
2024. 04. 08-án került megrendezésre az I. Erdélyi kopó és Leopárdkutya találkozó Dél-Alföldön, ahol a két hasonló habitusú munkakutya gyakorolhatott disznóskertben és mesterséges vércsapán.
Az I. Erdélyi kopó és Leopárdkutya találkozó Dél-Alföldön
Húsz versenyzővel indult útjára egy pici házi verseny és baráti találkozó, ahol a két fajta szakértői és életvitelszerűen is kutyával dolgozó gazdáik gyűltek össze, hogy megvitassák a tapasztalataikat a saját fajtájukról.
A leopárdkutya és az erdélyi kopó
A leopárdkutya egy eredetileg vaddisznó vadászatára és marha terelésére tenyésztett amerikai fajta, aminek Magyarországon egyre több képviselőjét találhatjuk meg a munkában és kutyás sportokban egyaránt. Az erdélyi kopó méltán híres munkabírásáról, és nemzeti kincsünkként öregbíti a fajta hírnevét széles körben, legyen szó akár munkáról, vagy családi kutyaként betöltött feladatokról. A küllemükben sok hasonlóságot mutató két fajta a leopárdkutya jóvoltából színes kavalkáddal festette meg a mezőnyt, mivel az amerikai fajta rengeteg színváltozatban létezik. A küllem ezen a napon nem volt tényezője a találkozónak, inkább azt bizonyították ezen az eseményen, hogy gyakorlottsági szintjüktől függően hasonlóan ügyesen elboldogulnak a hajtókutyák és a vércsapázás világában.
A nap végére tisztán látszott, hogy mindkét fajtának van helye a hazai vadászati kultúrában. Teljes mértékben megállják a helyüket mint munkakutyák a vadászati ágazatban. A szakmai program keretében, a regisztráció után eligazítás és egy kis fajtaismertető következett.

Rövid előadást hallhattunk, melyben Schneider Róbert mesélt két aktívan hajtásban dolgozó leopárdkutyájáról, a kutyák felkészítéséről, illetve munkájukról nem csak a téli hajtásokban, hanem a nyári vadkárelhárításban is. A rendezvény egy-egy tapasztalt kutya bemutatójával kezdődött, Schneider Róbert Thunder nevű leopárdkutyája lépett először a kertbe, majd Króner György Dása nevű erdélyi kopójával mutatta meg, hogy mit is várhatunk aznap a fajtától. A bemutató kutyák a tőlük megszokott profizmussal prezentálták az elvárt munkát, ezúton is köszönjük a felvezetőknek a bemutatót. Az amatőr háziversenyen párhuzamosan zajlott a disznós munkák és a mesterséges vércsapák kidolgozásának elbírálása. A vércsapák 4-5 órás állásidő után kerültek kidolgozásra és 250-300 méter hosszan fektették le őket vonszalék használatával.
Nehéz dolga volt a bíróknak
Mindkét szakágban kiemelkedő munkákat láthattak az egybegyűltek. Jó volt látni, mikor 1-1 kezdő kutya ráérzett a munka „ízére” és bekapcsolva dolgoztak a disznón a kertben, vagy tökéletes orrhasználattal dolgozták ki a kiosztott mesterséges csapát. A bíróknak nehéz dolga volt a végső rangsor felállítása során, de délután három órára megvoltak a végleges eredmények, melynek jelentősége jóval kisebb volt, mint a nap tanulsága: az ösztönök hamar lobbannak lángra, ha a kutyák munkakörnyezetbe kerülnek. Remek volt látni azt a fejlődést, melyen a kutyák átmentek az első kerti munkákhoz viszonyítva, volt olyan, akit a délutáni gyakorló körön már biztatni sem kellett, azonnal megkereste a disznót és aktívan hajtotta azt, ahogy a professzionális hajtókutyák teszik éles munka során.

A kezdőket támogatja a rendezvény
A rendezvény célja nem a profi kutyák versenyeztetése volt, hanem hogy a kezdő kutyák ösztöneit a gazdák fel tudják mérni, tapasztalatot szerezzenek, és esetleges segítséget kapjanak a jövőbeni munkájuk folytatásához. A találkozón húsz kutya vett részt: tíz erdélyi kopó és tíz leopárdkutya. Az eredmények a nap végén fajtánként kerültek kihirdetésre. Díjazásra került az összmunka alapján az első három helyezett erdélyi kopó és leopárdkutya is, ezek mellett három különdíjat is kiosztottak a szervezők, melyet a nap legjobb erdélyi kopója és leopárdkutyája vehetett át, illetve különdíjat kapott a legjobb összhangot mutató kutya-gazda páros is.
Mindenki nagyon jól érezte magát, a két fajta képviselői méltán lehetnek büszkék a munkájukra, talán azt is elmondhatjuk, hogy új barátságokat, szakmai kapcsolatokat hozott létre a rendezvény. Bízunk benne, hogy ezzel egy hagyományteremtő kezdeményezés első állomását éltük át, és hamarosan újra találkozhatnak ezek a szuper kutyák és gazdáik.
Köszönjük Kovács István és családjának, valamint Sulyok Dávid és családjának a szervezést és lebonyolítást, akik az összejövetelt megálmodták.
Szerző: Fazekas Anna
