Az ELTE Etológia Tanszéke már rég óta foglalkozik a kutya ugatások vizsgálatával, elemzésével. Több mint tíz éve még elterjedt volt az a nézet, miszerint a kutyákra jellemző ugatás a háziasítás mellékterméke csupán. Míg a farkasok, rókák nagyon ritkán, szinte csak kölyökkorban ugatnak, addig a kutyáknál ez a jelenség élethosszig megmarad. Korábban a kutatók úgy vélték, az ugatás nem hordoz kommunikatív információt, mivel az egyik leghíresebb ezüstrókákat szelídítő kísérlet során az egyre szelídebb rókák az évek során egyre ugatósabbakká váltak, pedig erre a tulajdonságra nem irányult a tudatos tenyésztés.
Azonban egy, magyar kutatókat is magába foglaló csoport úgy vélte, ez téves állítás, az ugatás fontos szerepet tölthet be a kutya-ember közötti kommunikációban. Az ugatások vizsgálata során, egy algoritmus képes volt a kutyaugatásokat csoportosítani, szituációk, helyzetek valamint egyedek alapján is. Ebből arra következtettek a kutatók, hogy a kutyák különbözőképp ugatnak eltérő helyzetekben, ami mögött vélhetően információ átadási szándék áll.
Azóta számos kutatás látott már napvilágot az ELTE Etológia Tanszékéről, amikből megtudhattuk többek között azt, hogy az emberek többsége meg tudja határozni a kutyák hangulatát, pusztán hang adásaik alapján, függetlenül attól, hogy van-e kutyájuk vagy nincs, vagyis volt-e korábban kutyás tapasztalatuk.
Érdekes aspektus a kutyák ugatását, mint zavaró tényezőt vizsgálni. A biológia értelemben vett „zaj” olyan hangokat jelent, amelyek fontos információtartalommal bírnak az emberek (vagy egyik-másik ember) számára, vagyis ezeket a hangokat nagyon nehéz, illetve lehetetlen ignorálni, még akkor is, ha nem tudunk megfelelően reagálni rájuk. Ebben a tehetetlenségi állapotban válik idegesítő zajjá az amúgy információban gazdag hangjelzés is. Ehhez 27 féle kutyaugatási szekvenciát játszottak le embereknek, akiknek értékelniük kellett ezeket, bosszúságot jelentő mérce alapján. Az eredményekből kiderült, hogy a férfiakat jobban idegesítik az ugatások, mint a nőket. Ennek hátterében állhat, például az a megállapítás, hogy a férfiak kevésbé empatikusak, mint a nők, illetve egyes tanulmányok szerint a férfiak a gyermeksírásra is erőteljesebben intenzívebben, hevesebben reagálnak, mint a nők. A kutatás érdekessége volt, hogy nem csak Magyarországon, de Brazíliában is kitöltötték a kérdőívet, azonban a két nemzet közt, a válaszadások tekintetévben nem voltak markáns eltérések. Vagyis a biológiailag releváns hangokra mutatott reakciók, etnikum és kultúra függetlenek. A tanulmányban legidegesítőbbnek bizonyuló kutyaugatás típusok jellemzően vagy a magára hagyott kutya (magas, csengő hang), vagy egy intenzíven játszó kutya (magas, változó érdességű hang), vagy egy agresszív kutya (mély, érdes, gyorsan lüktető hang) hangjai voltak.
A legfrissebb kutatás is a kutyaugatást, mint zajforrást, sőt mint bosszantó tényezőt vizsgálta. Mivel a városi környezetben kevésbé van lehetőségünk ezt a bosszantó tényezőt megszüntetni, gyakran válunk feszültté, ami miatt könnyen kerülnek az emberek konfliktus helyzetbe. Éppen ezért a kutyaugatás, mint problémaforrás állatjóléti szempontból is fontos vizsgálati terület, ezért érdemes több aspektusát is körbejárni. A kísérletben kutyaugatást kellett értékelni, azok idegesítő hatásának mértéke szerint. Az alanyok között voltak gyerekek, fiatal felnőttek és idősebbek is, valamint vidékiek és nagyvárosban élők. Általános vélekedés, hogy a városi ember számára a kutyaugatás, mint természetes, természetközeli hangforrás sokkal inkább idegesítőbb és zavaróbb, mint egy falusi ember számára, aki a környezettel egyensúlyban, azzal harmonizálva él, vagyis számukra megszokott hangjelenség ez. Azonban a kutatás eredményei ezt megcáfolták.
A lakókörnyezetnek nem volt hatása abban, hogy mennyire zavaró a kutyaugatás, ellenben a kornak és az ugatás hangmagasságának, érdességének fontos szerepe volt. Érdekes módon nem az időseket idegesíti leginkább az ugatás, hanem a fiatal felnőtteket. A legzavaróbb ugatás a magas frekvenciájú ugatások voltak. Mindezt azzal magyarázzák, hogy ez hasonlít leg inkább a csecsemő síró hangra, amely egyes kutatások szerint az egyik legidegesítőbb hang, amivel az ember élete során találkozik. A leggyakrabban ezzel a fiatal felnőttek találkoznak így ők különösen érzékenyek az ilyen típusú kutyaugatási frekvenciára. Számukra a legfontosabb mindig felfigyelni a csecsemő sírásra, mert az sokszor azt jelenti, hogy a baba gondoskodást igényel.
A bemutatott kísérletekből látszik, hogy a kutyák milyen sokféle helyzetben, és milyen sokféle módon kommunikálnak, fejezik ki belső állapotukat. Hiába tartjuk ezeket bosszantónak, fontos hogy odafigyeljük ezekre, és megfelelő módon reagáljunk rájuk, és így kommunikáljunk a kutyákkal.
Szántó Flóra
