Felix Endrével – akit a legendás Láng Rudolf egyik recenziójában egyenesen a vizslák jótevőjének nevezett – kapcsolatban hatalmas ellentmondás, hogy míg az életművét nemrég két kötetben, mintegy ezer oldalon adták ki (Babiczky Attila-Kertész Sándor: Vizslatanító), addig életrajza javarészt feltáratlan.
A Magyar Vadászirodalom Képeskönyve mindössze ennyit ír róla: „FELIX Endre 1878-ban született. Életéről keveset tudni, hivatásos katonatiszt volt 1939-ig. 1940-44 között a Nimród Vadászújság munkatársa volt, lakhelye Felsőgöd. 1948-ban jelent meg utolsó könyve.”
A Milleniumi Vadászati Almanach szócikke szerint: „Felix Endre (1878-1950?) első könyve, A vadász és vizslája még 1929-ben jelent meg. A másik két műve, a Kezdő vizslás kézikönyve (1947) és Az apróvad vadászata vizslával (1948) A Nimród Kis Könyvtár sorozatban látott napvilágot.”
Dr. Ernyes Mihály Szilánkok a rendőrkutyaképzés történetéből című tanulmányának lábjegyzetében a következő olvasható: „FÉLIX Endre emlékére napjainkban versenyeket is rendeznek, azonban életrajzi adatai a megtett erőfeszítések ellenére is feltárhatatlanok maradtak.” – ami tény, azonban tegyük hozzá, hogy a vadászati szak- és szépirodalomhoz, valamint a kinológiához kapcsolódó életrajzi kutatások fókusza eddig nem is igazán irányult Felix Endrére. Annak ellenére, hogy 1948-ban, tehát a fordulat évében egy rövid ideig még a Nimródot váltó Magyar Vadászban is publikálhatott, életének utolsó szakasza a vadásztársadalom szemei elől rejtetten zajlott.
Ki volt valójában Felix Endre?
Ezért éreztem szükségét néhány kései életrajzi adat felkutatásának és közreadásának. Tehát: Felix Endre, aki igazából Felix András Mihály néven született, 1934-től Felsőgödön, a Duna utca 26. szám alatt lakott, azonban második felesége, Bozzay Mária 1950-ben bekövetkezett halála után Budapestre, a Győri út 2/C szám alá költözött. Tüdőgyulladás következtében, 1953. február 1-én hunyt el Budapesten, a Péterfy Sándor utcai kórházban. Az új köztemető 180. parcellájában helyezték örök nyugalomra, de sírját már felszámolták – annak ellenére, hogy leszármazottai élnek még.
Felix Endre emléke
Ebből következően az emlékét őrzőknek – bízom benne, hogy számosan vannak – nincs hol leróniuk tiszteletüket iránta. Bízom benne, hogy ez idővel változni fog egy emléktábla elhelyezése, kopjafa állítása vagy más emlékhely létesítése által.
Szerző: Pólik Sándor
A cikk először az a Kutya újság 2024-es szeptemberi számában jelent meg.
