Stílusosan Salamon Klárát kértük meg, hogy mutassa be ezt a hazánkban különösen kevéssé ismert fajtát, mellyel világbajnok lett. A világbajnok mentőkutyás örömmel tett eleget kérésünknek.
Kialakulás és történet
A holland juhászkutya nekem nagy szerelmem és számomra kiválóan bevált munkakutya fajta, amit nem csak a közösen elért eredményeink miatt tartok így. A HH (a Hollandse Herder rövidítése) sokrétű, munka és családi kutya, értékét emeli származása. A holland juhászkutya régen terelő és mindenes farmkutya volt, hatalmas mezőségeken nyáj vagy csorda terelése, vezetése volt az eredeti feladta, amolyan igazi vidéki pásztorkutya volt. Korai időkben a tulipánosok olyan szántóföldi kultúrával rendelkeztek, amelyet – többek között – a juhállományok tartottak fenn. A kutyáknak kellett távol tartaniuk a juh állományt a növényektől a legelőre menet. Szintén a kutyák kísérték a juhokat a közösségi rétek, piacok és kikötők felé vezető úton. Emellett a gazdaságban az állatokat távol tartották a konyhakertről, a teheneket együtt terelték a fejéshez, és felhúzták a tejeskocsit. Ezen felül figyelmeztették a gazdálkodókat is, ha idegenek léptek be az udvarba. Nagyjából az 1900-as évek elején Hollandiában nagyrészt eltűnt a juhállomány, így az állattenyésztés visszaszorulásával, illetve átalakulásával a fajta elveszthette volna jelentőségét, szerencsére gyorsan felfedezték képességeit, mint rendőr szolgálati, illetve civil sportkutya is. Ekkortól kezdte új karrierjét rendőrkutyaként, kereső- és nyomkövető kutyaként és vakvezető kutyaként. A fajta a mai napig alkalmas terelésre is.
Feljegyzések
Régen, a Németalföldön (a mai Belgium, Hollandia, Észak-Németország területein), mely földrajzilag összefüggő egység, a nagy nyílt területen a fajták intenzíven keveredtek (belga, holland, francia fajták), nem volt sok eltérés a helyi változatok között. A holland juhászkutyát először 1847-ben említették, mint „terep kutya”, majd 1890-ben már holland juhászkutyaként jegyezték fel. A nemzeti fajtaklubok megalakulásával, a „nemzeti” kutyafajták standardjainak lefektetésével és a tenyésztésben a különbözőségek hangsúlyozásával alakulgattak ki a kevert, vagy közös ősöktől származó juhászkutya fajták.
Az első kutyakiállítást Hollandiában 1892-ben rendezték Rotterdamban kétszáztizenhét kutyával, később vadászkutyások megalapították a Cynopholia-t, a vadászkutyás holland kennel klubot. Később 1902-ben egy másik, nagyobb, minden fajtát összefogó szervezet jön létre, a Raad v Beheer, ami a tulajdonképpeni Holland Kennel Club, mely már a törzskönyvet, a Netherlands Honden Stamboek-tis vezeti (NHSB). A RvB jelentőségét mutatja, hogy 1911-ben részt vesz az FCI megalakításában is. A HH első standard leírása 1898-as, ekkor még minden szőrszín megengedett. Később, az 1914- es változatban rögzítik a csíkosságot, a belga és német juhászkutyától megkülönböztető színezetet.
Rendőr és katona kutya
Ha megnézzük a belga juhászkutya fajtákat, és a korai német juhászkutyákat, nyilvánvaló a közös ős lehetősége. Szelektálták, tenyésztették a fajtát, több szőr és színváltozatban is, amiből mára három maradt, a rövid, a hosszú és a durvaszőrű (Rawhaar). Már a korai időkben is alkalmazták rendőrkutyaként, a fajtában fontos szerepet töltött be a Royal Dutch Police Dog (Holland Királyi Rendőr Kutya) vagy „Koninklijke Nederlandse Politiehond Vereniging” (KNPV) program, ami 1907. október 27-én alakult, mint szervezet, amely felügyeli és kipróbálja a kutyákat a rendőrségi munkára való alkalmasságuk érdekében.
