Ali gyerekek százain segített
Egy jó képességű, szakmailag felkészített kutya olyan, mint az úttörő, ott segít, ahol szükség van rá, Alice, a segítő eb sem volt, íme az ő története. Miért van az, hogy csak az emberekről írunk emlékezést, és azon négylábú barátaink érdemei mellett elmegyünk, akik egész életükben bennünket szolgáltak hűen, feltételek nélkül? Amikor Alice terápiás kutya lassan egy éve február 16-án feladta a szolgálatot, megígértem neki, hogy nem feledem el, és örökké hálás leszek neki azért, hogy megmutatta nekem a kutyák csodálatos képességeit, és az utat, amelyen járok Mese kutyámmal. Joggal kérdezhetik tőlem, miért vártam ezzel mostanáig. A válasz egyszerű, nem voltam még kész az elköszönésre.
Alice belga juhászkutya 2004. július 21-én született Magyarpolányban. Tenyésztője, majd későbbiekben gazdája és terápiás felvezetője Kissné Laczay Ágnes volt. Csodálatos kölyökként nyolchetesen Ausztriába talált otthonra, ahonnan 5 év múltán egy tenyésszemle kapcsán került vissza első gazdájához. Rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, az emberekkel való különleges kapcsolata, toleranciája. Azokban az években a kutyaterápia még a mainál is kezdetlegesebb, ismeretlenebb terület volt.
Ennek ellenére 2010. november 14-én Debrecenben sikeres terápiás vizsgát tett a „Segít a Négylábúak Szeretete” Alapítvány égisze alatt. 2018-ban bekövetkezett haláláig igazolvánnyal rendelkező kutya volt, mely szerint november 14-ig dolgozhatott volna, ha egészsége megengedi. Elmondható, hogy Ajkán és környékén első terápiás kutyaként kezdte meg a munkát zenetanár felvezetőjével. Alkalmasságát mi sem mutatja jobban, mint hogy testvérei és majdani kölykei közül is kerültek ki terápiás kutyák, akik az ország távol eső részein szolgáltak és szolgálnak a mai napig.
Ali példát mutatott valamennyiünknek, hogyan kell a másságot természetes módon kezelni. Számára nem létezett különbség egészséges, sérült, illetve beteg ember, gyermek között. Ugyanazzal a magabiztos nyugalommal végezte a dolgát minden közegben, amelyekbe még a bekerülés is nehézségekbe ütközött. Nem mindenhol fogadták lelkesedéssel a megkeresést, hiszen a sérültekkel foglalkozó intézmények sem ismerték a kutya gyógyító hatását. Elsőként a zeneiskolában dolgozott, ahol a zene jótékony hatása mellett további motivációt jelentett a részvétele. A gyerekek tisztaságuknál fogva a legbefogadóbbak minden újszerű dologgal szemben, így volt ez Alival is. Kimutatható volt, mennyivel nagyobb örömmel jártak, hogy ő is jelen volt. Kiválóságát tükrözi, hogy hosszú órákon át nyugodtan hallgatta a hegedű hangját. Kitartó munkájuk meghozta az elismertséget, egyre több felkérés érkezett. Így 2011–2017-ig a Molnár Gábor Műhely rendszeres munkatársa lett, segítve a sérültek rehabilitációját. Alkalmanként az Ajka Városi Óvoda számos intézményében nyitott kapukra talált, főként a Speciális Nevelésű Igényű (SNI) gyermekek fejlesztése kapcsán. Fáradtságotnem kímélve évekig a Kozmutza Flóra Óvoda és Általános Iskola, Képességfejlesztő Speciális Szakiskola, Kollégium és Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény hivatalos terápiás kutyája volt. A halimbai óvodások is megismerhették végtelen türelmét.
Személyesen 2012-ben egy Civil napi kutyás jótékonysági rendezvényen ismerkedtem meg gazdájával, és ekkor kezdődött sorsunk összefonódása. Szinte magától értetődő volt számomra óvónőként, hogy helye van az óvodás gyermekek nevelésében. 2013-tól elindítottuk a „Buksi-suli” „Kutyával a Gyermekekért Személyiségfejlesztő Óvodai Programot, ahová heti rendszerességgel, kitartóan, térítésmentesen pusztán hivatásból jött. Ő és gazdája máig tartó és kiszélesedett innovációm megalapítója. Már meglehetősen idősen, de még 2017-ben részt vett óvodánk nagyszabású mikulás ünnepélyén. Utolsó találkozása a gyerekekkel méltó zárása volt földi pályájának, ahol közel százharminc apróság örült jelenlétének. Emlékét méltón őrizzük, a „Buksi-suli”-ban megkezdett munkáját Áfonyával és Mese kutyával egyre magasabb szinten folytatjuk. Ali lehetővé tette más kutyák vizsgára készülését is, mintegy mentorként támogatva őket. Áfonya, Shannon, Éden és Mese az ő segítségével váltak terápiás kutyává. Neki köszönhető, hogy Ajkán jelenleg három terápiás kutya vesz részt a különböző oktatási-nevelési intézmények munkájában. Sajnos Shannon betegség miatt nem dolgozhat már. Ali puszta jelenlétével, végtelen nyugalmával segítette környezetét, öröm volt a közelében lenni.
Kedves Ali!
Amikor utoljára találkoztunk a parkban, ahová utánad szaladtam, miközben még sétáltál, megláttam a szemedben a búcsú fényét. Éreztem, hogy elköszöntél tőlem. Talán soha nem bújtál hozzám úgy, mint akkor. Alig tudtunk elválni egymástól, újra és újra visszajöttél. Láttam az arcodon a visszavonhatatlant. Tudtam, hogy utoljára látlak. Hosszasan néztem utánad, megőrizve alakodat. Megnyugtat a gondolat, hogy másnap úgy mentél el, hogy elköszönhettünk egymástól. Köszönök Neked mindent! Lehetetlen lenne mindent felsorolni, amit érzek, ha Rád gondolok. Segítettél a sikereim elérésében, megmutattad azt az utat, amit ma is követek Mesével. Méltóságra, nyugalomra, szeretetre tanítottál. Terápiáztál, ha rossz hangulatban találtál, osztoztál örömömben. Kitágítottad számomra a világot, rávezettél arra, hogy a kutyákat jobban megismerjem. Gazdád személyében olyan barátra találtam, amilyen kevés van. Magyarpolányban, ahol megláttad a napvilágot alszod örök álmod. Pihenj nyugodtan Ali, nem éltél hiába.
Papné Takács Ágnes
