… merj nagyot álmodni, avagy kis testben, nagy akarat.
Az FCI 10-es agarak fajtacsoportjába tartozik. Származását kutatva egészen az ókorba kell visszatekintenünk, ahol Pompei szomorú falai közé költözött az örökkévalóságnak a Vezuviusz. 79-ben történt kitörésekor, a mindent ellepő hamuáradat alá és megkövülten, de jellegét megőrizve maradtak ránk emlékeik. Freskókon is találtak hasonló méretű és alkatú agárszerű kutyákat.
A ie. 6. században oszkok alapította Pompeire a későbbiekben valószínűleg, a görög hatás is hozott változást, nem csak a gazdasági élet tekintetében, hanem a kultúrára, művészetre és állattartásra is, így a kedvtelésből tartott kistestű kutyák kezdtek elterjedni a gazdag nemesek és polgárok között.
Később, ie. 80-ban Róma fennhatósága alá került Sulla sikeres hadjárata után, innen datálható az akkori „olasz” agár térhódítása először Európa irányába, majd a későbbiekben a többi világtáj felé. Amerikában 1886-ban regisztrálták az AKC-nál az első egyedet, és a világháborúk után az amerikai populációnak nagy szerepe volt az európai újjáélesztésében.
A kis olasz agár, nem egy kutya, hanem egy jelenség, légies, könnyed, és emellett vérbeli agár. Nem csoda, ha gyorsan közkedveltté vált a felsőbb, sokszor királyi körökben, ahol valószínűleg nem csak ölebként tartották, hanem nyúl és egyéb zsákmányállatok megfogásában versengtek egymással.
Csodálói közé tartozott Nagy Katalin, Dániai Anna, Viktória Királynő, valamint több főnemes, sőt, Afrikában a mai Zimbabwe területén élő harcos Matebele nép második királya, Lobengula Khumalo is szert tett egy kis olasz agárra az 1800-as évek derekán.
Kecses és bájos lényét többen vászonra álmodták, Tiziano számos festményén láthatunk kistestű, agárszerű kutyákat, valamint freskók, olajfestmények őrzik a régi nemesek kedvenceinek emlékét. Az egész felépítése a könnyed, kecses, kifejezetten elegáns.
Az olasz agár valódi megismeréséhez szükséges, hogy minden oldalról körbejárjuk őnagyságát, illetve ő kicsinységét. Ha az utcán szembe jön egy kis olasz agár, valószínű, hogy nem az jut eszünkbe, hogy mentsük az irhánkat, keressünk menekülési útvonalat, hanem egy élénk, mindenre izgatottan figyelő, és izgatottságának hangot adó, agarat látunk, és azon gondolkozunk, hogy egy ilyen kicsi agárba, hogyan szorulhatott ennyi energia, az ember úgy érzi, le kell guggolni és meg kell simogatni, de csak óvatosan, mert ha kölcsönös a szimpátia, akkor majdnem biztos, hogy az arcunk, szánk, orrunk szemünk nem marad szárazon, mert szerfelett kedvelik kimutatni nagyrabecsülésüket egy-két-sok nyelvcsapásos nyalakodással.
Finom bőrük és rövid szőrük nem nagy védelmet nyújt nekik a hideg ellen (képesek nyáron is fázni), így télen sétáltatáshoz, nagyobb túrákhoz nem árt, ha megfelelő ruházattal védjük őket, ami nem mellesleg „öleb” funkcióban alányúlva, remek kézmelegítőként funkcionál.
Ha szerencsénk van, akkor bebocsájtást nyerhetünk a kis olasz agár otthoni birodalmába, ahol ő a család szeme-fénye, és ezt ki is követeli magának. Rendkívül ragaszkodó, és kifejezetten szeretetre éhes, társas lény. Az ember közelsége elemi igény számukra, sőt meggyőződésem, hogy minden kis olasz agár úgy gondolja, hogy ő egy kicsit ember is. Így éli mindennapi életét, használja a lábtörlőnket, a konyhát, a kanapét, a fotelt, mint aki Isten akaratából oda született, és a napi tevékenységek után, természetesen az ágyban a takaró alatt hajtja nyugovóra a fejét, ahol észrevétlenül besimul az ember mellé. Hiába vannak többen, akkor is a legfontosabb családtagjuk az ember maga.
