Végre elérkezett az idő! Már 5 napja egyfolytában figyelek és most végre elkezdődött! Reggel 8 óra van, a fialtató láda mellett ülök egy széken kialvatlanul, és türelmesen várom az érkezőket. Türelmesen? Á, ez per pillanat nem a legjobb szó erre, mert legalább száz különféle szóval tudnám leírni, amit jelen pillanatban érzek és gondolok. Tűkön ülök… de nem mutatom!Csak nyugodtan, hiszen az én drága kutyámnak a nyugalom most a legfontosabb, hogy mellette legyek és támogassam. Nagy izgalommal és némi félelemmel vegyesen várom a csodát… az új életek születését!
Ezer kérdés fogalmazódik meg bennem, miközben szeretett kutyámat figyelem a szülés előtti pillanatokban. Remélem, minden rendben lesz a szülés folyamán? Remélem, mindenki megszületik majd épen és egészségesen? Remélem, nem lesz komplikáció és nem végződik császármetszéssel a szülés? Vajon hány lány születik majd? És hány fiú? És milyenek lesznek? Szépek, erősek, egészségesek? Milyen lesz az arcuk? Milyen lesz a testük? Nagyok lesznek? Vagy kisebbek? És milyen anya lesz az én drága kutyám? Kíváncsi vagyok és izgatott!
Gyorsan zajlanak az események, szeretett kutyámnak fájdalmai vannak és erősen liheg. Rám néz, elindul felém, egy lépés, két lépés, mellém ér, odanyomja az orrát a kezemhez, a szemébe nézek, biztatom és nyugtatgatom! Koncentrál, annyira természetes számára minden, ösztönből tudja, mit kell csinálnia. Valami történik, egy nyomás, két nyomás, folyamatosan nyom, eltelik pár perc, mi lesz már… a kicsi farral jön, figyelem, próbálok segíteni, végül sikerül. Új élet született a világra. A mamája bontogatja, nyalogatja, már most szereti. Jaj, gond van, a kicsi nem lélegzik, a szája nyitva, nem mozdul, gyorsan elveszem, azonnal cselekedni kell, a nyelve még rózsaszín, még van remény, fejjel lefelé fordítom, kijön némi váladék az orrán át! Visszafordítom, és masszírozom a hátát, a mellkasát, a szívét. Ez nem lehet, nem! Gyerünk, lélegezz! Nem veszíthetem el őt, masszírozom, folyamatosan, nem tudom mennyi idő telik így el, egy-két perc lehet, de számomra egy örökkévalóságnak tűnik. Nem adhatja fel, nem! Ebben a pillanatban az első lélegzetvétellel felcsillan a remény! Masszírozom tovább felváltva a hátát és a mellkasát. Újabb lélegzetvétel, és megmozdul a kezemben, tátog! Még nincs rendben, tovább, tovább! Ne add fel! Végre felsír, és mozog! A sírásra odajön a mamája is, aggódott érte, végignyalogatja, a kicsi közben nyöszörög és érzem az erejét, tudom, hogy most már rendben lesz!
Túl az első sokkon, végre megnézem magamnak a kicsit, úgy rendesen. Egy nagy, erős és gyönyörű krémszínű fiúcska született a világra. Annyira ártatlan és törékeny ez a kis szuszogó és mocorgó élő csoda itt a kezemben! Közben megnyugszik, megpuszilom, csodás illata van, annyira baba szaga. Édes kicsi baba, köszöntelek ezen a világon, megküzdöttünk az életedért és győztünk! Győztünk, győztünk, igazi öröm, még a könnyem is kicsordul közben, míg gyönyörködöm benne. Közben az anyukája is odajön, és nyalogatja, már most kötődnek egymáshoz.
