Nyolc éve, 2016-ban Sallay Zsófia azt a célt tűzte ki magának, hogy világbajnoki dobogón fog állni. Ezt tavaly, a 2023-as csehországi vb-n elérte. Azt vallja, hogy ha valaki világbajnokságon képes hibátlant futni, az bárhol tud. Vele beszélgettünk válogatóról, nyomásról, és arról, mit tanácsolna annak, aki most ismerkedik a sportággal.
– A MEOESZ Agility Sportbizottságának elnöke, dr. Szép Bea az a Kutya újság előző havi számában arról beszélt, hogy a szervezet életében kiemelt fontosságú az idei FCI vb- és EO-válogatósorozat megszervezése és lebonyolítása. Egy, az agility sportban kevésbé jártas embernek hogyan foglalnád össze a válogatósorozatot? Miben más, mint a többi verseny?
– Az FCI vb- és EO-válogató egy minden évben megrendezett, két fordulóból álló (ez egy hétvégét jelent márciusban és egyet áprilisban) verseny, aminek célja, hogy a páros – egy előre meghatározott rendszer alapján – minél több pontot szerezzen, és hogy végül kijusson a világbajnokságra és/vagy az European Openre. Egy párosnak a két hétvége alatt összesen tizenkét, egy napra lebontva három futamon kell teljesítenie. Egyszerűnek hangzik, de azért valójában mégsem annyira az. A válogatóverseny más mint egy átlagos verseny – stresszesebb, görcsösebb, tapintható a feszültség a levegőben. Erős a mezőny és nagyon kevés a kijutó hely. Sem a világbajnokságra, sem az European Openre nem könnyű kvalifikálni, a kijutás pedig nagyon apró dolgokon múlhat.
Ennek ellenére minden évben nagyon várom, és számomra egy szezon válogatótól válogatóig tart. Minden évben szerepel a kitűzött céljaim között a válogató megnyerése. Nagyon szeretek versenyezni. Ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy a válogatót általában senki nem akarja megnyerni, inkább csak túl szeretnék élni és teljesíteni a kötelező minimumot, ami ekkora nyomás mellett teljesen érthető. Úgy látom, hogy a görcsösség abból ered, hogy az emberek azt képzelik el, hogy milyen lehet futni egy világbajnokságon, szeretnének oda eljutni, megtapasztalni azt az érzést. Ezáltal megváltozik a figyelmük, nem a jelenben vannak, így viszont sokkal nehezebb teljesíteni az adott pillanatban, az adott futamban.
Aki ezt a sportot versenyszerűen űzi, annak az az álma, hogy legalább egyszer a világbajnokságon futhasson, vagyis a „zöld szőnyegen”, ahogy mindenki emlegeti. De annak sem egyszerűbb a dolga, aki már ismeri ezt az euforikus állapotot, amivel – őszintén azt gondolom – nem lehet betelni. Nem tudom semmihez sem hasonlítani, pedig mindössze kétszer negyven másodpercről beszélünk. Ezért dolgozunk éveket, de egyértelműen megéri.
– Az FCI vb- és EO-válogatósorozat hangulata, tétje jelentősen eltér a többi versenyétől. A tizenkét futam során sokkal nagyobb a tét, ezáltal nagyobb a nyomás a versenyzőkön. Hogyan kezeled a nyomást, hogyan birkózol meg vele?
– Egy bizonyos szint után azon múlik az eredmény, hogy ki mennyire hisz magában és a kutyájában. Én hiszek magamban és a kutyáimban is. Minél nehezebb egy kombináció vagy pálya, annál nagyobb a motivációm, hogy megmutathassam, ezt is játszva meg tudjuk csinálni. Úgy megyek fel a válogatón elém kerülő pályákra, hogy várom, élvezem. Tudom, hogy meg fogom csinálni, ráadásul úgy, ahogy szeretném. Egyszerűen nincs bennem kérdés. Természetesen van olyan, amikor valami nem sikerül, de ezt nem negatívan élem meg, sokkal inkább egy lökésnek, még nagyobb motivációnak fogom fel, hogy van és lehet min dolgozni, és még mindig lehetünk jobbak és jobbak, csak munkát kell bele rakni. Az agility, mint minden sport, tele van fejlődési lehetőséggel és kihívásokkal.
– A válogatósorozat végső célja, hogy a páros részt vegyen a világbajnokságon és/vagy az European Openen. A 2023-as, csehországi vb-n egyéni harmadik helyezést értél el large kategóriában. Mit adott neked ez a harmadik hely?
– Nyolc éve, 2016-ban kitűztem azt a célt magam elé, hogy kutyámmal, Rirával világbajnoki dobogón fogok állni. Ez nem egy vágy volt, hanem elhatároztam, hogy meg fogom csinálni. Hittem benne, tudtam, hogy ez így lesz, és hét évet dolgoztunk ezért, napról napra, hétről hétre. A csehországi világbajnokságon tudtam, hogy két hibátlan futammal fel tudunk állni a dobogóra, és a futamok előtt abban is biztos voltam, hogy képes vagyok lefutni mindkét pályát.
Mind a két pályában volt egy-egy kritikus rész, ami miatt mindenki aggódott, de én ezeket a részéket vártam, át tudtam fordítani a helyzetet a javamra. Még koncentráltabb lettem, ami mellé jött egy nagyon kellemes érzés.
– Mivel lettél több?
– Ha valamiben több, erősebb lettem azt a mentális terület. Fejben lettem erősebb. Azt vallom, hogy ha valaki világbajnokságon képes hibátlant futni, az bárhol tud.
A teljes interjú az a Kutya újság 2024-es májusi számában olvasható!
