A vadászok körében köztudott, hogy Szent Hubertus a vadászok védőszentje, de a történetének eredete nem mindenki előtt ismert.
Szent Hubertus, a vadászok védőszentje
Hubertus valamikor 656 és 658 között született a franciaországi Toulouse-ban, és 728-ban halt meg a belgiumi Brüsszel közelében. Nemesi családból származott, és fiatalemberként a párizsi királyi udvarba került. Hubertust mágnesként vonzotta a korabeli nemes ifjak előkelő szórakozása, a vadászat, a „la chasse”. Egyre több időt töltött a rengetegben, hogy erdei csapdákat készítsen és rendszeresen vadásszon. A legenda szerint nagypénteki vadászat közben egy fenséges szarvast látott az erdő közepén. Egy váratlan pillanatban a szarvas megfordult.
Hubert egy minden képzeletet felülmúló látomásban részesült: egy izzó keresztet pillantott meg a szarvas agancsai között. Pontosan abban a pillanatban egy hang szólt hozzá: „Hubert, fordulj az Úrhoz, és élj szent életet, különben hamarosan a Pokolra jutsz”. Hubert leszállt a lóról, térdre esett, imádkozni kezdett. Lemondott tekintélyes örökségéről, hercegségéről, és az erdei remeték sorsát választotta. Minden személyes vagyonát szétosztotta a szegények között, és hamarosan püspök lett belőle, méghozzá az első liége-i püspököt. Emellett az Ardennek apostolának is nevezték.
Érdekesség, hogy Hubertusz nemcsak a vadászok, hanem a lövészek, erdészek, kohászok, csengettyűkészítők, mészárosok, szűcsök és tímárok védőszentje, valamint a kutyákat veszettség ellen védő szent. Szentelését a legenda szerint maga a pápa végezte. Amikor a püspöki öltözetet átadta neki, a stóla hiányzott. Erre egy mennyei angyal jelent meg, és stólát nyújtott át neki, amelyet ereklye gyanánt őriznek, és máig azokra teszik, akiket veszett kutya harapott meg. Szent Hubertusz nem csak a vadászat védőszentje, hanem a vadászati etika, az élővilág tisztelete és a tudatos vadgazdálkodás képviselője is.
Mi a különleges a Szent Hubertusz-versenyekben?
A Szent Hubertusz verseny egy egészen speciális rendezvényfajta az FCI VII-es fajtacsoport kutyái részére. Valójában ez az egyetlen olyan verseny, amelyen nemcsak a kutyát, hanem a vezetőjét is osztályzatokkal minősítik a bírók – sőt mi több, az összpontszám legnagyobb részét a páros humán tagja szerezheti meg. A munka során nagyon leegyszerűsítve annyi a feladat, hogy kutya és vadász 20 perc alatt együtt lekeres egy területet, pont úgy, mintha vadászaton vennének részt. Ideális esetben a kutya madarat talál, amelyet vadmegállással jelez vezetőjének, aki a madarat felkeltés után meglövi, majd kutyája közreműködésével terítékre hozza. Fontos kikötés, hogy lövés csak arra a vadra adható le, amelyet a kutya megállt.
A futam során a vadász összesen négy töltényt használhat fel, és maximum két vadat ejthet el és vehet fel. A kutya teljesítménye természetesen itt is sokat számít, amint a való életben, az éles vadászatokon is. Ezeken a rendezvényeken a bírók igyekeznek úgy értékelni a kutyát, mintha egy valódi vadászatról lenne szó, tehát nagy hangsúlyt kap a kiképzés minősége, és az, hogy a kutya mennyiben segíti elő, netán zavarja-e a vad terítékre hozását. Emellett természetesen az ösztönös tulajdonságok, úgy mint orrhasználat, stílus, gyorsaság és kitartás is sokat nyomnak a latba, és természetesen nem szabad megfeledkezni a vadász és a kutyája közötti összhangról sem, hiszen enélkül nincs eredményes munka.
A feladatok korrekt teljesítésén túl van néhány dolog, amely eltérően más vizsga- és versenytípusoktól, itt komoly szerepet kapnak.
Szerző: Fazekas Anna
Hogy mik is ezek pontosan, az az a Kutya újság 2024-es februári számában olvasható!