A napi rutinja természetesen nem más, mint a többi agáré otthon, alvás, alvás, és néha alvás. Mindezt az ágyon, kanapén, fotelben, kandalló padon, takaró alatt, bárhol ami puha és meleg. Kifejezetten jól jelez, sőt, mindent jól jelez. Lehet tudni, hogy idegen, postás, a szomszéd, vagy mi magunk értünk haza.
A hazaérkezés öröme komoly veszélyeket rejt, mert a kis test, igazi szöcskelábakkal van megalkotva, és, ha már megadatott az erős láb, hát használja, ugrik-nyalakodik, ugrik-örül, bárhová fel és bárhonnan le, ami könnyen lehet bajforrás, mert a vékony lábak nem mindig bírják a terhelést, vigyázni kell rájuk. Gyerekekkel kifejezetten jól érzi magát, lehet babusgatni álló nap, de felelős viselkedés szükséges hozzá, nem jól viseli, ha húzzák-vonják. Ők szeretettel működnek.
Az örömben és napi „munkában” kiadott energiát természetesen pótolni kell, ad-libitum eszik-iszik, s mivel méretéhez képest nagy a folyadék igénye, így azt pótolja, de aprósága és gyors anyagcseréje miatt a bevitt folyadék egyhamar kikívánkozik, így nehéz teljes szobatisztaságra „nevelni”, hiszen kevesen tudják megoldani a 3-6 óránkénti kiadós sétát.
Volt szerencsém magyar tenyésztésű és tulajdonú Európa Bajnokok futamait látni, lenyűgöző élmény, és örökre szóló tanítás volt a munkájukban, mert igen, a kis olasz a méretét meghazudtolva űzi a műnyulat, akkora szív és akarat van benne, amit bárki emberként is példának vehetne. Nem véletlen, hogy megannyi versenyen a Best performance (A verseny legjobbja) díjat kis olasz agárnak ítélik a bírák, hiszen a méretükből kifolyólag a kiemelkedő munkájuk elismerést érdemel.
Természetesen, a kiváló teljesítményhez szükséges a megfelelő genetikai háttér, a kiváló, céltudatos felnevelés, az ösztön megerősítés, minőségi táplálás és edzésmunka. Biztosan állíthatom, hogy jó választás akár kedvencnek, akár versenytársnak, ha megadjuk nekik azt, amire vágynak, a működésük motorját, a szeretetet, és rájuk szánjuk a szükséges időt, kiváló és mindig tettre kész partnert kapunk az elkövetkező 14 közös évre.
A kis olasz agár munkája
Azt gondolnánk, hogy egy ilyen kisméretű agár, csak kedvencnek való, meg kiállításon parádézni. Tehetnénk ezt joggal, ha nem ismernénk a benne lakó lelket, ösztönt és akaratot, és csak a külsőből, méretből ítélnénk, de. Képzeljük el a Dzsinnt egy szőrös kis „bio” palackban. Kivisszük a rétre, versenypályára, megmutatjuk a feladatot, megsimogatjuk és ezzel szabadjára is engedtük a benne lakó nagy szellemet, ami összetevői az űzési ösztön,a futás és vadászat szeretete és Dzsinn, a kis olasz agár elindul, és már csak a mögötte felrúgott homokot törölgetjük a szemünkből, mint Aladdin a varázsszőnyegen, homokvihar idején. Mondhatjuk, hogy a mai kis olasz a társasági kedvencből vérbeli versenyzővé vált, és megfelelő felkészülés, edzés mellett kiváló, ha nem kiválóbb futamokat mutat be, mint sok nagytestű agár és megállja helyét mind versenypályán valamint coursing versenyeken is.
Verseny szervezőként, nyúlhúzóként és bíróként számtalan kis olasz agár futamot követhettem végig, ahol bármilyen számukra nehéz akadályt leküzdve, néha felbukva, felállva, tovább hajtva, őszintén, sokszor a legbámulatosabb üldözést ők mutatták be.
Págány Tamás
