő kutyákról
Az elmúlt évtizedben növekvő figyelemnek köszönhetően számos könyv és cikk jelent meg a kutyák természetvédelemben való használatáról. Néhány publikáció rövid áttekintést ad, némelyik konkrét felhasználási területről szól, például a hullatékok, a rovarok, a tetemek vagy ritka fajok kereséséről. Más publikációk a kutyákat mutatják be, például a vadmegálló kutyákat, mint vadkereső kutyák vagy a megfelelő WDD kiválasztásáról szólnak. Mindeddig azonban nem készült átfogó áttekintés a természetvédelemben felhasznált kutyák történeti és legutóbbi használatáról.
Ezért ez az irodalmi áttekintés összefoglalja a detektáló kutyák természetvédelmi, vadkutatási és gazdálkodási felhasználását a múlttól a jelenig, bemutatva a módszerben rejlő lehetőségeket. Áttekintést ad a különböző országok célfajairól és típusairól, és megvizsgálja, hogy felhasználási területenként és földrajzi helyenként melyik kutyafajtákat alkalmazták elsődlegesen, így összegezve a mások munkája során feltárt trendeket. Összeállításra kerül továbbá az összes olyan tanulmány, amely összehasonlította a természetvédelemben használatos kutyákat más megfigyelési módszerekkel, és összefoglalja, hogy ezek a vizsgálatok hogyan határozták meg a kutyák teljesítményét más módszerekhez képest.
Végül, ha a WDD nem teljesített jobban a többi megfigyelési módszernél, összeállítja a WDD fajmegfigyelésre való használatának korlátait.
A természetvédelemben dolgozó kutyák használatának földrajzi áttekintése
Ez a földrajzi megoszlás nagy valószínűséggel a WDD történelmi elterjedését tükrözi. Sok tudományos publikáció jelent meg azokban az országokban, ahol nagy múltra tekint vissza a kutyák ilyetén használata, például az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Új-Zélandon. Más országokban a WDD használata újabb keletű. Annak ellenére, hogy sok esetet jelentettek Németországban, a publikációknak csak 37%-a volt tudományos, míg a tudományos publikációk aránya az összes országban 80% volt. Míg a tudományos irodalom kutatása valószínűleg nem torzult országonként, a nem tudományos, általában nemzeti nyelven írt irodalom megtalálása nagyobb kihívást jelentett.
A következő nyelvű kiadványok kerültek feldolgozásra: angol, német, lengyel, orosz, norvég, svéd, francia, spanyol (Spanyolországból és dél-amerikai országokból), portugál, holland, dán, cseh, olasz és japán. A nem tudományos publikációk aránya azonban Afrikában volt a legmagasabb.
Milyen fajokat védenek a természetvédelemben dolgozó kutyák?
A WDD kutyák használatát legalább 483 faj, 208 család, 102 rend és 34 különböző osztály esetében jelentették. A legtöbb faj az állatokhoz tartozik (84,44%), ezt követik a növényfajok (8,92%), a gombák (5,39%) és a baktériumok (1,24%). A számottevően legtöbb bejelentett eset (1129, 45,82%) és publikáció (582, 44,67%) emlősfajokra vonatkozik. Többségük a Felidae (262 eset, 225 tudományos), a Canidae (148 eset, 114 tudományos), az Ursidae (99 eset, 92 tudományos) és a Mustelidae (102 eset, 71 tudományos) fajra vonatkozik. Ezt követik a madarak (25,11%) eset, 378 (29,01%), amelyeknél a legtöbben a Phasanidae-ra (233 eset, 195 tudományos) és a Scolopacidae-ra (94 eset, 78 tudományos) hivatkoznak. A WDD egyéb gyakori alkalmazásáról számoltak be hüllők, rovarok és kétszikű növények esetében.
Az összes bejelentett eset 64%-ában a WDD-t élő egyedeken képezték ki, esetenként fészkekkel, tojásokkal, hullatékokkal vagy elhullott egyedekkel kombinálva. Az esetek 25 százaléka csak a hullaték, a vizelet, a nyál vagy a mirigyváladék miatti alkalmazást ír le, ahol ezeket általában ürülék-(scat) észlelő kutyáknak neveznek. További 4,9%-ot csak elpusztult egyedek, 4,6%-ukat fészkek, odúk, kotorékok, vagy üregek, 0,8%-ukat szőrszálak, tollak, vagy lehullott bőrdarabok, a fennmaradó 0,7%-ot pedig spórák, tojások vagy lárvák keresésére, jelzésére tanították.
Cikkünket a felmérésben részt vevő kutyafajták bemutatásával hamarosan folytatjuk!
Szerző: Ujhelyi Tamás
A teljes terjedelemben az a Kutya újság 2024-es februári számában olvasható!
