Gyakran látni főleg emlősökhöz tartozó fajokat játszani egymással vagy egyszerű tárgyakkal szórakoztatni saját magukat. Nem találunk az irodalomban egységes megfogalmazást, mit is nevezhetünk játéknak, de etológiai megfogalmazásban játékként definiálhatunk minden olyan viselkedési formát, amelyben olyan elemek keverednek, amelynek nincs közvetlen célja és nem szolgálja a túlélést. Ezek a viselkedési elemek gyakran ismétlődnek, szintén konkrét cél nélkül. Könnyen összetéveszthető a jelenség az úgynevezett sztereotip viselkedéssel, amit az ingerszegény körülmény válthat ki. A megfogalmazást az is tovább nehezíti, hogy emberként hajlamosabbak vagyunk a magasabb rend állatokat emberi tulajdonságokkal felruházni, vagyis antropomorfizálni viselkedésüket. Azonban a legtöbb kutató egyetért abban, hogy az emlősök, madarak és egyes hüllőfajok produkálnak játékos viselkedést.
Egy kanadai egyetem kutatója polipok furcsa viselkedését figyelte meg. Az állatok számukra semleges, egy az akváriumukhoz közel lévő dobozt kezdték el vízzel fröcskölni, úgy hogy az az akvárium másik végére került át. A kutató nem egyszerű véletlenlennek tartja az esetet, szerinte a polipok ezzel „szórakoztatták” magukat. A szociális játékok esetében, – ahol több egyed van jelen – általában megfigyelhető olyan specifikus kommunikációs jel, amellyel az egyedek ráveszik a másikat a játékra. A kutyák és farkasok esetében ilyen például a mellső lábbal a másik egyed „mancsolása”, vagy a mellső két láb földre helyezése.
Kutyák esetén különösen izgalmas megvizsgálni milyen funkciója lehet a játéknak, hiszen egymás számára idegen kutyák is mutatnak egymás felé játékos viselkedést, de gyakran a korosztály sem számít, felnőtt és kölyök is vígan eljátszik egymással. Bár a játék általában bizonyos életszakaszhoz köthető, főként a kölykökre jellemző. Ezzel képesek felmérni saját és mások képességeit. A falkában – ha még a kicsik együtt vannak – elfoglalt pozíció, az egyedek közötti kötődés kialakításában is szerepet játszik, csak úgy, mint a váratlan helyzetben való felkészülést is elő segítheti. A játék másik kulcs fontosságú eleme a kommunikáció, ami a játék kezdetét és végét jelenti. Ezt a megfelelő szocializációval együtt a kölyökkutyáknak el kell sajátítaniuk.
Fogságban tartott felnőtt farkasok viselkedése alapján úgy vélték a kutatók, hogy felnőtteknél már nincs funkciója a játéknak, ugyanis egész egyszerűen nem játszottak egymással a kifejlett példányok. Szabadon élő farkasok esetén azonban volt példa játszó felnőtt farkasokra, azonban az ő esetükben a játéknak inkább a kapcsolattartás és meghatározás a fő cél. Érdemes tehát a felnőtt és kölyökkutyák játékát elkülöníteni, hiszen eltérő dinamikája és funkciója van.
A játéknak állatjóléti szempontból is fontos szerepe van. A kutyák esetén fontos az „önálló játék”, amely a környezetgazdagítás elengedhetetlen része. Ekkor a kutya saját magát tudja jutalmazni, örömet szerezni saját magának, amellyel csökkenthető a stressz szintje. A helyzet fordítva is igaz, amelyik állat stressznek van kitéve, rossz állapotban van, annál kevésbé lesz megfigyelhető a játékos viselkedés, így állatvédelmi szempontból a játékos viselkedés jó mutatója lehet az állat jólétének. A kutyák egymással való játéka is javíthatja az egyedek közérzetét, bár a közös játék könnyen csaphat át agresszióba, amely sérülésekkel is járhat. Ha valamelyik kutya nem tanul meg fiatal korában helyesen kommunikálni játékos szándékát, vagyis nem volt megfelelő a más kutyához való szocializációja akkor ennek a kutyának a közeledését más kutyák könnyen félreérthetik, amelyből az agresszív viselkedés fakadhat. Kutatások bebizonyították, hogy a kutyák szívesebben játszanak gazdáikkal, mint egy magukban egy játékkal.
Két féle játékot is megkülönböztethetünk a kutya-ember játék esetén. Egyik esetben indirekt kapcsolat van a kutya és gazdája között, ez olyan játékok esetén képzelhető el, amikor a gazda egy csalit használ, amit a kutya például kergetni tud, tehát itt a kutya főként a játék tárgyra figyel. Ezzel szemben a közvetlen játék során a gazda is aktív részese a játéknak (labdázás, húzogatós játékok). A játék ilyen formában lehet önmagában egy jutalmazási folyamat, de a gazdakutya közötti kapcsolatot is erősítheti. Sok esetben a kutyákat tanítani kell a játékra, főleg igaz ez a menhelyen élő kutyákra. Az ő esetükben a játék pozitív megerősítéssel, jutalmazással és dicsérettel fejleszthető, amely később a jobb mentális és fizikai állapotukhoz vezethet.
Összeségében elmondhatjuk, hogy a játék és a korai szocializáció nagyon fontos a kölyökkutyák számára, hiszen rengeteg később hasznos tudásra tehetnek szert. A játék fontos mutatója az állat jólétének is, amelyik kutya szívesen játszik, különféle játékokkal, más kutyákkal és gazdájával is, az feltehetően egy kiegyensúlyozott, boldog kutya.
Szánthó Flóra