De nincs idő elmélyedni, mivel megszületni készülődik a következő kölyök. Csak remélhetem, hogy nem fognak újból megismétlődni az előbbi nehézségek. A kicsit gyorsan az infra lámpa alá teszem, hagy száradjon fel szépen, és melegedjen. Az előbbi csoda újból megismétlődik, és újból, és újból… összesen négyszer. 4 édes, puha, csodálatosan szép, baba illatú kiskutya érkezett a világra, mind kisfiú. Mindenki épen megszületett, a szülés további részében nem volt komplikáció. A drága anyuka ügyes volt! Annyira büszke vagyok rá! Boldogok vagyunk mindketten, és egy ilyen nehéz nap után, fáradtak is. A kicsik csodálatosak, erősek, egészségesnek tűnnek, és már mindannyian szopnak, anyukájuk féltőn vigyáz rájuk. A nehéz időszak most kezdődik számomra és az anyuka számára is.
Csodálom a csodát, mit a természet alkotott és csodálom az új életeket, a kis mocorgó, szuszogó babákat, akik a szememben annyira szépek. Gyönyörködöm bennük. És tudom, hogy a jövőjük most már az én kezemben van. Elkötelezettséget érzek és a felelősség súlyát. És vállalom… és csinálom… és fáradt vagyok a végletekig… és elgyötört a nem alvástól, az éjszakázástól, de csinálom tovább, mert szeretem őket és felelősséggel tartozom értük! És elindul a körforgás, meghatározott időközönként szopnak és alszanak, szopnak és alszanak. Megindulnak fejlődni szépen, fokozatosan. Egy élmény látni, ahogy nőnek. A szemem láttára lesz mindössze pár hét alatt négy tenyérnyi kiskutyából négy szaladgáló pici medve, akik már sehogy sem férnek el a tenyeremben. Tevékenyen telnek a napok… a hetek gyorsan váltják egymást. Öt hét múlva, ülök a szobában, bőven a földön, a szőnyegen és gyönyörködöm!
Köröttem a macikutyák mászkálnak, szaladgálnak, játszanak. Anyukájuk le sem veszi róluk vigyázó szemeit, majd ő is bekapcsolódik a játékba. A babák nagyot nőttek, elindultak, szépen esznek és percről-percre fejlődnek. Figyelem, ahogy játszanak egymással, harapják egymást, próbálgatják az erejüket, birkóznak! Engem sem kímélnek, húzzák a nadrágom szárát, a pulóverem ujját, harapják pici fogaikkal a kezem és a lábujjaim! Ugrálnak rám, az ölembe másznak, nyalják a kezem, az arcom. Felveszem őket, nem bírok el egyszerre 4-et, hogy is bírnék, most már kettőt sem egyszerre. Egyenként mindenki megkapja a maga szeretet adagját és nagy-nagy pusziját többször is, és készül néhány szép közös fotó négyükről!
Figyelem őket, ahogy változnak, fejlődnek, figyelem, ahogy szedik a lábaikat, minden nappal egyre gyorsabban és egyre messzebb. Figyelem az értelmük nyiladozását! Testvérek, mégis mindannyian különböző személyiségek! Számomra annyira édesek és csodálatosak! Nagyon szeretem őket! Anyukájuk még mindig hihetetlenül gondoskodó és nagyszerű anya, de most már tőlem függ a kicsik további fejlesztése. És én mindent próbálok ezért megtenni, ami erőmből telik. Az elsőszülött, akivel együtt küzdöttünk az életéért, az első perctől a szívemhez nőtt. A krémszínű baby különlegesen szép volt küllemben, és jellemében annyira kedves, játékos és egy igazi csibész! Próbáltam a személyiségéhez illő nevet választani számára, így lett Playboy. A kötődésem irányába az első hetekben tovább mélyült és elhatároztam, őt nem adom senkinek, velem marad!
Szeretett kiskutyáim 6 hetesek lettek! Elérkezett az idő, hogy új, szerető családokat találjak számukra, fajtaszerető és megbízható családokat, akikben hiszek és elvárhatom tőlük, hogy az oly féltő gonddal nevelt, szeretett, óvott kiskutyáimnak 10-13 éven keresztül méltó családjai lehetnek. Levelek, üzenetek, telefonbeszélgetések végeláthatatlan sűrűje érdeklődőktől, akikből ki kell választanom 3 baba számára az új, igazi, szerető gazdit. Látogatások, első találkozás, szimpátia, barátkozás, annak, aki el tud jönni, mert vannak, akik túl messze laknak ahhoz, hogy látogatást tegyenek és személyesen megismerjék a kiválasztott babájukat. Ezért ők sok-sok képet kapnak tőlem a kicsiről és beszámolót, folyamatosan, míg meg nem érkezik hozzájuk. A leendő új gazdik legtöbbje először még csupán egy ismerős, de remélem, a barátaim lesznek hamarosan, hiszen a közös kiskutyánk révén megosztjuk egymással az egész további életét. Számomra ez az, amit a „TENYÉSZTŐ” jelent.