Az első világháborúban a populáció leszűkült, ezért több párosítással német juhászkutyákat kevertek bele, majd a 1920-as években a csíkosságra szelektálva, kiszűrték a nem odaillő színűeket. Sajnos, hasonló munkára volt szükség a második világháború után is, az sem kímélte a fajtát, akkor malinoisokkal hajtottak végre bekeresztezéseket, kivéve a hosszúszőrű állományt.
Általános megjelenés és tulajdonságok
Közepes méretű és súlyú, jól izmolt kutya, erőteljes és kiegyensúlyozott testfelépítéssel. Nagyon kitartó, élénk temperamentum és intelligens kinézet jellemzi. Szőrzettől függően a fajta a következő típusokban különböztethető meg: rövid, hosszú és drótszőrű. A test hossza (a válltól a csúcspontig) meghaladja a marmagasságot, megközelítőleg 10: 9-es arányban, mint egy ügető kutya. A koponya hosszának a fanghoz viszonyított aránya 1: 1. Átlagosan 23–32 kg súlyú, a magassága 55–63 cm között van.
Fej
Arányos a testtel, felülről és a profilból nézve ék alakú. Formája kissé megnyúlt, ráncok nélkül; száraz, lapos arccal és nem kifejezett fejszéllel. A szőrzet miatt a drótszőrű szőrváltozat feje négyzetesnek tűnhet, de ez csak illúzió.
Agykoponya: Koponya: lapos, Stop: Enyhe, bár egyértelműenjelen van.
Arcorri rész: Fang: Enyhénhosszabb, mint a lapos homlok. Az orrhát egyenes és párhuzamos a koponyatartomány felső vonalával.
Orrtükör: fekete.
Ajkak: szoros és jól pigmentált.
Állkapcsok/ fogak: A harapás ollós, a fogak erősek, szabályosak és teljesek.
Szemek: Sötét és közepes méretűek. A szem mandula alakú és kissé ferde. A szemeknek nem szabad túl szélesen állítani, és kidülledni.
Fül: Közepes méretű. Amikor a kutya éber, a füle magasra és egyenesen áll.
Nyak: Nem túl rövid, száraz, ráncok nélkül és folyamatosan kapcsolódik a testhez.
Test
Szilárd, de nem durva. Felső vonal: A nyakról a test felső sorába sima, gyengéd átmenet van, amelyben a fej és a nyak természetes módon hordozható.
Hát: egyenes és határozott.
Derék: szilárd, sem hosszú, sem keskeny.
Far: kissé lejtős, nem rövid.
Ágyék: enyhén felhúzott.
Mellkas: Mély és elég hosszú, nem keskeny, bordák kissé íveltek.
Előmell: meglehetősen jól fejlett.
Farok: Nyugodtan, egyenes, vagy enyhén ívelt, leér a csánkig. Akcióban kecsesen felfelé hajolva hordhatja, de nem kunkorodhat vagy tarthatja valamelyik oldalra.
Végtagok
Mellső lábak: A mellső lábak erősek, jó hosszúságúak, izmosak. A csont szilárd, de nem nehéz. Mindig általában egy egyenes vonalat mutat.
Váll: lapockák jól kapcsolódnak a testhez.
Felkar: körülbelül azonos hosszúságú a lapockákhoz képest és szögelt.
Könyök: jól illeszkedik, zárt.
Mancsok: oválisak, zártak, a lábujjak íveltek. Fekete körmök és rugalmas sötét talppárnák.
Hátsó végtagok: A hátsó lábak erősek és jól izmosak. A csont szilárd, de soha nem nehéz. Nem túlságosan szögelt. A comb és a lábszár körülbelül azonos hosszúságúak.
Csánk: merőleges, a fenékpont alatt.
Hátsó mancsok oválisak, zártak, a lábujjak íveltek. Fekete körmök és rugalmas sötét talppárnák. Farkaskörmök nincsenek.
Jármód/ mozgás: A holland juhászkutya mozgása szabad, sima és rugalmas.
Szőrzet
Három szőrváltozata elismert most:
Rövid szőrű: egész testen, elég kemény, szorosan illeszkedő, gyapjas aljszőrrel. A nyakon kissé vastagabb sörény is megjelenhet, a hátsó lábakon „gatya” és a farok is jobban szőrözött.
