A közelmúltban nagy sikerű Klikker Szemináriumot rendezett az Akela Kutyaiskola. A rendezvény apropóján áttekintjük a klikker rövid történetét, valamint beszélgettünk Mézes Dorka oktatóval a klikkerről, fegyelmezésről és az asszertív kommunikációról.
Az elmúlt években több olyan kutyakiképzésre érvényes elmélet hódított mind nagyobb teret, ahol nem annyira a tapasztalat és az ösztönös ráérzés, hanem inkább a megfigyelés és elemzés teszi a kutya gazdáját esetlegesen jó kiképzővé. A klikkeres kiképzés tudományos gyökerei egészen az 1950-es évekig nyúlnak vissza. B. F. Skinner ekkor írta le az állati viselkedés és tanulás alapvető szabályait, melyek minden magasabb rendű élőlényre igazak. Keller Breland, Marian Breland Bailey és Bob Bailey voltak, akik Skinner elméletét a gyakorlatba is átültették és kidolgozták azt a technikát melyből mára a klikker kiképzés kinőtt. Az általuk alapított – állatok kiképzésre szakosodott – cég mára több, mint tízezer egyedet képzett ki közel százötven fajból. E módszereket azonban sokáig kizárólag ők használták, mígnem a 1960-as évek végén megszületett az első civil alkalmazás.
Tengeri emlősök – főként delfinek – kiképzésénél hívták segítségül, mivel itt a tekintélyen és kényszeren alapuló módszerekkel kudarcot vallottak. Az akkor új módszer lényege, hogy ha az alany éppen valami jót csinál, abban a pillanatban megjutalmazzuk, így biztosítva, hogy a jövőben gyakrabban fogja ismételni ezt a cselekvést. Persze ha nem tudjuk éppen akkor jutalmazni, akkor nem is tudja felismerni a jutalom és a cselekvés közti összefüggést, így érjük el a kívánt hatást.
A két alapvető különbség tehát az, hogy itt kizárólag jutalmazással dolgozunk a kutyával, semmiféle fizikai behatást nem gyakorlunk rá, másrészt, hogy a jutalom időzítésének kulcsszerepe van.
• A közelmúltban „tértél vissza” egy kezdőknek szóló klikkeres előadással. Mi volt az oka, hogy az utóbbi években nem tartottál ilyen jellegű oktatást?
• Öt évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy kicsit a háttérbe kell vonulnom, így nem vállaltam több csoportot, inkább a saját továbbképzésemre, a kutyáimmal való tanulásra, versenyzésre és az egyéni oktatásra koncentráltam. Most viszont nagyon jó érzés volt teltházas közönség előtt beszélni. Egy teljesen kezdő gazdis csapat jött össze, akik érdeklődőek és nyitottak voltak.
• Hogyan kezdődött neked a kutyázás?
• Van egy most 12 éves golden retrieverem, akivel egy éves korában kerültünk kutyaiskolába, mert minden kutyát megtámadott. Teljesen kétségbeestem, mert hiába olvastam el bármilyen könyvet, nem sikerült semmit változtatni rajta. Az első kutyaiskolában azt mondták, hogy altassuk el, de aztán a Cerberos Kutyaiskolában 2 hónap alatt olyan sikereket értünk el, hogy egy évre rá már más kutyákat terápiázott ez az akkor fenevadnak kikiáltott kutya. Ekkor indult el komolyan a kutyázás, mindent meg akartam tanulni, minden tudást magamba akartam szippantani. Egyre több időt töltöttem el a kutyaiskolában, amilyen szemináriumra, továbbképzésre csak lehetett, elmentem, majd elkezdtem nekik dolgozni. Ekkor a fő vonal a rehabilitációs kutyakiképzés volt, majd jött az obedience és a frizbi, amiből logikusan következik már a klikkerezés, hiszen a trükkök tanításakor és az engedelmes munka során ez nagyon megkönnyítette a dolgomat. Amikor megalapítottuk az Akela Kutyaiskolát, akkor ez a tudás nagyon hasznos volt és az egész iskola alapjait a pozitív megerősítéses képzésre helyeztük.
• Hol találkoztál először a klikkerrel?
• Egy obedience oktatáson láttam először, nagyon megtetszett és mindent meg akartam tanulni róla. Nekem ugye az obedience és a frizbi a két irányzat, amiben versenyzem, így kiemelt szerepet kapott életemben a klikker.
• Mik a leggyakoribb kérdések egy ilyen szemináriumon?
• Ez a szeminárium teljesen kezdő gazdiknak szólt, így számukra minden újdonságnak számított. Megtanulták például hogyan kell beklikkelni egy kutyát, vagy hogyan ismételjen le egy egyszeru feladatot, mint például az ültetést vagy a fektetés a kutya klikkerrel. Megtanulták mi egy formálás vagy mi egy megvezetés. Tyra örömmel mutatott be mindent, hiszen ő akkor van elemében, amikor szerepelhet.
• Szerinted mennyire fegyelmezzünk vagy mennyire legyünk asszertívek a kutyánkkal a kiképzése során?
• Amennyire csak lehet, pozitívan tanítsunk meg mindent a kutyának. A legtöbb helyzetben a kutyák együttmuködők és az a céljuk, hogy megfeleljenek a gazdi által támasztott elvárásoknak. De pl. egy földről felevésnél sajnos némely esetekben elkerülhetetlen a fegyelmezés. Ettől függetlenül én abban hiszek, hogy a gazdival való munka, tanulás legyen élmény. Sok esetben hasznos felkínálni a kutyának más viselkedést az elkerülendő viselkedés helyett, de vannak szituációk, amikor szükséges a határok meghúzása, különben ez akár a kutya életébe kerülhet.