Az elkötelezettséget, a felelősséget, a szeretetet! A versenyek, az ott elért eredmények, a címek és a díjak olyan eszközként szolgálhatnak számunkra, amelyekkel a fajtanemesítési céljainkat mérhetjük, főként, ha neves és elismert fajtaspecialista bírótól kapunk megerősítést abban, hogy jó, amit csinálunk! DE soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy ezen erőfeszítéseink közben új életeket hozunk létre – élő, lélegző, gondolkodó, érző, ártatlan életeket, akik megérdemlik a tőlünk telhető legjobbat és legtöbbet, melyet nyújthatunk nekik. A családi kedvenc kölyök szemében megcsillanó fény is ugyanolyan fontos, mint az a kiskutya, amelynek jövője világosan kirajzolódva a kiállítási ringekbe vezet! Mindegyikőjük ugyanannyi szeretetet és gondoskodást érdemel!
Jó TENYÉSZTŐ-nek lenni azt jelenti, hogy felelősséget kell vállalnunk minden egyes életért, amit létrehoztunk! Ez a megállapítás azoknak a felelős kutyatulajdonosoknak a megtalálásáról szól, akiket igazán megérdemelnek ezek a csodálatos lények, és akik épp annyira komoly elkötelezettséget mutatnak majd irányukba, mint mi, TENYÉSZTŐK.
A kiállítási szalagok elhalványulnak, a rekordok elfelejtődnek és a show karrierek rövid életűek. Ezek közül mindegyik értelmetlennek tűnik összehasonlítva e különleges állatok karakterével, melyek életét mi hoztuk létre. Ami fennmarad, az a hűségük, a feltétel nélküli szeretetük és a rajongásuk, melyet szabadon adnak nekünk. Tartozunk mindegyikőjüknek ugyanezt egész életük folyamán egyenlő mértékben visszaadni.
EPILÓGUS
3 év telt el a 3 szeretett kiskutyám új családba kerülése óta, ez idő alatt sok szép fotót kaptam és kedves, sokszor megmosolyogató, sőt megnevettető, vidám történetet hallottam róluk a családoktól! Szerencsés vagyok, hogy mindhármuk életét nyomon tudom követni! Nagy öröm tudni, hogy annyira szeretik és megbecsülik őket a saját családjaikban! Hálás vagyok minden kedves gazdinak és örülök, hogy felelősségteljesen gondoskodnak róluk és körülveszik őket szeretettel! Jó érzés annak tudatában lenni, hogy a legjobb családokban élnek, mit csak kívánhattam nekik!
Az elsőszülött, Playboy velem maradt és családunkban él. Igazi élmény volt végigkövetni a fejlődését és kihívás nevelni, hiszen ő egy erős akaratú chow-chow. Babyként játékos, vidám és nagyon aktív volt, kölyökként érdeklődő és nyitott természetű, fiatalként még mindig nagyon mozgékony és egy igazi csínytevő! Felnőve változott, sokat komolyodott, bár csínytevő énje néha még mindig utat tör magának (pszt, én így imádom őt)! Jellemében jó lelkű, vidám, konfliktuskerülő, jó értelmi képességű és nagyon-nagyon ragaszkodó! Már a kezdetektől erős volt a kötődés kettőnk között, mely az évek alatt egyre csak mélyült. Playboy hű társam a mindennapjaimban, imádom őt! Hálás vagyok a különleges barátságáért, az odaadó hűségéért és a feltétel nélküli szeretetéért, igyekszem mindezeket megfelelő mértékben viszonozni felé, ezzel együtt a többi kutyám felé is!
Vámosi Ildikó