Hosszú szőr: A test egésze, hosszú, egyenes, jól illeszkedő szőrrel fedett, durva az érintése, fürtök vagy hullámok nélkül, gyapjas aljszőrrel. Szintén sörény, gatya, és dúsabb farokszőrzet. A fej, a fülek és a lábak, valamint a hátsó lábak szőrzete a csánk alatt rövidek és sűrű. A mellső lábak hátoldala erősen
kifejlesztett zászlót mutat.
Durva szőr: sűrű, kemény, göndör szőr, és gyapjas, sűrű aljszőrzet az egész testen, kivéve a fejét. A felső és az alsó ajaknak jól szőrözöttnek kell lenniük, bajusszal, szakállal ás kifejezett szemöldökkel. A fejen levő szőrzet, rövidebb, de hullámos. A csíkos szín kevésbé hangsúlyos lehet a kifakuló szőrvégek miatt.
Bár ezek csak szőrváltozatok, a szőrváltozatok testfelépítésbe, típusban és temperamentumban is kis különbségeket mutatnak. A rövidszőrű populáció a legnagyobb, de itt a leginkább kifejezett a „show” és a munka vonalak különbsége, a munka, különösen az őrző-védő vonalú kutyák, nagyobb, erőteljesebb, izmosabb felépítésűek, karakterben is erősebbek, keményebbek. A rövidszőrű agilitys és obediences kutyák magasabbak, a show vonalúaknál, de nem olyan izmosak és tömegesek, mint az ŐV típus. A hosszúszőrűek és drótszőrűek közepesek, barátságosabbak nyitottabbak, mint a rövidszőrűek, de kevésbé is munkaképesek.
Szín
Csíkos. Az alapszín arany vagy ezüst, és változhat a közel fehér fény homoktól a gesztenye vörösig. A „valódi ezüstös csíkos” nagyon ritka, mert túl sok fehér van hibának. A csík nyilvánvalóan jelen van a testen, a ruhában, a nadrágban és a farokban. Túl sok fekete nem kívánatos. Előnyös egy fekete maszk. A súlyos fehér jelölések a mellkason vagy a lábakon nem kívánatosak.
Szín
Csíkos. Az alapszín arany vagy ezüst, és változhat a közel fehér fény homoktól a gesztenye vörösig. A „valódi ezüstös csíkos” nagyon ritka, mert túl sok fehér van hibának. A csík nyilvánvalóan jelen van a testen, a ruhában, a nadrágban és a farokban. Túl sok fekete nem kívánatos. Előnyös egy fekete maszk. A súlyos fehér jelölések a mellkason vagy a lábakon nem kívánatosak.
Vérmérséklet
Nagyon lojális és megbízható, mindig éber, figyelmes, aktív, független, kitartó, intelligens, engedelmes, igazi juhászkutya temperamentummal. A holland juhászkutya a tulajdonosával együtt készségesen dolgozik, nagyobb állatállományoknál több kutyával is képes együttműködni. Gyengéd, engedelmes, tanulékony, ugatós, hűséges és megbízható. Többi kutya között erős, domináns helye van. Nem való mindenkinek, határozott vezető kell neki, mert a kutya átveszi az irányítást. Egygazdás, de a családot is korrektül elviseli. Igazi mindenes munkakutya (terepkutya, ahogy nevezték). Gyorsan tanul, korán érik, rendkívül aktív, nagy mozgásigényű, gyors, kitartó.
Erős testalkat nagy ego. IPO, keresőkutya, obedience, valamint canicross, terelés, illetve agility és mondioring sportokban eredményes tud lenni. A holland kennel klub 2008-ban forródrótot indított, ahol egészségügyi és viselkedési problémákat lehet bejelenteni, mindazok ellenére, hogy a HH-k esetében a legtöbb genetikai egészségügyi probléma csak alacsony arányban fordul elő. A fajta tisztaságának őrzésére DNS teszteket szoktak végezni, hogy a csíkosságot igazolják.
Salamon Klára
Képek: Szalánczi Gábor
Forrás: N.H.C. (NederlandseHerdershonden Club, Allemaal Hollanders, Lia Helmers, Nederlandse Herdershonden Club kiadvány)
